Mi áll az erőszak hátterében Nigériában?

A vallásszabadság védelmét figyelemmel kísérő Christian Solidarity Worldwide (CSW) szervezet három évtizede mintegy húsz országban van jelen. Egyik utolsó jelentésük szerint fulbe milíciák március 25-e (a szigorú utazási korlátozások életbe léptetése) és május 12-e között tizenegy támadást hajtottak végre, ebből ötöt Kaduna államban. (A 201 millió lakost számláló Nigéria 36 tagállamból áll). Az akciók során 38 embert öltek meg és 133 házat romboltak le.

A CSW úgy véli, hogy elfogadhatatlan a támadók büntetlensége, ami azt is jelzi, hogy a hatóság „habozik védelmet nyújtani (egyes vallási) közösségeknek”, másfelől a nigériai kormány képtelen „az állampolgárok életét és megélhetését biztosítani”. Az EWTN angol nyelvű katolikus TV csatornához köthető amerikai Catholic News Agency (CNA) még ennél is messzebb megy, amikor a HURIWA (Human Rights Writers Association of Nigeria) emberjogi csoport május 15-én kiadott beszámolójára hivatkozva azt állítja, hogy „2020 első négy hónapjában 620 nigériai keresztényt gyilkoltak meg”. Ezen kívül templomok pusztításáról és szándékos gyújtogatásról szólnak.

Ám a támadások vallási motivációja, úgy ahogy a CSW és a CNA fentebbi híradásában megjelenik, nehezen bizonyítható. „Nigériában rendkívül magas az erőszakos tettek száma, s a jelenséget magyarázó okokat nem lehet csupán a keresztényellenesség címkéjével ellátni” – mondja egy korábban Nigériában dolgozó diplomata. Bizonyos, hogy az ország északi részén a kisebbségben lévő keresztények „nagyon gyakran nehéz helyzetben vannak” – folytatja a szakértő, hiszen főképp ők a dzsihadista Boko Haram céltáblái (még akkor is igaz ez, ha a Boko Haram áldozatainak többsége muszlim). Emellett diszkriminációnak is ki vannak téve az ottani keresztények (kultuszhelyek építési engedélyének nehézkes beszerzése, kísérlet a nem muszlim lányok fátyolviselésének kötelezővé tételére).

A középső régióban (Middle Belt) azonban az erőszak elsődlegesen a földbirtoklásért folyó küzdelemnek tudható be, amely az állattenyésztő nomádok és a földművelő népesség között zajlik, ahogyan ez a Száhel-övezet más országaiban is megfigyelhető, „anélkül, hogy szükségképp vallási motivációja lenne”. „A földművelő lakosság általában jobban tudja hallatni hangját a médiában, mint a nomád népesség, olyannyira, hogy az a benyomásunk, mintha az erőszak csupán egyirányú lenne, holott nem ez a helyzet. Gazdálkodók is mészároltak már le vándorló-legeltető embereket.”

A diplomata kiemeli, hogy nem tagadja a keresztények elleni erőszakot és diszkriminációt, amelynek az északi területeken gyakran elszenvedői, de a központi övezet közösségeinek konfliktusai nem vallási gyökerűek, hanem gazdasági okok állnak mögötte. „A gyors urbanizáció, valamint a megművelt földterületek növekedése redukálta a legeltetésre alkalmas zónákat, s ezzel megsokszorozódott az alkalom a vándorló nomádok és a földművelők közti összetűzésre, amelyhez alkalmanként eszközként használják fel az etnikai vagy vallási különbségeket”.

Mindenesetre „nem szabad e jelenséget [szisztematikusan] vallási háborúhoz társítani – húzza alá a térséget ismerő diplomata. – Igaz, hogy Kaduna állam déli részén gyakran nomád vagy félnomád muszlimok, valamint keresztény földművelők állnak szemben egymással, de északabbra a hasonló konfliktusok olyan állattenyésztőkre és farmerekre jellemzőek, akik mindannyian muszlimok. Nem is említve azokat a bűnbandákat, amelyek állatlopásra és emberrablásra specializálódtak, s amelyek egész falvakat képesek kirabolni és lerombolni.”

Fordította: Hantos-Varga Márta

Forrás: Kaposvári Egyházmegye/La Croix

Fotó: La Croix, AFP

Magyar Kurír