Jezsuiták Afrikában: Kezdjük a fiatalokkal, hogy virágzó jövőt adhassunk a kontinensnek

A webkonferencia – melyen sok száz fiatal vett részt különböző országokból, mint Kenya, Dél-Szudán, Uganda, Kongó, Ghána vagy Zimbabwe – sokakat vonzó címe ez volt: A béke magjait az afrikai fiatalság hinti el. A programot Augostine Edan Ekeno, a dél-szudáni Rumbekben szolgáló kenyai jezsuita atya vezette.

A szerzetes így magyarázta el a Fides hírügynökségnek a kezdeményezés előzményeit, illetve a jövőbeli terveket: „A július 19-i első találkozáshoz több mint kétszáz fiatal csatlakozott a kontinens különböző pontjairól, de volt, aki Európából követett bennünket. Egyből utána munkacsoportok alakultak, melyek majd az Afrika több országában is működő jezsuita központokban fognak találkozni, hogy programokat kezdeményezzenek és összegyűljenek a következő találkozókra. Afrika népességnek több mint a fele 25 év alatti. A fiatalok értékes erőforrást jelentenek, ennek ellenére vagy elhanyagolják és problémának tekintik őket, vagy a hadurak és az erőszak hívei használják ki őket saját gonosz céljaik eléréséhez. Ne feledjük, milyen gyakorivá vált a gyermekkatonaság jelensége vagy a nincstelen, könnyen manipulálható fiatalok besorozása, akiket terrorista akciókra vesznek rá, vagy arra, hogy feszültséget gerjesszenek. Mi azonban tudjuk, hogy számottevő jelenlétük a béke rendkívül hatékony eszköze is lehet. Ezért szeretnénk bevonni őket, hogy a megbékélés, valamint a fejlődés valóságos, igaz munkásaivá és főszereplőivé váljanak hazájukban.”

Számos országban, ahonnan az első találkozón részt vevő fiatalok származnak – mondta a jezsuita atya –, súlyos krízishelyzet uralkodik, vagy valóságos háború dúl. Az emberek már kicsi gyerekkoruktól kezdve megtanulják az ellenségeskedést, s a viszály és a háború mítoszán nőnek fel. „Rengeteg fiatalnak adnak puskát a kezébe, vagy arra használják őket, hogy káoszt teremtsenek, mint Kenyában, a választások előtti és utáni időszakban, vagy Dél-Szudánban és más helyeken. Mindezt egy maréknyi pénzért teszik, de még azt sem tudják, miért és ki ellen harcolnak. Néhányan riválisaiknak tekintenek másokat, ám nem tudják, miért. A béke ellenségei súlyosan manipulálják őket. Valójában ha állandó figyelemben és nevelésben részesülnének, azzal a béke megteremtésének lehetősége is szárnyakat kapna. Konferenciánk alapjául a találkozás kultúráját választottuk, és nyugodt, kiegyensúlyozott beszélgetéseket kezdeményezünk, melyek segítenek a tapasztalatok megosztásában. Ezek az alkalmak lehetővé teszik, hogy bevonjuk a fiatalokat, és osztozzunk nehézségeikben. Szeretnénk megsokszorozni az ilyen típusú programok számát a központjainkban, szerte a kontinensen, segítségül hívva a kis közösségeket vagy plébániákat egy új, polgári oktatás elindításához és a fiatalok pozitív szerepének ösztönzéséhez.”

Minél hamarabb meg kell döntenünk a társadalmi, törzsi és etnikai gyűlölet kultúráját, felfedve ellentmondásosságát és mélységes megalapozatlanságát: Augostine atya szerint ez a megoldás Afrika arcának megváltoztatására. „Egyes helyeken az emberek úgy nőnek fel, hogy azt hiszik, a többiek örökké veszélyeztetik a túlélésüket. S amikor az éhínség, a háborúk és a munkanélküliség miatt a népesség komoly nehézségekkel küzd, megoldás helyett inkább bűnbakot, ellenséget keresnek. Ezért igyekszünk megfelelő feltételeket teremteni a munkavállalás alternatíváihoz, földművelési módszerekhez, ahol például többé már nem lehet állattartással foglalkozni, és igyekszünk segíteni a fiatalokat, hogy a saját és országuk javát szolgáló tevékenységeket végezzenek.”

A jezsuiták a béke megteremtéséért munkálkodnak Afrikában, és ebbe először az ifjúságot vonják be. Már a következő napokban megtartják a második találkozót, s közben egyre bővül a részt vevő fiatalok köre. „Mind nagyon komolyan veszik ezt a kezdeményezést, és most egy olyan napirenden dolgoznak, aminek a politikát kell célba vennie. Mi, jezsuiták melléjük állunk, hogy vezessük és kísérjük őket. A most befejezett beszélgetés során felmerült a fegyverek elterjedésének rendkívül komoly problémája. Minden fiatal egyetértett abban, hogy a különböző társadalmakban és országokban túlságosan is magas a közkézen forgó, mindenféle típusú fegyverek száma. Tehát azt kell kitűznünk célul, hogy bevonjuk a kormányokat is, és új politikai irányvonalakat kérjünk tőlük. Addig is igyekszünk még jobban kiterjeszteni a hálózatunkat. Biztos vagyok benne, hogy már a következő, mindenki számára nyitott találkozón – július 25-én – újabb lépéseket teszünk majd előre.”

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás és fotó: Fides hírügynökség

Magyar Kurír