Erények hősies gyakorlását elismerő dekrétumokat hagyott jóvá Ferenc pápa

Kitekintő – 2021. március 20., szombat | 14:19

Március 17-én Ferenc pápa kihallgatáson fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát. Az audiencián a pápa hét, erények hősies gyakorlását elismerő dekrétum közzétételét rendelte el.

Ferenc pápa elismerte Isten szolgája Mercurio Maria Teresi, a szicíliai Monreale érseke (1742–1805) hősies erényeit;

Isten szolgája Cosma Muñoz Pérez egyházmegyés pap, a Szűz Mária Oltalom Leányai kongregáció alapítója (1573–1636) hősies erényeit;

Isten szolgája Salvator Valera Parra egyházmegyés pap (1816–1889) hősies erényeit;

Isten szolgája Leon Veuthey minorita szerzetes pap (1896–1974) hősies erényeit;

Isten szolgálója Annelvira Ossoli, a Szegények Kis Nővérei Kongregáció fogadalmas tagja (1936–1995) hősies erényeit;

Isten szolgálója Vitarosa Zorza, a Szegények Kis Nővérei Kongregáció fogadalmas tagja (1943–1955) hősies erényeit;

Isten szolgálója Danielangela Sorti, a Szegények Kis Nővérei Kongregáció fogadalmas tagja (1947–1955) hősies erényeit.

Mercurio Maria Teresi 1742. október 10-én született Szicíliában, a Palermo közelében fekvő Montemaggiore Belsito községben. Neveléséről két pap nagybácsi gondoskodott. A kisfiú mély vallásosságával kitűnt társai közül, azonban meglehetősen nehézfejű volt. Sokat imádkozott az úgynevezett Meghallgatás Anyja-szobor előtt. Egy ilyen alkalommal egy kéz ereszkedett a fejére, és attól kezdve kiváló szellemi képességekkel rendelkezett. Tizennyolc éves korában a Szeplőtelen Fogantatásról írt teológiai dolgozatot, majdnem száz évvel a dogma kihirdetése előtt.

Belépett a jezsuiták híres palermói nagykollégiumába. Huszonhárom évesen szentelték pappá a cefalùi székesegyház világhírű Pantokrátor-mozaikja előtt. A városban maradt mint a helyi szeminárium spirituálisa és teológia tanára. Pár évvel később kezdte el a népmissziók szolgálatát Szicília-szerte, melyet negyven éven át folytatott igazi apostoli lendülettel a hatalmas sziget minden egyházmegyéjében. Nem mindig volt könnyű ez a szolgálat, de jó természetével úrrá lett a nehézségeken, melyek többnyire a sikereit irigylő emberi kicsinyesség miatt keletkeztek.

Missziós munkája mellett számos teológiai és lelkiségi művet írt, gazdagon merítve a Szentírás és az egyházatyák tanításából. Ötvenöt évesen nevezték ki szülőfaluja plébánosává, ahol öt évig maradt. Híre ekkor már egész Itáliában elterjedt és eljutott a nápolyi udvarba is. A király az udvarba kérette mint prédikátort és gyóntatót, mert megérezte benne a „krisztusi életszentség illatát”. Mercurio atya, aki egész neveltetését a palermói jezsuitáknak köszönhette, cserébe kijárta a királynál, hogy az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend visszatérhessen Palermóba.

1803-ban kinevezték Monreali érseknek, ahol kétéves szolgálat után, 1805-ben hunyt le „életszentség hírében”, melyet XI. Piusz pápa is kijelentett abban a bullájában, melyet a monreáli székesegyház basilica minor rangra emelésekor adott ki. (Forrás: Vatikáni Rádió)

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Szentek Ügyeinek Kongregációja

Magyar Kurír

Szegények Kis Nővérei Kongregáció 

Kapcsolódó fotógaléria

Annelvira Ossoli, Vitarosa Zorza és Danielangela Sorti nővér