Egy próféta halála – Harminc éve gyilkolták meg Alekszandr Meny ortodox papot

Alekszandr Meny a Moszkvától nyolcvan kilométernyire fekvő Alabinóban kezdte meg papi szolgálatát. Hruscsov egyházellenes intézkedéseinek értelmében eleinte tilos volt bármiféle nyilvános tevékenységet végeznie a templom épületén kívül. Mivel könnyen megértette magát az emberekkel, megtalálta a módját, hogy házaknál is kereszteljen, feladja a betegek kenetét, és temetni is tudott. Arra is lehetőséget talált, hogy mind az egyszerű emberekkel, mind az egyháztól eltávolodó művelt értelmiségiekkel megvitassa a hittel összefüggő kérdéseket.

Így kezdődött meg annak az embernek a sajátos szolgálata, akiről később Szergej Averincev azt mondta:

Azért küldte Isten, hogy missziót végezzen a szovjet értelmiség vad törzsének körében.”

Alekszandr Meny továbbá számtalan könyvet is írt, melyeknek nagy része különböző álnevek alatt külföldön jelent meg.

1990 húsvétján hatvan felnőttet keresztelt meg. Szeptember 1-jén pappá szentelésének harmincadik évfordulóját ünnepelte. Bő egy héttel később, szeptember 9-én, vasárnap elindult otthonról, hogy vonatra üljön, és templomában bemutassa a liturgiát. Nem tudjuk pontosan, mi történt, de útban az állomás felé feltartóztatta két férfi, akiket minden bizonnyal ismert. Az egyik alighanem elétartott valamit, hogy olvassa el, elővette ugyanis a szemüvegét, amelyet később megtaláltak az úton. Amikor előrehajolt, a másik férfi a tarkójába vágott egy fejszét. A merénylők elmenekültek. A támadás nem okozott azonnali halált: Meny még el tudott menni az állomásig, és az úton visszavánszorgott a házáig. A kertkapuban összeesett, és meghalt. Rövid és hanyag nyomozás következett, amelyet hamar le is zártak. Senki ellen nem emeltek vádat az ügyben.

Utolsó előadásában a következőket mondta: „Krisztus arra hívja az embereket, hogy váltsák valóra az isteni eszményt. Csak a rövidlátók képzelik, hogy a kereszténység már valósággá vált, már véglegesen megtörtént, mondjuk a 19. században vagy a 4. században vagy máskor. Azt mondanám, hogy csak az első bátortalan lépéseket tette meg az emberiség történelmében.

Krisztusnak számos kijelentését még ma sem értjük, mert szellemi és erkölcsi szempontból még mindig neandervölgyiek vagyunk;

mert az evangélium nyila az örökkévalóság felé mutat; mert a kereszténység története még csak most kezdődik. Ami már megtörtént, amit ma a kereszténység történetének nevezünk, az csak a megvalósítását célzó első, esetlen és sikertelen kísérletek összessége.”

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír