Gyémántmiséjét ünnepelte az ausztrál egypetéjű ikerpár

A testvérpár jelen volt 1932-ben a sydney-i Kikötő híd (Sydney Harbour Bridge) felavatásán, azonban nem emlékeznek erre a jelentős eseményre, mivel még csak hathetesek voltak. Arra azonban annál inkább, amikor pappá szentelték őket az ausztráliai Ballarat redemptorista rendházában 1958. március 16-án. 

Annak ellenére, hogy már gyermekkorukban elhivatottságot éreztek a papságra, soha nem beszélgettek erről egymás közt. Egyszerűen csak tudták, hogy papok szeretnének lenni. „Ez a hivatás titka – mondta el Patrick, a fiatalabb testvér. – Miért szerettem volna pap lenni? Nem tudom. Csak annyit mondanék, jól döntöttem. Most sem tennék másként.” „Mindig pap szerettem volna lenni – tette hozzá öccse, John. – Mindig.”

Patrick és John Goulburnben nőtt fel, hat testvérükkel együtt. Tizenöt évesek voltak, amikor megkezdték felkészülésüket a papságra a redemptoristák galongi kisszemináriumában. Elöljáróik azonban nemsokára gyanakodni kezdtek: úgy vélték, csak az egyik ikernek van valódi papi hivatása, s hogy megtudják, melyiküknek, különválasztották a testvérpárt. A szemináriumban csak John léphetett felsőbb évfolyamba, ikertestvérét egy évre visszafogták. A kísérletezés azonban hiábavalónak bizonyult, kiderült, hogy mindkét fiatalember részesült a hivatás kegyelmében, így Patrick is visszakerülhetett testvére mellé a felsőbb évfolyamba. 

Nem sokkal szentelésük után a testvérek újra különváltak egymástól. Közösen megkezdett római tanulmányaikat követően John visszatért Ausztráliába, Patrick pedig Rómában maradt, hogy erkölcsteológiát tanuljon. John eleinte Ausztráliában szolgált misszionáriusként, majd 22 évet töltött Afrikában, Burkina Fasóban. Patrick eközben tanított, többek között számviteli és mezőgazdasági ismereteket egykori iskolájában, a galongi előkészítő szemináriumban. Hároméves missziós munkája, melyet Townsville-ben végzett, élete legszebb időszaka volt. „Hivatásunk középpontja a misszió – hangsúlyozta Patrick O’Neill. – Erre szenteltek föl minket.”

John 2007-ben agyvérzést kapott, Rómában gyógyították. Patrick rögtön odautazott, hogy együtt lehessen testvérével, és hazavigye Ausztráliába. Az ikrek most újra együtt élnek a kogarah-i redemptorista rendházban.

Gyémántmiséjükre készülve elmondták, látható, hogy mindig Isten keze vezette őket útjuk során. Patrick elmesélte azt is, a redemptorista rendet is csupán fél évvel azelőtt ismerték meg, hogy jelentkeztek volna hozzájuk. „Ez is a hivatás titka” – ismételte.  „Istené a felelősség – tette hozzá ikertestvére. – Csak kövesd, amit ő akar. Ő tudja, mire van szükséged, nem neked kell tervezgetni. Erről van szó. Csodálatos dolog, hogy valaki fentről gondoskodik rólunk.”

Forrás: Catholic Weekly

Fotó: Giovanni Portelli

Magyar Kurír
(bzs)