Okszána, a fiatal ukrán édesanya, aki Ferenc pápával imádkozta a rózsafüzért

Az édesanya négy gyermeket nevel, gyermekei 2 és 10 év közöttiek, és mellettük az elmúlt három hónapban napjai az érkező menekültek megsegítésével teltek. Soha nem hitte volna, hogy egyszer Ferenc pápával imádkozhat együtt a számára oly kedves római bazilikában.

Okszána Brodiból, egy Lvivtől mintegy száz kilométernyire található ukrán kisvárosból származik. 2008-ban Rómába ment tanulni az Angelicum Pápai Egyetemre, miután hazájában megszerezte a közgazdasági diplomát. Van egy lánytestvére, aki a háború kitörése után elmenekült Kijevből négy gyermekével. A szülei otthon maradtak. Amikor felkérték a közös imádságra, először kicsit megijedt: „De értem, milyen fontos dolog ez. Remélem, ez az imádság segít majd, hogy vége legyen ennek a kegyetlen háborúnak, és egyáltalán, a háború eltűnjön erről a földről.”

Okszána hívő családban született, a májusi Mária-imádság mindig fontos volt számára. Gyakran jártak az ukrán Zarvanica kegyhelyre, de máshova is, és nagy álma, hogy eljusson Lourdes-ba. Amikor az Angelicumba járt, mindennap délben elment szentmisére a Santa Maria Maggiore-bazilikába: „Természetes számomra, ha Máriával vagyok.”

A Rómában élő ukránok temploma a háború kitörése óta szolidaritási központtá is vált. Gyűjtik az adományokat, fogadják a menekülteket: „Nem szeretem a menekült szót használni, nem tudom elhinni.” Sokan jönnek gyerekekkel, idős szülőkkel, másoknak a felnőtt gyerekeik otthon maradtak harcolni. Okszána nemcsak ételt ad nekik, hanem igyekszik biztos pont lenni az életükben, bármikor, késő este is hívhatják telefonon. „A Santa Sofia egy kis ukrán földdarab lett Róma területén.”

A fiatal ukrán anyuka fontosnak tartja, hogy jól segítsék a menekülteket, a téves információkkal hibázni lehet. „A legkényesebb dolog, hogyan közelítünk hozzájuk: gyengédségre van szükség a menekültekkel, azokkal, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat a bombázások miatt. Aztán pontosan meg kell tudni, mire van szükségük.” Egy ukrán pszichológusnő is segít neki, meghallgatja a rászorulókat. Márciusban 500 önkéntes segítette a munkájukat mindennap, mindig mások, különböző bőrszínű emberek is jöttek, kérdezték, mit segíthetnek, nem mindig volt könnyű kezelni a helyzetet. Az érkező menekültek kezdetben bizalmatlanok voltak, féltek. Ami a legjobban meglepte Okszánát, hogy egy hét elteltével sokan már önkéntesként jöttek vissza, segíteni akartak: „Elvetjük a jót, és ez néhány hét múlva még több jót terem… Azt láttam, hogy minden emberben benne van az a természetes vágy, hogy jót tegyen” – meséli örömmel.

A sok feladat között nem jut ideje olyan gyakran elmondani a rózsafüzért – panaszolja, majd hozzáteszi: „De a szolgálat, amit az ajtónkon kopogtatóknak nyújtunk, az imádságos könyörgés megtestesülése.” Elmondta azt is, hogy az ukrán nép nagyon vallásos, még a bombázások ellenére is sokan látogatják a kegyhelyeket. Bízik benne, hogy az erős imádság csodákra képes.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News (olasz nyelvű oldal)

Magyar Kurír