„Az elmúlt hónapokban, különösen május 8-tól kezdve, szinte az összes menekült, akiket befogadtunk a kolostorban és a Casa Cafarnao nevű épületünkben, visszatértek városaikba (még Harkivba is), illetve továbbmentek Olaszországba vagy más országokba. Jelenleg két család él velünk, Harkivból, illetve Dnyipróból, összesen nyolc ember” – számolt be a lvivi helyzetről Moreno Cattelan, az Isteni Gondviselés Kis Műve kongregáció papja. A rendet Luigi Orione alapította 1892-ben, ezért orionisták néven is ismertek.
„Mostanra Olaszországba is alig akar menni valaki – folytatta Moreno Cattelan atya. – Az utolsó két utat mi magunk szerveztük; május 8-án tizenöt, majd június 21-én tíz fő ment Milánóba, utóbbiak a Columba-művelet keretében jutottak ki, a XXIII. János pápáról elnevezett közösség közreműködésével.
A mi segítségünkkel Olaszországba érkező mintegy hétszáz menekült egy része már visszatért otthonába, mások most szervezik a hazajutást.”
Az a fogyatékkal élő nyolc gyermek, akik március óta élvezték a tortonai Mater Dei Központ vendégszeretetét, szintén hazatértek Ukrajnába. Július 20-án, szerda éjjel érkeztek Lvivbe, a Casa Cafarnaóba – hosszú utazás után, amely azonban jóval kevésbé volt aggasztó, mint a március 2-i útjuk, nem sokkal a háború kitörése után. Az elmúlt hónapokat derűsen töltötték Tortonában a gyerekek, körülvéve az orionisták és sok más segítőkész ember szeretetével, akik időt, energiát és költségeket nem sajnálva gondoskodtak róluk.
„Mihajlo Kosztiv atyának a nehéz idők ellenére is sikerült nyári tábort szerveznie, július 4–8. között került sor az első turnusra, melyen száz fiatal vett részt (a járványügyi korlátozások miatt), és 22 fiatal animátor vezette – mondta Moreno Cattelan. – Olyan nagy volt a sikere, hogy a szülők és gyerekek kérésére még egy időpontot ki kellett jelölni, július 18-tól 23-ig. Július 11-én, a regisztráció megnyitásakor már 85 jelentkezőnk volt, másnap este le is kellett zárnunk. A mintegy száz jelentkezőből harmincan menekültek. Mindenki számára nagyon fontos élmény volt,
újra megtapasztaltuk a normalitást, annak ellenére, hogy a halál, pusztítás, bombázás és harc nem ért véget.
Az a szolgálat, amelyet az invázió másnapján kezdtünk el, folytatódik, új módszerekkel és új szereplőkkel.”
„A háború még tart, a félelem továbbra is jelen van, a jövőt sötét fellegek takarják – zárta beszámolóját Cattelan atya –, de
senki sem veheti el tőlünk a jogot, hogy építsünk ott, ahol mások rombolnak, vagy hogy néhány napot jókedvben és testvéri közösségben töltsünk, játékkal, énekkel, mozgással, és legfőképpen: jól érezve magunkat.
Ezen a két fronton mindig is jelen leszünk.”
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás és fotó: Fides
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria