Olasz atléták zarándokolnak a Szent Tamás-úton Rómától az adriai Ortonáig

Kitekintő – 2020. október 16., péntek | 11:45

Október 15-én Rómából, Szent Péter apostol sírjától startolt az a zarándoklat, melynek során két olasz atléta tíz nap alatt futja végig a 316 kilométeres távolságot, hogy terv szerint október 25-én vasárnap az ortonai székesegyházba, Szent Tamás sírjához érkezzen. Alex Tucci és Roberto Martini olasz atléták új impulzust akarnak adni az Ortona és Róma közti Szent Tamás-zarándokútnak.

„Uram, azt se tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat!” – fakadt ki az utolsó vacsora során a kételkedő apostol (Jn 14,5), s nem is gondolt arra, hogy éppen ő lesz majd a tizenkét tanítvány közül az, aki Ura kedvéért az egyik legtávolabbra vezető evangelizációs utat teszi meg.

A 14. században Svédországi Szent Brigitta, miután Rómában megtelepedett, az Úr Jézussal folytatott misztikus beszélgetései nyomán indult Szent Tamás apostol ortonai sírjához. Az északi szent misztikus, akit nagyon szomorúsággal tölött el a pápák avignoni fogsága, kétszer is zarándokútra kelt, 1365-ben és 1368-ban, hogy Szent Péter sírja mellől indulva az apostoltárs, Szent Tamás ortonai sírhelyét felkeresse. Szándéka nyilvánvaló volt: a közös eredetre mutatott rá, mely mindkét apostolt Mesteréhez, a galileai Jézus Krisztushoz köti. A Péter-utód helye Rómában van, ahol eltemették – üzent ortonai zarándokútjával az Avignonban székelő pápának. Szent Brigitta egykori zarándokútjának emlékét őrzi többek között az Ortona előtt tíz kilométerre, még a hegyekben fekvő Arielli falu temploma, melyet később az ott járt misztikus szent tiszteletére emeltek.

Szent Brigitta tudhatta, mert Ortona városa büszkén hirdette, hogy az Indiát megjárt és ott vértanúhalált szenvedett nagy apostol földi maradványait a Szmirnával (ma İzmir, Törökország) szemközti Khiosz szigetéről hozta magával a törökkel küzdő velencei flotta szolgálatában álló Leone Acciaiuoli ortonai hajóskapitány, aki hazatérőben a szent ereklyéket jó hazafiként saját székesegyházának ajándékozta 1258. szeptember 6-án. Később a város katedrálisát átépítették, és Szent Tamás apostol tiszteletére szentelték.

Ősi hagyomány szerint Tamás apostol először Szíriában hirdette az Urat, majd Edesszában, ahogy cezáreai Euszébiosz egyháztörténész ránk hagyta. Megtérítette Taddeust, majd vele együtt alapította meg Babilónia első keresztény közösségét, ahol hét évet töltött. 52-ben hagyta el Mezopotámiát, és indult tovább isteni sugallatra hajóval India délnyugati nyúlványa felé. Szent Tamás Muziris indiai kikötővárosban kezdte meg missziós szolgálatát, az ottani virágzó zsidó közösség tagjai között. Az izraeliták közül sokan megtértek, míg a helyi indiaiak közül érdekes módon a felsőbb kasztok előkelő tagjai keresztelkedtek meg, és

így született meg az indiai egyház, melynek tagjai máig „Tamás-keresztényeknek” tudják magukat, utalva arra, hogy közösségük nem a 16. századi térítés során lett Krisztus-hívő, hanem még az apostol hozta el számukra az örömhírt.

Tamás mintegy húszéves apostoli szolgálat után szenvedett vértanúságot 72. július 3-án Csennai városában, a róla később elnevezett Szent Tamás-hegyen, ahol el is temették. Sírja fölé székesegyházat emeltek, melyet Szent II. János Pál pápa első indiai apostoli útja során, 1986. február 5-én meglátogatott.

Szent Tamás holttestét az időnként fellángoló keresztényüldözések miatt szír keresztények 232 körül a szíriai Edessza (ma Urfa, Törökország) városába vitték, és ott temették el. 1142-ben a szíriai keresztény Edesszát megostromolták és bevették a szaracénok, de közben az apostol ereklyéit a keresztények kimenekítették, és a távoli Híosz szigetére vitték. Bő száz évvel később Ortona kapitánya itt talált rá, és hazájába vitte. A Katolikus Egyház az ortonai Szent Tamás-ereklyét a legújabb tudományos vizsgálatok alapján hitelesnek minősíti.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria