Ferenc pápa: Senkit ne zárjatok ki Ecuador nemes népéből!

Miután felkereste az elnököt, Ferenc pápa gyalog ment a főváros székesegyházába, amely mindössze ötven méterre található a kormány székhelyétől. A templom előtti téren hatalmas tömeg várakozott a pápára már órák óta, nem törődve a hirtelen lezúduló záporral sem.

„Ferenc pápa, a Megváltó Krisztus hírnöke, áldd meg Ecuadort!” – skandálták a hívek. A pápa a következő szavakkal fordult hozzájuk: „Megáldalak titeket, mindnyájatokat, családotokat, szeretteiteket, ezt a nagy nemzetet, Ecuador nemes népét. Ne legyenek közöttetek különbségek, kirekesztések, senkit ne selejtezzetek le, mindenki legyen mindenki testvére, senkit se zárjatok ki ebből a nagy ecuadori nemzetből. Áldásomat adom mindnyájatokra, családjaitokra, de előbb imádkozzuk el az Üdvözlégyet!” Áldása után a pápa kérte a híveket, hogy imádkozzanak érte.

Az alábbiakban közzétesszük Ferenc pápa előre megírt beszédét, amelyet nem olvasott fel.

Kedves testvérek, zarándokként jövök Quitóba, hogy osztozzak veletek az evangelizálás örömében. Úgy indultam el a Vatikánból, hogy előzőleg köszöntöttem Szent Mariana de Jesús kegyképét a Szent Péter-bazilika apszisában, ahonnan őrködik a pápa léptei felett. (Az első ecuadori szent, akit Quito liliomának neveznek, 1618-tól 1645-ig élt, XII. Piusz pápa 1950-ben avatta szentté – a szerk.) Rábíztam ennek az utazásnak a gyümölcseit is, kérve, hogy mindnyájan tanulhassunk példájából. Önfeláldozását és hősies erényét egy liliommal ábrázolják. Azonban a Szent Péter-bazilikában lévő szobra mögött egy egész csokor virággal ábrázolták, mert az egyház szívében az Úrnak bemutatja saját virágán kívül mindnyájatok, egész Ecuador virágait.

A szentek arra szólítanak minket, hogy kövessük példájukat, tanításukat, mint ahogy ezt tette Szent Narcisa de Jesús és Boldog Mercedes de Jesús Molina is, akiket megérintett Szent Mariana példája. Mindazoknak, akik ma itt vannak, és szenvednek vagy szenvedtek mint árvák, mindazoknak, akiknek már kis korukban vigyázniuk kellett testvéreikre, mindazoknak, akik mindennap elkötelezik magukat a betegek vagy idősek gondozásában, azt mondom, hogy ezt tette Szent Mariana is, Narcisa és Mercedes pedig követték példáját. Nem nehéz, ha Isten velünk van. A világ szemében ők nem vittek véghez rendkívüli dolgokat. Mindössze nagyon szerettek, és ezt kinyilvánították a mindennapi életben, egészen odáig menően, hogy megérintették társaikban Krisztus szenvedő testét (vö. Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás, 24. pont). És ezt nem egyedül, hanem másokkal együtt tették.

Ennek a székesegyháznak az építése, az építőanyagok szállítása, a faragás, a falazás, szokásaink, az itt élők szokásai szerint történt. Mindenki munkája a közösség érdekében, névtelen munka, reklámplakátok, tapsok nélkül. Adja Isten, hogy ennek a székesegyháznak a köveihez hasonlóan mi is vállunkra vegyük mások szükségleteit, segítsünk testvéreinknek életük építésében vagy helyreállításában, mindazoknak, akiknek nincs erejük az építkezéshez, vagy akiknek élete összeomlott.

Ma itt vagyok veletek, akik nekem ajándékozzátok szíveteket: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást” (Iz 52,7). Arra kaptunk meghívást, hogy terjesszük a szépséget mint Krisztus jó illatát: imáinkat, jótetteinket, áldozatainkat a leginkább rászorulók számára.

Ez az evangelizálás öröme, és ti „boldogok vagytok, ha megértitek ezt, és így is tesztek” (Jn 13,17).

Isten áldjon meg benneteket!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír