Fernanda Cristinelli missziós nővér Ugandában küzd az emberkereskedelem és a zaklatás ellen

„Uganda egyes részei olyan szegények, hogy a családok néha kénytelenek másokra bízni a gyermekeiket havi néhány pennyért cserébe. Amiről nincs tudomásuk, hogy a gyermekeik a Kampalába tartó emberkereskedők hálójába kerülnek, akik a városba hurcolják őket koldulni. Az utcákon csak szexuális zaklatás, kenyéren és vízen élés vár rájuk, egy olyan nyomornegyedben, ahol a járvánnyal a helyzet még rosszabbra fordult. Ezért határoztunk úgy, hogy Jézus nevében teszünk valamit: vissza akarjuk nekik adni az emberi méltóságukat és a szeretetet.”

Uganda északkeleti része, Karamoja az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szerint az egyik legszegényebb környék a világon: 1,2 milliós lakosságának 60 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. „A 15 évesnél idősebb lányoknak általában több mint egy gyermekük van, és minden anyának átlagosan nyolc” – mondta Fernanda nővér, aki minden hónapban a karamojai Morotóból utazik a fővárosba, ahol az emberkereskedelem gyermek áldozatainak segít.

2019 márciusában, köszönhetően az Olasz Püspöki Konferencia és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlődésért Felelős Ügynöksége (United States Agency for International Development) adományainak, megnyílt a Szent Dániel Comboniánus Gyermekközpont (St Daniel Comboni Children Center), egy napköziotthon, ahol az utcán élő gyermekek napközben eltölthetnek néhány órát.

„Itt – mondta a misszionárius – játszhatnak, ehetnek, és ami a legfontosabb, szerető gondoskodásban részesülhetnek.” Másfél év alatt kétszáz gyermek látogatta az otthont. „Az apácákon és egy tanácsadón kívül az intézmény szociális munkásokat és pszichológusokat alkalmaz, akik a szexuális zaklatáson átesett lányokon segítenek; indítottunk egy rehabilitációs programot, amelynek során megtanítjuk a nőknek: minden tettnek következménye van – mondta el az apáca. – Az idősebb gyermekek számára képzést indítottunk, hogy jobb munkát találjanak, és megpróbáljuk kiszabadítani a kisebbeket azok kezéből, akik az ő munkájukból akarnak meggazdagodni. Csak úgy menthetjük meg őket az utcáról, ha iskolába küldjük őket. A probléma az, hogy azok a gyerekek, akiket nem tudunk elszállásolni, visszakerülnek a kampalai utcákra az iskolaév végén. Ezt nem engedhetjük meg. Látjuk a szemükben a jobb jövő reményét: csodálatos gyermekek, akik az őket ért borzalmak miatt jobb életet és szebb jövőt kívánnak.”

Fordította: Baranyai Judit

Forrás és fotó: Fides, UNICEF

Magyar Kurír