Nizzai merénylet: az áldozatok szelíd, imádságos lelkű emberek voltak

„Mondjátok meg a gyerekeimnek, hogy szeretem őket” – üzente utolsó szavaival a 44 éves Simone Barreto Silva, a háromgyermekes édesanya.

Brazíliában, Bahia államban született, de már harminc éve Franciaországban élt, francia állampolgárként. Időseket ápolt, és arra készült, hogy megvalósítja régi álmát, nemrég kapta meg a cukrász szakképesítést. Őt a kijáratnál támadta meg a merénylő, talán éppen menekülés közben. Több helyen megsebesítette késével, de az asszonynak még sikerült kimenekülnie a templomból. A szemben lévő étterembe ment, ahol pár perc múlva életét vesztette.

Vincent Loqués a Notre-Dame-székesegyház sekrestyése volt. Az 54 éves férfi vidékről költözött a városba, már két éve szolgált a templomban. A kétgyermekes édesapa nyitotta a templomot, és készítette elő a szentmisére. A környéken mindenki ismerte, szerette, nagy lelkesedéssel végezte a munkáját. A plébániai hívek szerint ő volt a templom lelke, mindig mosolygott, és készségesen állt mindenki rendelkezésre. Szerette a rászorulókat is, gyakran vitt ennivalót a környék szegényeinek. Egyszerű és nyitott szívű ember volt – mondta róla a székesegyház idős papja, Gil Florini.

A harmadik áldozat, Nadine Devillers, 60 éves volt, ő már reggel óta a templomban imádkozott. A merénylő, miután halálra késelte, megpróbálta lefejezni, testét a szenteltvíztartó mellett találták meg.

A hármas merénylet „őrült kegyetlenség, gyáva tett, istenkáromlás. Aki bemegy egy templomba, az szelíd ember, aki az Úr elé áll, és oltalmát keresi” – írja Andrea Riccardi olasz történész, a Sant’Egidio közösség alapítója.

A merénylő nem embereket látott bennük, elvakította a gyűlölet: mivel keresztények voltak, az iszlám ellenségeinek tartotta őket. A szélsőségesek szlogenné vált mondatával rontott rájuk. „Nagy az Isten!” – kiáltotta a dicsőítést, amelyet vérrel szennyeztek be a terroristák, és ez a hívő muszlimok számára is istenkáromlás. Keresztényekre sújtott le, az ellenséges Európa jelképeként tekintett rájuk. Nem ez volt az első eset, hogy Franciaországban templomban támadtak, 2016-ban szentmise bemutatása közben gyilkolták meg kegyetlenül Jacques Hamel atyát egy Rouenhez közeli templomban. A nizzai merénylő csak nemrég érkezett, de már gyűlölte ezt a világot, és őrült gesztusával akart kitörni a névtelenségből. Azt hihette, hősies tettet hajt végre, mártír lesz – folytatja Riccardi.

„Nem ő a mártír, hanem az áldozatai. Egy alázatos nép gyermekei, akik csendben, kitartóan Istenbe helyezik bizalmukat: elmennek a templomba, imádkoznak magukért, másokért. Nemcsak szentmisére mennek el, hanem betérnek egy pillanatra a templomba, keresve a béke, a szeretet Istenének jelenlétét, csendjét. Ott van a hit forrása, elkíséri az Úr házának látogatóit egész nap.

»A maroknyi igaz imádsága tartja meg és menti meg a világot« – tanítja egy keleti szent.

Nem kell az aszkéták után kutatnunk, az igazak az a három ember, akiket megöltek a templomban, azok, akik a templomba betérve imádkoznak, és ezzel megtartják a világot. Amikor a párizsi Notre-Dame leégett, sokakban feltámadt a kétely: a felgyulladt katedrális esetleg nem a kialvó Egyházat jelképezi? Az Egyházat ma sok gond sújtja, olykor elfárad. De az alázatosak népe a hétköznapokban is az Úrra bízza magát.

A három nizzai áldozat nem a múlt emléke, hanem a jövő emberei.

Az igazak hűséges imádságából születik meg a holnap Egyháza, nem pedig a nagyszabású projektekből.”

Riccardi hozzáteszi, hogy a francia egyház fájdalommal telve, de higgadtan, békésen reagált, tudva, hogy a kiabálás lángra gyújtja a fanatizmust. Hangsúlyozza, hogy az Egyház segíthet Európának megtalálni az együttélés valódi útjait. 

Fordította: Thullner Zsuzsanna 

Forrás: Avvenire; Santegidio

Fotó: Avvenire; Facebook

Magyar Kurír