Kongó várja a pápát: Az ásványkincsek paradicsoma, ahol az emberek a pokolban élnek

Pierre Kabeza érzékletes összehasonlítással írta le a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzetét: „A fa gyökerei nem láthatók. Esetünkben a gyökerek a világ nagyhatalmai és multinacionális cégeik. A fa törzse a  Kongói Demokratikus Köztársasággal szomszédos, a nagyhatalmak által támogatott országok (Ruanda és Uganda), végül ágai pedig a kongói területen működő különféle gerillacsoportok. A fát tápláló nedv a gazdasági érdek.”

Ferenc pápa közelgő kongói látogatása alkalmából 107 olasz jótékonysági szervezet és egyesület – amelyek közül sok aktívan jelen van az afrikai országban –, levelet írt a pápának, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a három kongói tartományban, Észak- és Dél-Kivuban, valamint Ituriban zajló háborúra. Levelükben azt kérik, hogy hallgassák meg a kongóiak kiáltását, rámutatva a „strukturális okokra” és a nyugati országok politikai és gazdasági felelősségére, amelyek büntetlenül kisajátítják az ország természeti erőforrásait, piacait és emberi erőforrásait.

A „strukturális okok” közé tartoznak a régió hatalmas ásványkincsei, különösen a tantalit (koltán) és a kobalt – de néhány úgynevezett ritkaföldfém is –, amelyek az energiaátállás miatt egyre inkább stratégiai jelentőségűvé válnak. „Ezek az ásványkincsek paradicsommá teszik szülőföldemet, miközben a lakosság igazi pokolban él” – erősítette meg John Mpaliza olasz-kongói emberi jogi aktivista, aki emlékeztetett arra, hogy „a Kongói Demokratikus Köztársaság stratégiai ország a világ számára”, nemcsak ásványkincsei miatt, hanem azért is, mert földrajzilag Afrika közepén fekszik, és mert itt található a második legnagyobb esőerdő, a „bolygó zöld tüdeje”.

A reményt az ország számos elkötelezett fiatalja jelenti, akiket Micheline Mwendike képviselt a sajtótájékoztatón. Emlékeztetett arra, hogy az afrikai országban vannak emberek, „akik nap mint nap harcolnak a szabad választásokért, az utakért, a munkabérért és a biztonságért”. De „az a benyomásunk, hogy a világ szívesebben hagy minket káoszban, mert ez az egyetlen módja annak, hogy ingyen vegyék el tőlünk az ásványokat. Nem fizetnek nekünk a szén-dioxidért, amit a kongói egyenlítői erdő elnyel. Mindazonáltal tovább küzdünk a helyzet javítása érdekében.”

„Az új afrikai generációk tisztában vannak ezzel a helyzettel. Remélem, hogy a fiatal afrikaiak és európaiak egyesítik erőiket, és segítenek ezen változtatni” – hangsúlyozta John Mpaliza.

Giovanni Piumatti atya – aki több mint ötven éve a Fidei Donum misszionáriusaként él és dolgozik a Kivu tartománybeli pinerolói olasz egyházmegyében – felidézte a különböző gerillacsoportok által toborzott gyermekkatonák drámáját, hangsúlyozva, hogy „az elmúlt években fiatalok százai akarták végleg letenni fegyvereiket, de nincs olyan szervezet, amely képes lenne befogadni”, majd visszaintegrálni őket a társadalomba.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás és fotó: Fides

Magyar Kurír