Ha úgy érzed, álmaid nem válnak valóra, itt egy neked való szent: Di Girolamo Ferenc

Az a baj a nagy álmainkkal, hogy sokszor nem pont úgy alakul az élet, mint ahogy elterveztük. Évekig dolgozunk azért, hogy elérjünk egy célt, majd egyszercsak rádöbbenünk, hogy álmunk az anyaságról/orvosi pályáról/családi gazdaságról/egészségről hirtelen lehetetlenné vált. És most ki kell találnunk, kik vagyunk mi e nélkül az álom nélkül.

Di Girolamo Szent Ferenc például mindig is misszionárius szeretett volna lenni. 1642-ben született, és Xavéri Szent Ferencről és az ázsiai mártírokról szóló történeteken nőtt föl. Mindenáron csatlakozni szeretett volna hozzájuk, és az evangéliumot hirdetni Japánban és Indiában. Amikor jezsuita elöljárói erre nemet mondtak, moroghatott volna, és otthagyhatta volna az egészet, hogy hétköznapi, beteljesületlen életet éljen. Ferenc azonban tudta, hogy Isten őt arra hívja, hirdesse az evangéliumot a csökönyös lelkeknek, azokból pedig pont ugyanannyit talál Itáliában, mint Ázsiában. Így aztán, ahelyett hogy azon búslakodott volna, hogy romba döntötték élete álmát, Ferenc látta, hogy Isten teljesíti vágyait – csak máshogy.

23 évesen szentelték pappá; néhány évvel később belépett a jezsuita rendbe. Mohón vágyakozott rá, hogy Xavéri Szent Ferenc, Kibe és Miki nyomába léphessen, és, ha Istennek úgy tetszik, vértanú lehessen. Levelekkel ostromolta elöljáróit, melyekben könyörgött, hogy küldjék Ázsiába – de nekik más terveik voltak. 1674-ben, tanulmányai befejezése után Nápolyba küldték Ferencet: „A fáradozásban és lelkekben gazdag Indiát Nápolyban is megtalálja, ott fejtse ki hát lelkipásztori buzgóságát!”

Tettvágyát és lelkesedését nem hűtötte le ez a prózai feladat, nem elégedett meg azokkal a lelkekkel, akik véletlenül a plébániája felé jártak. Kiment az utcákra, prédikált a börtönökben, bordélyházakban, kórházakban és kikötőkben. Negyven éven át járta azokat a helyeket, ahol a legnyomorúságosabb bűnösökkel lehetett találkozni. Megtérített negyven muszlim rabszolgát egy spanyol gályán; olyan pazar ceremónia keretében keresztelte meg őket, mely mindenkit lenyűgözött. Bemerészkedett olyan veszélyes negyedekbe, ahol testi épségét kockáztatta, előfordult, hogy meg is támadták. Egyik éjjel a Szentlélek buzdítására kiment a néptelen utcára, és prédikált, bár senki nem volt ott. Másnap reggel egy utcalány érkezett gyónni, s kiderült: előző éjjel az ablakából hallgatta Ferenc prédikációját, és megérintette az az erő, mellyel Krisztusról beszélt.

És ez nem volt egyedüli eset. Di Girolamo Szent Ferenc állítólag évente négyszáz bűnöst térített meg. Egy nő megölte saját apját, majd férfiruhába öltözött, hogy a spanyol hadseregben harcolhasson; amikor Ferenccel találkozott, megbánta minden bűnét, és később életszentségével kivívta az emberek tiszteletét. Oly sok nőt vezetett vissza Krisztushoz, hogy végül otthont alapított a jó útra tért egykori prostituáltak, illetve gyermekeik számára.

Mivel tisztában volt azzal, hogy akiknek prédikálnia kell, valószínűleg nem képesek hosszadalmas beszédek végighallgatására, Ferenc a „minibeszédek” mestere lett, gyakran napi negyven prédikációt is mondott szerte a városban. „Egy bárány, amikor beszél, de egy oroszlán, amikor prédikál” – tartották róla a helyiek. Tanított a plébániákon és az utcákon, egész Nápolyban jól ismerték őt.

Szónoki tehetsége az összeszedett lélek ajándéka volt. Oly mélyen belemerült az imába, hogy eksztázisba esett, miközben járta Nápoly utcáit. Annyira csak az imára figyelt, hogy gyakran észre sem vette, hogy valaki köszön neki, így a kalapját sem emelte meg viszonzásképpen. Hogy valahogy orvosolja ezt a gyakori mulasztását, inkább lemondott a kalapviselésről.

A város lakói közül azonban sokan megbotránkoztak azon, milyen emberekkel barátkozik di Girolamo. Panaszukra válaszul az érsek többször is megtiltotta Ferencnek, hogy az utcán prédikáljon – majd újra engedélyezte.

Negyven éven át tartó szolgálata során több ezer lelket mentett meg – talán még többet, mint ha Ázsiába utazhatott volna misszióba, ahogy eredetileg szerette volna. Azáltal, hogy elfogadta, ami neki adatott az életben, éppen az a nagy misszionárius lett, aki mindig is szeretett volna lenni. Kérjük bátran közbenjárását mindazokért, akik küszködnek, mert nem tudják elfogadni azt, ahogy életük alakult. Di Girolamo Szent Ferenc, könyörögj érettünk!

Forrás: Aleteia.org; Szentek élete

Fotó: News.va

Magyar Kurír
(vn)