Muszlimok és keresztények közös imában kérik, hogy múljon el a járvány

– Hogyan született meg az ötlet, hogy legyen egy közös ima- és böjtnap május 14-én keresztények és muszlimok számára?

– Az Emberi Testvériség Bizottságának legutóbbi ülésén merült föl a gondolat, amelyet idén március 31-én, a Covid-19 járvány miatt videokonferencia formájában tartottunk. Abból a kérdésből született meg a kezdeményezés, hogy hogyan tehetnénk közösen tanúságot a közös veszély idején, és a válasz az lett: „testvérekként együtt imádkozva”.

– Milyen eredményeket ért el a bizottság az Abu-Dzabiban zajló találkozót követő megalakulása óta, és mik a terveik a jövőre?

– Lelkesedéssel és jószándékkal telve folytatja munkáját a bizottság, hogy végbevigye küldetését, vagyis erősítse a testvériséget, és terjessze azokat az értékeket, amelyeket az emberi testvériség dokumentumában megfogalmaztunk. Mindezt konkrét kezdeményezések révén szeretnénk segíteni, ilyen a május 14-i imára, böjtre és jótékonyságra való felhívás, valamint az Emberi Testvériség díj, melyet minden évben olyan személyeknek adunk, akik a testvériséget mozdítják elő, vagy ilyen az „Ábrahám háza” megépítése Abu-Dzabiban – a cél, hogy felismerjük a testvériség értékét, és hogy tiszteljük a véleménykülönbséget és más különbségeket. Az Istenben való hitnek össze kell kötnie bennünket, és nem szétválasztania, akár még az erőszakot is igazolva.

Az emberi testvériség dokumentuma prófétai módon igenli a egyetemes testvériséget. A koronavírus nem tesz különbséget gazdag és szegény, nyugat és kelet, fejlett és fejlődő országok között... mind ugyanolyanok vagyunk, testvérek vagyunk a veszélyben, a jelenlegi küzdelemben.

– Vannak, akik szinkretizmust emlegetnek, és vitákat kezdenek, amikor vallásközi ima kerül szóba. Miért nincs itt szó szinkretizmusról, illetve hogyan tudnánk érthetőbbé tenni ezt az kérdést?

– Az ima egyetemes érték, amely minden korban jelen van az emberben. Ez tény. Az, ha közös imára hívunk minden embert, mindenkit a maga hite és meggyőződése szerint, nem szinkretizmus, különböző tanok összeegyeztetése, hanem az imádság és a testvériség értékének a megerősítése. Mint pap és mint keresztény, aki mindennap elmondja az imát, amelyet Krisztus tanított a tanítványainak, a Miatyánkot, ebben az imafelhívásban csakis Isten kezét tudom látni, ami az imában egyesíti a testvéreket, a gyermekeket. Ettől nem lesz gyengébb az én hitem Krisztusban, a világ egyetlen Megváltójában, sőt, erősebbé válik, tudván, hogy csak Isten tudja a rosszat jóvá, a járványt a testvériségre való alkalommá, az imádságot erővé tenni. Nem felejthetjük el azt sem, hogy Isten esőt ad a jóknak és a gonoszaknak egyaránt, felkelti a napját minden emberre. És éppen ezért tartott nemzetközi béketalálkozót Szent II. János Pál pápa 1986-ban Assisiben, ahol minden résztvevő a saját hite szerint imádkozott.

Így aztán ez a kezdeményezés minden embert egyesíteni szeretne, hogy együtt imádkozzunk a koronavírus-járvány végéért. Ez lenne az első alkalom, hogy az egész emberiség egy cél érdekében egyesül, hogy együtt imádkozzunk, ki-ki a maga hite szerint, ezáltal bizonyítva, hogy a hit összeköt, nem pedig szétválaszt.

A Covid-19 mindannyiunkat térdre kényszerített, a térden állás viszont a legjobb testhelyzet az imához. A vírus megértette velünk, milyen törékenyek vagyunk, és mennyire szükségünk van rá, hogy testvérekként egységben legyünk. Nem tudunk külön-külön kijönni ebből: vagy együtt, egyesülve, vagy egyikünk sem.

– Mi az Ön személyes tapasztalata, hazájában, Egyiptomban milyen szerepet játszik a Szűzanya a muszlimok és keresztények közti lelki barátságban?

– Szűz Mária alakja alapvető fontosságú a muszlimokkal való vallásközi dialógusban, hiszen mélyen tisztelik őt. Egyiptomban sok muszlim jár Mária-kegyhelyekre imádkozni, vannak, akik még fogadalmakat is tesznek neki. A Szűzanya személye és a testvériség dokumentuma is közös pontot jelent. Mindig jobb azzal kezdeni a párbeszédet, ami összeköt, és nem azzal, ami elválaszt. Ez soha nem azt jelenti, hogy elhanyagolnánk kötelességünket az evangélium és hitünk igazságának hirdetésében, de jótettekkel, tisztelettel és alázattal tesszük ezt.

Az eltökéltség soha nem önteltséget jelent. Krisztus, aki elküldött minket, hogy az egész világon hirdessük az evangéliumot, azt is kéri, hogy szeressünk minden embert, és imádkozzunk mindenkiért, vagyis ne essünk a farizeusok csapdájába: ne higgyük azt, hogy nálunk van Isten országának a kulcsa, ahova azonban nem lépünk be, és másokat sem hagyunk belépni. Az ellenségeskedés senkihez sem viszi el Krisztust, ellenkezőleg, megakadályozza az evangélium hirdetését és eltorzítja hitünk szépségét.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: La Stampa/Vatican Insider

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír