Hongkong segédpüspöke a Tienanmen téri mészárlás évfordulóján: Előbb a nép, utána a kormány

Kitekintő – 2020. június 11., csütörtök | 12:05

Joseph Ha Chi-shing hongkongi segédpüspök június 4-én szentmisét mutatott be a pekingi Tienanmen téren 1989-ben meggyilkoltak emlékére. Azért imádkozott, hogy a harmincegy éve elhunytak leljenek örök békére a másvilágon, és hogy ügyükben igazságtétel szülessen Kínában.

Istent és embertársunkat szeretni annyit jelent, hogy „az ember értéke sokkal fontosabb minden más intézményi érdeknél. Előbb a nép, utána a kormány; előbb az igazság, utána az érdek” – fogalmazott a szertartáson a püspök.

1989. június 3-án és 4-én a kínai hadsereg katonái megtámadták a pekingi Tienanmen téren április 14-én kezdődött diáktüntetés résztvevőit. A halottak számára vonatkozó különböző becslések kétszáztól tízezerig terjednek.

A Tienanmen téri mészárlás 31. évfordulójáról Hongkongban többek közt a Victoria parkban tartott imavirrasztással emlékeztek meg, de több helyen szentmisét is bemutattak a meggyilkoltak emlékére. Joseph Ha Chi-shing hongkongi segédpüspök a Szent Kereszt-templomban mutatott be szentmisét, amelyen hívek ezrei vettek részt, akik az istentiszteleti hely előtti teret is megtöltötték. Mindannyian égő gyertyát tartottak a kezükben, ahogy az imavirrasztás szervezői kérték – jelentette az AsiaNews olasz katolikus hírügynökség.

„Összegyűltünk, hogy imádkozzunk 1989. június 4. emlékére – kezdte homíliáját a hongkongi segédpüspök. – Számunkra azonban ez a nap egyáltalán nem a múlt. Ma is szívünkben hordozzuk. Nem pusztán csak megemlékezni akarunk róla. Nem akarjuk elfelejteni azt a napot! Az azóta eltelt 31 évben sok június 4-ét átéltünk: 1997. június 4-én Hongkong visszatért Kínához; 2003. június 4-én tüntetők tiltakoztak a nemzetbiztonságra vonatkozó 23. cikkely ellen; 2014. június 4-én elindult az Esernyők mozgalma [amely beleszólást követelt a választóknak a Kínához visszatért város irányításába, békés tüntetésük azonban eredménytelen maradt – a szerk.]; 2019. június 4-én elindult az emberek politikai okokból Kínának történő kiadatása elleni mozgalom; végül pedig 2020. június 4-én megszületett a nemzetbiztonsági törvény” – emlékeztetett a hongkongi püspök.

„Mi lesz a következő június 4-én? Miről válik emlékezetessé majd? Mi ösztönöz bennünket arra, hogy minden évben összegyűljünk ugyanazon a napon, és együtt imádkozzunk?” – sorolta a kérdéseket a főpásztor. „Keresztényként minden, amit teszünk, válasz Jézus Krisztus tanítására. A napi evangélium rámutat az Úr Jézus Krisztus legfontosabb parancsolatára, vagyis arra, hogy szeressük Istent és embertársunkat. Nemcsak mondja, de saját életével és halálával meg is mutatja nekünk, hogy mit jelent teljes lényünkkel szeretni Istent és embertársunkat.”

„Mindenekelőtt emlékezzünk meg a Pekingben meghalt diákokról és polgárokról. Imádkozzunk, hogy találjanak örök békére a másvilágon, és hogy tegyenek igazságot ügyükben. Ők ugyan már halottak, de miért haltak meg? Hogyan haltak meg? E fiatalok szülei – a tienanmeni anyák – kifejezésre juttatták alázatos kérésüket: igazságot akarnak a ’89-es mozgalom kapcsán.

Indítsanak vizsgálatot az ügyben, és hozzák nyilvánosságra az igazságot, valamint nyilvánosan kérjenek bocsánatot az áldozatok családtagjaitól. Ezek a kérések talán nem tűnnek reálisnak, de a hit azt mondja, hogy a legfontosabb dolog Isten akaratát teljesíteni.

Az ő akarata pedig az, hogy szeressük az Urat és embertársunkat, mert az embert Isten teremtette és szerette, ezért az ember értéke sokkal fontosabb, mint bármilyen intézményi érték: előbb a nép, utána a kormány; előbb az igazság, utána az érdek” – figyelmeztetett a segédpüspök.

„Imádkozzunk együtt népünkért, honfitársainkért, ahogy az akkori diákok és civilek tették, akik életüket áldozták nem saját érdekeikért, hanem az ország, a nép jövőjéért. Azt mondták: ez az ország a miénk, ez a nép a miénk, ha mi nem teszünk semmit, akkor ki fog? A gazdasági reformoknak és a nyitásnak köszönhetően Kína igazi gazdagságot és fejlődést tapasztalt meg. A nép életkörülményei kétségtelenül javultak. Ugyanakkor számos más társadalmi probléma adódott, amely arra ösztönöz, hogy a politikai reformok elégtelenségéről gondolkodjunk. Sajnálatos módon a június 4-i mozgalommal véget értek a politikai rendszer reformjai is. Azóta a reformok lényegében gazdasági jellegűek voltak, figyelmen kívül hagyva a politikai és társadalmi problémákat, amelyek a mai napig húzódnak és talán még súlyosabbak” – mutatott rá Hongkong segédpüspöke.

„Vannak, akik azt állítják, hogy a mai gazdagság éppen a tienanmeni mészárlás megoldásának köszönhető, tehát ne hátra tekintsünk, hanem a jövő felé. Nem vagyok meggyőződve erről az elméletről, mert a történelem tele van meglepetésekkel. Ha június 4. nem végződött volna olyan véresen, akkor talán Kína a fejlődés más útját választotta volna, és talán még gazdagabb és erősebb lenne. Ki tudja? Mindenesetre tény az, hogy Istent és embertársunkat szeretni a legfontosabb parancsolat, és hogy az embert Isten teremtette és szerette, tehát az ember nem csak kenyérrel él. Imádkozzunk a nemzetért és a népért, hogy olyan társadalmat tudjunk építeni, amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot, miközben az anyagi gazdagság felé haladunk” – kérte a püspök homíliájában.

„Idén imádkozzunk együtt Hongkongért és mindannyiunkért. A nemzetbiztonsági törvény jóváhagyása tovább súlyosbította Hongkong helyzetét, még kritikusabbá téve azt. Az út még nehezebbé vált” – tette hozzá a segédpüspök.

Úgy tűnik, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága egyre jobban csökken. Lehet, hogy ez az utolsó szentmise, amelyet június 4. emlékére tartunk? Nem tudom”

– jegyezte meg keserűen a főpásztor. „Nem fontos, mennyire nehéz lesz a jövő, tudnunk kell, hogy keresztények vagyunk, Isten gyermekei, aki mindig velünk van és együtt jár velünk, erőt ad küldetésünkhöz. Továbbra is szeressük Istent és embertársainkat a nehézségek közepette” – buzdított Joseph Ha Chi-shing.

„Az elmúlt harmincegy évben június 4-én este mindig meggyújtottunk egy gyertyát azokért, akik az árnyékban élnek, felemelve hangunkat azokért, akiknek nincs hangja, ezáltal is kifejezve szeretetünket. Ha egy nap mi sem szólalhatunk meg többé, ha mi is a sötétségben végezzük, akkor osztozunk sorsukban, még jobban egységbe kerülve és még jobban szeretve egymást. Imádkozzunk, és kérjük az Urat, hogy világosítson meg bennünket, és jelölje ki az igaz utat, adjon bátorságot ahhoz, hogy méltó emberként jelenhessünk meg Isten előtt” – kérte a hongkongi segédpüspök.

„31 év nem kevés. Mennyit kell még várnunk? Meddig tart még ez a próbatétel? Senki sem tudja. Ezért nagy vigaszt nyújt számomra az idei június 4-i megemlékezés mottója: »Ne féljetek, az Úr veletek együtt jár.« A zsidók negyven évig voltak a sivatagban. Mózes e szavakkal buzdította őket. Bennünket is ez bátoríthat, hogy megtaláljuk a tanításából fakadó szükséges erőt. Megemlékezésünk nem érte még el a 40. évet! Nem félünk, mert az Úr mellettünk halad! Imádkozzunk, hogy továbbra is szeressük Istent és embertársunkat jó és rossz időkben egyaránt. Imádkozzunk, hogy a hit tüze mindig lobogjon!” – zárta beszédét a püspök.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír