Muszlim vezetők szólaltak meg Raï pátriárka Libanon semlegességéért tett felhívásával kapcsolatban

Ebből az alkalomból a muszlim közösségek több vallási vezetője is felszólalt a cédrusok országát sújtó politikai, gazdasági és intézményi válságot illetően, valamint a maronita pátriárka, Bechara Boutros Raï bíboros kezdeményezéséről, mely szerint meg kell erősíteni és ki kell vívni Libanon semlegességét a közel-keleti színtéren egymásnak feszülő regionális és globális erőkkel szemben.

Ahmad Kabalan sejk, a dzsafarita iskola síita muftija (a fenti képen) az Íd Al-Adhá ünnep alkalmából elmondott beszédében megemlékezett a libanoni állam kikiáltásának centenáriumáról, utalva arra, hogy a független Libanon alapítói már az állam létrehozásában is a konfesszionalizmus elveit követték, s ezzel rávezették a korrupció és az összeomlás útjára.

A libanoni néphez fordulva mindenkit arra szólított, „ne essenek a nemzetközi és regionális szintű csapdába, amely szorongatja országunkat és megfojtja népünket”. A síita sejk szemében a föderalizmusról és az ország vallási hovatartozás szerinti fölosztásáról szóló viták „visszahozzák a libanoni emberek közé a lázongást, a polgárháborút, melynek következményei még mindig érezhetők”. Kabalan szerint Libanon a régió háborúinak ritmusa szerint él, a régiót érintő, amerikaiak által támogatott terv árnyékában, akik nagyszabású gazdasági háborút indítottak Libanon ellen, és egy világszintű nemzetközi blokáddal sújtják a libanoniakat és államukat.

Raï bíboros javaslatával kapcsolatban Kabalan azt hangsúlyozta, nem állnak messze tőle „bkerkéi testvéreink [Bkerké a maronita patriarkátus székhelye – a szerk.], mert a mi érdekünk is közös lövészárokban harcolni Libanonért és a libanoniak jogaiért.” Ugyanakkor, hivatkozva azokra a jelmondatokra, melyek szerint ki kell szabadítani Libanont „a régió tűzvészéből és háborúiból”, a síita mufti megjegyzi, hogy „e háborúk némelyike Libanont is érinti”, és „Libanon a vihar kellős közepén áll, nem tud távol kerülni tőle. Szüksége van egy elsődleges és tettrekész társra az önvédelemhez és érdekei megvédéséhez, hogy ne válhasson könnyű prédává”.

A sejk szerint „addig nem lehet béke Libanonban, amíg a társadalom egy része megszenvedi azt”, mert Libanon stabilitása „mindannyiunk stabilitásától és biztonságától függ”. Éppen ezért

a keresztényekkel való egység szükségszerű a földön, vallási, erkölcsi, és nemzeti szinten is”.

A síita muftival ellentétben Najim Hasszán drúz sejk a „libanoni semlegesség” mellett kiállva azt sürgette, „vonjuk ki országunkat a pusztító háborúkból, és valósítsuk meg a 2006-ban zajlott nemzeti párbeszéd során meghozott döntéseket”.

Szunnita részről Amin Kurdi sejk, a legnagyobb tekintéllyel rendelkező libanoni szunnita szervezet, a Dar El-Fatwa második embere az ünnep alkalmából elhangzott felszólalásában nem tett említést a maronita pátriárka kezdeményezéséről, (amit az elemzők egyfajta politikai kritikaként értelmeztek az Iránhoz kötődő síita Hezbollah párttal szemben). A mecsetben elmondott beszédében vádolta a libanoni politikai-gazdasági vezetést: „A gazdaság összeomlása nem véletlenszerű. Azok tetteinek következménye, akik azt állítják, szeretik Libanont, miközben a pénzüket kiviszik az országból, és szétosztják egymás között a forrásokat.”

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás és fotó: Fides hírügynökség

Magyar Kurír