Ha nem kockáztatunk, nem haladunk a béke felé – Találkozót tartanak a Mediterráneum békéjéért

„Úgy gondolok a Földközi-tengerre mint Mare nostrumra (a „mi tengerünkre”), a miénk, vagyis mindenkié, különböző kultúrák és országok találkozóhelye. Arra a végtelen nagy értékre gondolok, amit az afrikai part adott hozzá a latin Egyház értékeihez az elmúlt évszázadokban. Amikor a keresztények Rómában görögül beszéltek, Észak-Afrikában Tertullianus, Ciprián és mások nyomán elkezdtek latinul beszélni. És a latin Afrikából tért vissza Rómába. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az a hely, amely évszázadokon keresztül emberi, társadalmi, kulturális és kereskedelmi szinten kommunikációs csatorna volt, ma sírja lehet sokaknak.”

Francesco Patton szavaiból visszaköszön Giorgio La Pira, Firenze egykori „szent polgármestere” próféciája, aki a Földközi-tengerben „a Tibériás nagy tavát” látta, egy olyan teret, ami nem csupán földrajzi, hanem történelmi terület, ahol jelen van a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok nagy gazdagsága és bonyolultsága is. Ez a bonyolultság ma háborúkat, politikai instabilitást, gazdasági bizonytalanságot és vallási feszültségeket jelent.

A szentföldi kusztódiának jelenleg 56 konventje van tizenkét országban (Izrael, Palesztina, Libanon, Szíria, Ciprus, Jordánia, Görögország, Olaszország, Spanyolország, USA és Argentína), amelyek nagy része a Földközi-tenger partján fekszik. Jelenlétük mélyen gyökerezik már a térségben, a ferences testvérek 1217-ben érkeztek a szent helyekre. Jól ismert tény, hogy 800 évvel ezelőtt Assisi Szent Ferenc találkozott Nagy Szaladin császár unokájával, Malik al-Kámil szultánnal. Attól kezdve a szerzetesek mindig vállalták a szembenézést a kor kihívásaival, hogy mindenki felé közvetítsék a szent helyek kegyelmét és osztozzanak a helyi keresztény közösségek életében, sok nehézség közepette is.

„A Földközi-tenger partjainál több évtizedes válságok, konfliktusok zajlanak, mint az izraeli–palesztin konfliktus, és újabbak, mint a szíriai háború, a libanoni és iraki tüntetések. Sok helyen, ahol a kusztódia jelen van, háborúk zajlanak, feszültségek között élnek az emberek. Szinte ellentmondásnak tűnhet párbeszédről, találkozásról szólni. Bariban mégis ott leszünk, visszük magunkkal a ferencesek 800 éves szentföldi tapasztalatát, Assisi Szent Ferenc és Malik al-Kámil szultán találkozásának stílusát követjük. Ma újra fel kell fedezni és éltetni annak a találkozónak a bátorságát. Meg vagyok győződve arról, hogy a damiettai találkozás ma még fontosabb, mint nyolc évszázaddal ezelőtt” – mondta a kusztosz.

Hangsúlyozta: „Az a találkozó valójában nemcsak Ferenc, hanem a szultán érdeme is. Ma is találhatunk bátor beszélgetőtársakat a muszlim világban.” Véleménye szerint csak egymás meghallgatása és a megosztás teszi lehetővé a találkozást, ezért nagyon fontos „bátorítani a párbeszédet, annak legkisebb jelét látva is”.

„Ez nem csupán azt jelenti, hogy találkozókat kell rendezni és könyveket kiadni, hanem azt, hogy a találkozás szellemében kell élni. Ezzel a lelkülettel élve vállalnunk kell kockázatokat, ahogyan tettük a szíriai Aleppóban, ahol a helyi muftival együtt vágunk bele egy kezdeményezésbe, hogy a háború borzalmait átélt gyermekeknek és az Iszlám Állam tagjai gyermekeinek jövőt adjunk. Tudatában vagyunk annak, hogy ha félünk kockáztatni, akkor nem teszünk lépéseket előre, a béke felé.”

Patton rámutatott: „Ha megfigyeljük, mi történik körülöttünk, azt látjuk, hogy a Földközi-tenger egyfajta vízi határ formáját ölti, ahol álmok válnak köddé, és sokak élete törik meg, olyanoké, akik háborúk, politikai és gazdasági instabilitás elől menekülnek. A vitás kérdések megoldása – hangsúlyozza – a diplomácia feladata, sokat kell dolgozniuk azon, hogy csökkentsék a feszültségeket, a konfliktusokat kiváltó okokat.”

Hozzátette, hogy együttműködésre van szükség: „A diplomáciai szerveknek politikai síkon kell munkálkodniuk, az egyházaknak a párbeszéd szintjén és humanitárius síkon. Az emberi testvériségről szóló dokumentum, amelyet Ferenc pápa és az al-Azhar főimámja, Ahmad et-Tajjeb írt alá Abu-Dzabiban, ebbe az irányba tart. Az egyházak jelentős erőfeszítéseket tesznek, megmutatják, hogy közel állnak a mediterrán térség szenvedő népeihez, konkrétan ott vannak mellettük.”

Patton beszélt Líbiáról is, amely „olyan drámai helyzetet él meg, ami Jemenre és Szíriára emlékeztet”, és más országokról, mint Tunézia, Algéria, Marokkó, amelyek szintén képviseltetik magukat Bariban és „igyekeznek előrehaladni kulturális téren, a vallásközi párbeszéd terén is”. A kusztódia területén ott van Ciprus is, amelynek szigetét fal választja ketté, egyik oldalon a görög, másikon a török területtel. „Paradox, hogy Cipruson minden keresztény, katolikus, muszlim vallási vezető évek óta együtt munkálkodik, hogy megteremtse a két oldal között a kiengesztelődés légkörét. Azonban szinte csak ők tesznek ezért, a politikai világ, úgy tűnik, másik utat választott. A kiengesztelődés logikájánál jobban szereti a felosztás logikáját, amit olykor gátlástalan erőszak is kísér.”

A falak lerombolása segítheti a béke ügyét a Ferenc és a szultán közti találkozó stílusában, és ez a Földközi-tengeri térség minden népe és országa számára hasznos lenne – hangoztatta a kusztosz.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Agensir.it

Magyar Kurír