Mexikói érsek: „A papoknak legyen bátorságuk elítélni a rosszat”

A társadalom és az Egyház szövetének újjáépítésére szólít fel Rogelio Cabrera López érsek, aki néhány hónappal ezelőtt kapott újra megbízatást a világ második legnagyobb lélekszámú katolikus közösségének vezetésére (a legnagyobb lélekszámú helyi egyház a brazíliai – a szerk.). Ezen az adaton kívül azonban más drámai számok is mutatkoznak, melyek valószínűleg a világ legkevésbé biztonságos országává teszik Mexikót, főleg ha figyelembe vesszük, hogy nincsenek tényleges fegyveres konfliktusok az állam területén.

Az ország területének nagy részét egymással háborúzó drogkartellek uralják, melyek napi szinten egyre inkább égbekiáltó, barbár vérengzéseket folytatnak. A mexikói kormány által nemrégiben közzétett hivatalos adatok szerint 2021-ben 33 308 szándékosan elkövetett emberölést regisztráltak, vagyis naponta közel száz, óránként négy eset történik. Döbbenetes szám, mégha 3,6 százalékkal kevesebb is, mint 2020-ban, amikor 34 554 gyilkosságot jegyeztek fel. 34 690 áldozattal a 2019-es év volt a rekord 1997 óta, amikor elkezdték regisztrálni az eseteket. Ám ez a visszaesés nyilvánvalóan nem mérvadó. Az elmúlt két évben ugyanis a társadalmi élet erősen korlátozott volt Mexikóban a koronavírus-járvány miatt, s ez súlyosan érintette a lakosságot. Ezenkívül a nők elleni erőszaktól kezdve a zsarolásig mindenféle más bűncselekmények száma is megnőtt. A tömegmészárlások is egyre „látványosabbakká” váltak; vízkereszt napján például a kegyetlen módon meggyilkolt tíz ember holttestét Zacatecas, az azonos nevű állam fővárosának főterén hagyták az állami kormányzóság épületével szemben. A fegyveres csoportok toborzási módszerei és „végrehajtóik” beavatása is egyre bestiálisabb formákat ölt.

Az Egyháznak ebben a kőkemény helyzetben kell közbelépnie. A püspökök arra szólítanak „minden jóakaratú férfit és nőt, hogy életük különböző szakaszai és körülményei között se feledjék, a valódi, tartós békéért tett legkisebb cselekedet is fontos és nélkülözhetetlen. Csatlakozni akarunk a béke építőinek erőfeszítéseihez, velük együtt kívánunk haladni”. A SIR katolikus hírügynökség e kihívásról kérdezte Cabrera érseket.

– Érsek úr, a béke elérése elsőséget élvez jelenleg a mexikói egyház számára?

– Igen, föl kell ismernünk, hogy a pandémia három problémára mutatott rá: az egészségügyi szolgáltatások minőségére, a gazdasági és foglalkoztatási válságra, és méginkább rávilágított a terror és az erőszak légkörére. Felhívásunk az egész néphez szól. Mindannyiunknak tisztában kell lennünk a helyzet súlyosságával. Azt szoktuk mondani, hogy az erőszak gyökerei a legkisebb szinten, a családban keresendők. Minden család felelőssége, hogy a saját környezetét barátságossá és tiszteletteljessé tegye. De ez a felelősség aztán kiterjed a falvakra, az önkormányzatokra is.

Egyházként az a feladatunk, hogy rávegyük a híveket ennek a felelősségnek a gyakorlására és e megtérés megélésére. Az Egyház és a társadalom szövetének újjáépítése jelenti ma a legnagyobb kihívást. Azt kérjük, hogy mindenki vállalja a saját felelősségét, mielőtt másokat hibáztatna.

– Mexikóban az erőszak viszont már strukturális problémává vált, magas szinten is. Nehéz elképzelni, hogy lentről indulva szembe lehet nézni vele…

– Valóban, ez túlnő az országunkon is, mindenfelé vannak elágazásai. Itt most a kábítószer- és emberkereskedelemre gondolok. A sokmilliós hasznot keresik,

az erőszak a pénz iránti mérhetetlen vágy gyümölcse.

Mi nem tehetünk mást, mint hogy szembehelyezzük vele a béke kézművességét, amelybe minden embert és minden társadalmi csoportot aktívan be kell vonni.

– És az Egyháznak ebben jelentős szerepe van?

– Természetesen, több szinten is. Már említettem a szövet alulról jövő, kis lépésekkel haladó újjáépítését, de ott van még a béke építésének feladata minden szinten, azáltal is, hogy a társadalom minden tagját és minden hatalmat megszólítunk. Az Egyháznak meg kell győznie az autoritásokat, hogy a békéért egyesítsék erejüket.

– Az Egyház magas árat fizet a papjaival is, akik közül többeket az elmúlt években meggyilkoltak vagy megfenyegettek.

– Igen, olyan időket élünk, amikor bármely szó vagy vélemény erőszak okává válhat. Ez főként azokon a területeken jellemző, ahol nagyobb a viszály.

Fontos, hogy a papoknak legyen bátorságuk elítélni az erőszakot és a bűncselekményeket. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el előlük, hogy tényleg nagyon erős hatalmakkal van dolguk.

– A békéről szóló üzenetében szót ejt a szinodális útról is, melyet most az Egyház megél világszerte. Első látásra nem úgy tűnik, mintha a szinódusnak bármi köze volna a béke építéséhez. Önök azonban éppen az ellenkezőjét vallják.

– Hazánkban a szinodális út keresztezi pasztorációs tervünk útját, melynek célállomásai a 2031-es (a Guadalupei Szűzanya megjelenésének ötszázadik évfordulója) és a 2033-as év (a megváltás kétezredik évfordulója). Jelenleg a meghallgatás idejét éljük, és úgy gondoljuk, hogy ez egy fontos lépés a béke kultúrájának építésében. Előbb egy új egyházi szövet építéséről beszéltem. Az nem lehet, hogy a szinodalitás témája ne bontakozzék ki a konkrét nemzeti tapasztalatból.

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás és fotó: Agensir.it

Magyar Kurír