Elhagyatottak Édesanyja – Búvárok viszik a virágot a tenger mélyén álló Mária-szoborhoz

A valenciai Real Club Náutico (RCN) és a GISED Valencia búvárklub tagjai idén május 16-án is lemerültek a mélybe, hogy hatalmas virágcsokrokat és koszorúkat helyezzenek el a Mária-szobor lábainál. A megvalósításban részt vett a valenciai San Pascual Baylón-plébánia, a Vöröskereszt és a Csendőrség tengerészeti szolgálata is.

A Virgen de los Desamparados, az Elhagyatottak Szűzanyja ünnepét május második vasárnapján virágözönnel köszönti Valencia városa és az egész környék.

Május 16-án, délelőtt 11 órakor tizenöt búvár hajózott ki a valenciai kikötő 12-es dokkjából, hogy elvigyék a virágadományokat a mélységben őket váró Szűzhöz. Több hajó kísérte őket, szintén virágokkal megrakodva. A búvárok visszatérésük után szentmisén vettek részt 12.30-kor, amelyet Jesús García Hernández celebrált a Real Club Náutico teraszán. Megáldotta a „Mare de Déu” (Isten anyja) képmását, ahogy becézve nevezik az Elhagyatottak Édesanyját a helyi nyelven, és imádkoztak a 2020–2021-ben elhunytakért.

A valenciaiak szeretetétől övezett Szűz Mária-szobrot bronzból készítette 1977-ben Ignacio Cuartero Fernández szobrász, a GISED Valencia búvárklub tagja.

2007-ben, amikor a szobor kerek harminc évet töltött már a víz alatt, 14 méteres mélységben, szemben a valenciai világítótoronnyal, kiemelték a kikötőben zajló munkálatok miatt, és egyben, kihasználva az alkalmat, restaurálták, illetve a nagyközönség is megtekinthette.

2009-ben visszamerült a tengerbe, egy könnyebben megközelíthető helyen, a klubokhoz közeli mólónál, ekkor már csak tízméteres mélységbe.

1996 óta egy másik alkalomból is virággal merülnek a Szent Szűzhöz: Valencia város október 9-i ünnepén.

Az Elhagyatottak Szűzanyja Valencia védőszentje, egyik kezében liliommal, másikban a Gyermek Jézussal ábrázolják;

jellegzetes az enyhén előrehajló testtartása, mintha lehajolna hozzánk, gyermekeihez (kedvesen „a Púposnak” is becézik a helyiek).

Az eredeti kegyszobrot a róla elnevezett székesegyházban őrzik, és egy 15. századi történet kötődik hozzá.

1409. február 24-én, nagyböjt egyik péntekén Joan Gilabert Jofré atya úton volt valenciai rendházából a Szent Katalin-templom felé, hogy ott prédikáljon. A mai Martin Mengod utcában meglátta, hogy éppen egy mentális betegségben szenvedő embert készülnek meglincselni. Közbelépett, és megmentette a férfit. Ennek az esetnek a hatására többször is prédikált a mentális betegek gondozásáról, és ispotályt is alapított a számukra. A „Bolondok ispotályát” 1410. június 1-jén nyílt meg, s az Ártatlanok Szűzanyjának oltalmába ajánlották. 1414-ben egy testvérületet hoztak létre, melynek az eredeti célja az értelmileg akadályozottakról való gondoskodás volt, akik többnyire az utcán éltek, nagy szegénységben, és gyakran váltak az emberi rosszakarat áldozataivá.

A pestist követő éhínség és a rengeteg árva miatt a gondoskodás körét kiterjesztették az otthontalan, magukra maradt gyermekekre is – ekkor kapott a védőszentjük új titulust, és lett az Elhagyatottak Szűzanyja.

Jofré atya és a testvérek kápolnát emeltek az Elhagyatottak Édesanyja ábrázolásának, amelyet három zarándok készített el, olyan csodálatos körülmények között, hogy a szoborról azt tartották: angyalkéz alkotta.

V. Alfonz király 1416-ban engedélyezte, hogy

a szobrot úgy alkossák meg, hogy a palástja redői között ketten is elférjenek a Heródes által üldözött ártatlanok közül.”

A május második vasárnapi ünnep előestéjén már zenével, tánccal, tűzijátékkal ünnepel Valencia. Vasárnap reggel szabadtéri misét tartanak, majd körmenet indul a kegyszoborral, miközben a város lakói az ablakokból, erkélyekről rózsaszirmokat hullatnak rá. Vasárnap estefelé egy hivatalosabb, ünnepélyes körmenetre kerül sor a város vezetőinek részvételével; a fesztivál ténylegesen csak hétfő este ér véget.

A Fülöp-szigeteki Manilában is egy Valenciából származó Elhagyatottak Szüze kegyszobrot tisztelnek a Szent Anna-templomban; 1713-ban készült, és mielőtt útnak indult volna Ázsiába 1717-ben, hozzáérintették az eredeti kegyszoborhoz.

Összeállította: Verestói Nárcisz

Forrás: Valenciai Főegyházmegye

Videó: Valenciai Főegyházmegye/YouTube

Fotó: Archivalencia.org; Wikimedia Commons

Magyar Kurír