Ferenc pápa is a gyermekmunka elleni küzdelemre hív – Egy nyolcéves kislány tragikus története

„A gyermekmunka megfosztja a fiúkat és a lányokat gyermekkoruktól, és veszélyezteti teljes emberi kibontakozásukat. A jelenlegi egészségügyi vészhelyzetben számos országban sok gyermek az életkorának nem megfelelő munkára kényszerül, hogy segítse a rendkívül nagy szegénységben élő családját. Sok esetben a rabszolgaság és a raboskodás formái ezek, a velük járó fizikai és pszichológiai szenvedéssel. Mindannyian felelősek vagyunk ezért!”
(Ferenc pápa beszéde, Tőzsér Endre SP fordítása)

Sokan vannak, túl sokan azok a gyermekek, akik munkára kényszerülnek: ha egy országban élnének, a bolygó kilencedik legnépesebb országa lenne, nagyobb Oroszországnál. 152 millió gyermek, 5 és 17 év közötti fiúk és lányok esnek a kizsákmányolás áldozatául a világon, tízből egy gyermek. Közel a fele ezeknek a kiskorúaknak kemény, veszélyes munkát kénytelen végezni, kockáztatva testi-lelki egészségét.

Amikor Olaszországban a menekülteket otthonukról, gyerekkorukról kérdezik, az esetek többségében mély csendbe burkolóznak. Nem volt gyermekkoruk, Ázsiában, Afrikában a kényszermunka a kiskorúak körében mindennapos tapasztalat. 

A gyermekek kizsákmányolása elleni küzdelem szimbóluma Iqbal Masih, aki Pakisztánban született egy Lahor melletti kis faluban, kisebbségi keresztény családban. Négyévesen a családja beadta dolgozni egy szőnyeggyárba, mert másként nem tudták törleszteni 16 dolláros adósságukat. Napi 14 órát dolgozott. Tízévesen megszökött a rabszolgaságból, miután megtudta, a pakisztáni legfelsőbb bíróság betiltotta a kényszermunkát. Csatlakozott a kényszermunka áldozatainak felszabadítását célzó mozgalomhoz, több mint háromezer gyermeknek segített szabadsága visszanyerésében. 1995. április 16-án, 12 éves korában lelőtték, miután épp az Egyesült Államokból tért haza. „Egyetlen gyermeknek sem lenne szabad munkaeszközt tartani a kezében. Az egyetlen munkaeszköz, amit a kezébe kellene vennie egy gyereknek, a ceruza és a toll” – mondta egy híres beszédében.

Zohra Shah 2020. május 31-én halt meg. Nyolcéves volt. Ő is koldusszegény pakisztáni családban született. Négy hónappal ezelőtt egy jómódú pandzsábi család munkaerőt keresett a háztartásába, és őt választotta. Vigyáznia kellett a szülők egyéves kisfiára is, cserébe azt ígérték, taníttatni fogják a kislányt. Egyetlen napot sem járt iskolába, ehelyett erőszakosan bántak vele, valószínűleg szexuális erőszak áldozata is volt.

Zohra meghalt. Halálra verték, kínozták a gazdái, mert véletlenül szabadon engedett a kalitkából két papagájt. Hiába könyörgött bocsánatért. Már nem egy gyerek volt, hanem rabszolga. Nem volt joga a tollhoz, csak a munkaeszközökhöz. Pakisztánban a közvéleményt felkavarta az eset, a Twitteren terjed a #JusticeForZohraShah hashtag. De története és minden kizsákmányolt gyermek története égbekiáltó figyelmeztetés az egész világ számára.  

„Felhívást intézek az intézményekhez, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a kiskorúak védelme érdekében, tömjék be a gazdasági és szociális réseket, melyek azt a torz dinamikát okozzák, amiben sajnos ők részt vesznek. A gyermekek jelentik az emberi család jövőjét: mindannyiunk feladata, hogy előmozdítsuk fejlődésüket, egészségüket és gondtalan életvitelüket!” – zárta felhívását Ferenc pápa.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Avvenire.it; Famigliacristiana.it

Fotó: Twitter; Avvenire

Magyar Kurír