Lelki közösségben Ferenc pápával – Elkezdődik a Pápai Ház szónokának nagyböjti lelkigyakorlata

„A pápa távolléte nem lesz teljes távollét, mindenekelőtt azért, mert nagyobb intenzitással fogunk érte imádkozni. És azért is, mert maga a távolléte üzenet lesz számunkra” – hangsúyozta. Hozzátette, hogy a pápával lelki közösségben lesznek. Tanúságtétele felidézi azoknak az embereknek a tanúságtételét, akik csendben, rejtőzködve, a világ minden részén ugyanazt a misztériumot élik meg: a szenvedés misztériumát, de a gonoszságét is a háborúk, az erőszak és a halál miatt.

Ferenc pápa szenvedése elénk vetíti mások szenvedését azért is, mert mindezek az emberek mindig ott vannak a Szentatya szavaiban, szívében és imáiban.

Az örök élet a központi téma, amely a niceai hitvallás része is, a keresztények közös hitvallásáé, amelynek elfogadásának 1700. évfordulója éppen erre a jubileumi évre esik. Fontos, hogy az életnek, amit Isten már ebben a világban adott nekünk, ne csak a földi élet keretein belül legyen értelme, hanem egy olyan örökkévalóságra mutasson, amelynek már megvannak az előjelei és jelei, hogy a maga teljességében meg tudjuk ragadni.

Hozzátette: az ígéret – amelyet Isten tett azzal, hogy életet adott nekünk –, hogy nem a halál lesz az utolsó szó, nem lenne számunkra boldogság, remény, ha nem tudnánk szembenézni a súlyos akadállyal, az élet megszakadásával. Az örök életnek ahhoz, hogy hiteles legyen, már a halál előtt meg kell mutatnia jellemzőit és minőségét, különben fennáll a veszélye, hogy csupán homályos reménység marad, hogy ne kelljen félnünk a halál bekövetkeztétől. Jézus igehirdetésének is ez volt a célja: megerősíteni, hogy az örök élet már most elkezdődik, ő maga az számunkra, Krisztus.

Egy ilyen korban, amely annyira az anyagiasságra, a csillogó dolgokra összpontosít, valójában visszatér az örökkévalóság iránti nagy nosztalgia, vágy az élet, a szépség, az  emberség iránt, amelynek ebben a világban fel kell ragyognia a szemünk előtt.

A világ talán szem elől tévesztette a végső valóságot, az úgynevezett eszkatológiai horizontot, de rendkívül érzékeny mindarra, ami emberi, mélységesen emberi.

És ez az, ami minket, keresztényeket erősen arra ösztönöz, hogy az örök élet minőségét ragyogtassuk fel – fogalmazott Roberto Pasolini.

A katekizmusnak az örök életről szóló tanításából indul ki a kapucinus szerzetes nagyböjti igehirdetése, aztán a Szentíráson keresztül vezet, meghallgatva, amit az örök életről mond, hogy ennek az életnek az értelmét már az emberi élet horizontján belül meglássuk, és így „megízleljük” azokat az aspektusait, amelyeket már most megélhetünk és befogadhatunk.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű oldala

Fotó: Vatican Media

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír