Elhunyt Martinelli püspök, aki a párbeszéd előmozdítója volt Líbiában

December 30-án Padovában halt meg Giovanni Innocenzo Martinelli püspök. Évek óta az észak-olaszországi város közelében található saccolongói ferences idősotthon betegközpontjában élt. 1942-ben született, 1967-ben szentelték pappá, 1985-ben pedig püspökké. 2017-ben vonult vissza tripoli apostoli helynöki megbízatásából. Temetési szertartását január 2-án délelőtt tartották Pozzo di San Giovanni Lupatotóban, Verona tartományban. Martinelli püspök gyakran nyilatkozott a Vatikáni Rádióban a líbiai egyházi valósággal és az afrikai ország helyzetével kapcsolatos kérdésekről.

A nehéz líbiai helyzet ellenére is folytatta misszióját Tripoli apostoli helynökeként. A Vatikáni Rádió felidézte egy 2015-ben adott interjúját a líbiai polgárháborúról és a dzsihadisták előrenyomulásáról: „Készek vagyunk tanúságot tenni arról, hogy kik vagyunk és mit teszünk. Itt kell maradnom, nem hagyhatom magukra a keresztényeket… A félelem jelen van a keresztények között. Itt van a Fülöp-szigetekiek egy kis csoportja, akikkel tanúságot teszünk arról, amit Jézus mond… A dzsihadisták már Tripoliban vannak. Szabadon kijárhatunk, de bármikor megállíthatnak bennünket, mondván, hogy »Te az iszlám ellen vagy«. Bizonytalan helyzetben vagyunk. Ez a párbeszéd hiánya miatt alakult ki, ami régóta jellemző, de most be kell pótolni ezt az elmaradást. Ebben a helyzetben mindent újra kell kezdeni.”

Martinelli püspök a négy évvel ezelőtti interjújában felhívást intézett a nemzetközi közösséghez: „Az ENSZ-nek kellene párbeszédet kezdeményeznie ezzel a széttagolódott országgal, amely elveszítette saját belső egységét. Keresni kell, hogy az egység eszközei legyünk, elsősorban magának az országnak az érdekében. Sokat beszéltek itt olajról, saját érdekek érvényesítéséről, és kissé megfeledkeztek az őszinte emberi párbeszédről a felek között.”

Szent Ferenc azt mondja: Aki a szaracénok közé akar menni, mindent hátra kell hagynia, és el kell indulnia… Mi itt vagyunk, Isten és Szent Ferenc nevében, azzal a vággyal, hogy Jézus tanúi legyünk Ferenc stílusában. Segíteni kell a líbiaiaknak, de nem erővel, hanem párbeszéddel. Ez nagyon fontos – figyelmeztetett Tripoli apostoli helynöke négy évvel ezelőtt. – A nyugati kultúrában van egy űr: ez a párbeszéd, a másikkal való találkozás iránti elkötelezettség hiánya. Csak a saját érdekeinkkel vagyunk elfoglalva, és kevésbé az emberekkel és az értékekkel… Számos tényező vezetett ehhez a civilizációk közötti töréshez. Ha valakinek van bátorsága, váljon kicsivé és egyszerűvé, és merjen találkozni ezekkel az emberekkel, azzal a szándékkal, hogy megértse őket… Ez nem egyszerű, de azt hiszem, ez az egyetlen út ahhoz, hogy létrejöhessen a találkozás… Az arab országok, a muszlimok is tehetnek azért, hogy helyreálljon egy bizonyos nyugalom.”

*

Giovanni Innocenzo Martinelli érsek a legszegényebbek szolgálatának szentelte életét. A Líbiába érkező bevándorlókkal – nem csak a keresztényekkel – törődött, akik közül a legtöbben a háború elől menekülnek az országba, hogy aztán Európába menjenek tovább. Élelmet, ruhát, jó szót vitt nekik életüknek abban a szakaszában, amikor nincstelenként éltek egy idegen országban. A bevándorlók között vannak keresztények, ők főként kórházi ápolóként dolgozó Fülöp-szigeteki vendégmunkások. Testvéri közösségük a keresztény szeretetről való tanúságtétel ebben a muszlim országban.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír