Megkezdődött a stigmatizált Wanda Boniszewska nővér boldoggáavatási eljárása

Kazimierz Nycz bíboros fogja vezetni a lengyel szerzetesnő életét, hősies erényeit és életszentségét vizsgáló eljárás egyházmegyei szakaszát. 17 évvel Wanda nővér halála után az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációja kezdeményezte a boldoggáavatási eljárást, melyet a varsói főegyházmegye vezet mint illetékes egyházmegye, amelynek területén a szerzetesnő elhunyt. Az ügy posztulátorának Michał Siennicki pallottinus szerzetes papot kérték fel. A most kezdődő eljárás célja, hogy bizonyítsa: a hősiesség lehetséges az élet legnehezebb körülményei között is – állapították meg az első ülésen.

Wanda Boniszewska nővér az igazságtalan ítélet ellenére, mely évekig tartó szovjet raboskodást jelentett számára, hősiesen kitartott Krisztus mellett, tanúságot tett róla, és sebeit testén hordozta. Krisztus választotta ki őt arra, hogy vezekeljen mások, különösen a papok és a megszentelt életet élők bűneiért. Nagy szenvedésekkel teli életét végigkísérték a stigmák. Wanda Boniszewska nővér 2003. március 2-án hunyt el életszentség hírében. 96 éves volt. 76 évnyi szerzetesélet után megmutatta a világnak a misztikus élet és a szenvedélyes lelkiség rendkívüli értékét.

*

Wanda Boniszewska 1907-ben született vallásos nemesi családban, nem messze Vilniustól (ma Litvánia). Tíz testvére volt; házukban mély vallásosság, a kölcsönös segítség, a munka iránti tisztelet és a hazaszeretet légköre uralkodott. Már fiatalkorában felébredt benne a vágy, hogy szerzetesnővérként Istennek szentelje magát. Végül 1926-ban vették fel az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációjába. Wanda misztikus élményekkel gazdagított, nagyon intenzív belső életét vitte magával a szerzetesközösségbe. Lelki szemeivel látta Jézust a szentmise alatt. Jézus beszélt hozzá, nehéz és áldozattal teli utat jövendölt meg számára, és ennek készséges elfogadását kérte tőle.

A szerzetesi élet során Wanda nővér misztikus élményei megsokszorozódtak. Gyóntatói tanácsára jegyezte fel Jézus szavait, aminek köszönhetően ma ismerhetjük ennek a misztikusnak a lelki történetét. Egyre világosabb lett előtte, hogy Jézus miért ezt a papoknak segítő kongregációt választotta ki számára. Pontosan ilyen segítséget kívánt, de sokkal magasabb szinten. Nem elég ugyanis helyettesíteni a papot a hittanórán, dolgozni a plébánián vagy a plébániahivatalban, feltétlenül szükséges állandó imával és áldozattal is támogatni a papi hivatást.

A Jézus szenvedésében való részvételnek ez a kis része egyre kézzelfoghatóbbá vált. Wanda nővér időnként fájdalmat kezdett érezni az Üdvözítő sebeinek megfelelő helyeken a szentmise alatt, a keresztúti ájtatosság alatt, a hónap első csütörtökén és péntekén. A külső stigmák 1934-ben váltak láthatóvá. Wanda nővér stigmái részét képezték a papokért és a szerzetesrendekért elviselt áldozatának. Jézus sokszor elmagyarázta neki, hogy különösen a neki szentelt lelkeket szereti, ők állnak hozzá a legközelebb, és szenved, ha nem követik őt – de mindig végtelenül irgalmas hozzájuk.

Wanda nővér átlagos, habitus nélküli szerzetesnővérként élte mindennapi életét, katekétaként dolgozott az iskolában, működött a plébánián is, és részt vett a gazdasági munkákban a kolostorban. Mindig nyugodt és mosolygós volt.

A nővérek szerencsésen túlélték a második világháborút és a váltakozó megszállásokat. Ezzel viszont nem értek véget megpróbáltatásaik, a kommunista egyházüldözés őket sem kímélte. 1946-ban Wanda nővért is őrizetbe vették; kihallgatták, megkínozták, majd tíz év szovjet börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt többet volt kórházban, mint a közös cellában. Mivel nem hagyta el imáit, melyekhez fogolytársnői is csatlakoztak, gyakran kihallgatásra vitték, ahol kínozták, azután magánzárkába zárták. Jóakarattal, alázattal és Istenbe vetett bizalommal teli hozzáállása tiszteletet és szimpátiát ébresztett. Fogolytársnői, akik imáiba is bekapcsolódtak, szerették őt, mint ahogy az orvosok és a nővérek is. Számos kihallgató és börtönőr, sőt, azok is, akik a kihallgatásokon durván viselkedtek vele, később eljöttek hozzá, hogy bocsánatot kérjenek, és kérték, hogy imádkozzon értük.

1956-ban engedték szabadon, eltörölték ítéletét, és visszatért Lengyelországba. 36 évet töltött még a rendházban, közben számos betegség kínozta. Wanda nővér minden szenvedést önként elfogadott, és felajánlotta Jézusnak, hogy megmentse az emberi lelkeket, akiket az örök élet elveszítése fenyegetett. Így részesült Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának titkában. A testén viselt stigmák által Jézus arra emlékeztet minket, hogy ő magára vett minden emberi szenvedést, melyek így az ő szenvedései is lesznek. Ha a szenvedést, mely életünk során ér minket, felajánljuk Jézusnak, akkor az áldás és rendkívüli kegyelmek forrásává válik számunkra és mások számára is.

Wanda Boniszewska nővér rendkívüli hivatásán és életén keresztül Jézus arra is emlékeztet minket, hogy az Egyházban hordoznunk kell egymás terhét (vö. Gal 6,2). A papok felelősséggel tartoznak Isten népéért, a világi hívekért, ők pedig arra kaptak meghívást, hogy ezt a papi feladatot imádsággal és áldozattal támogassák. Wanda nővér élete arra mutat rá, hogy a papokat és a megszentelt életű embereket nem gyanakvással, ítélkezéssel és kritikával kell körülvennünk, hanem imádságunkkal és azzal, hogy Jézusnak adjuk át őket, aki szeretetből választotta ki őket. 

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír