Ha megtagadják a hitüket, és az iszlámra térnek, megkímélhetik az életüket – hitegették őket fogvatartóik. Egyikük sem tette meg, hanem mindvégig hűségesek maradtak Urukhoz, akinek nevét megvallva vettek búcsút ettől az élettől. „Uram, Jézus Krisztus!” – mondták, ahogy az ősi Alexandria keresztényei a Nílus torkolatánál magától Márk evangélistától hallották a hitvallást még az apostoli időkben.
Narancssárga ruhába öltöztették, és felvezették őket a tengerpart homokdűnéjére, ahol az Iszlám Állam álarcos, arctalan figurái, talpig feketében, lefejezték mindnyájukat – megrendeztek mindent, hogy a brutális tettükről készített videofelvétel még nagyobb hatást érjen el. Égbekiáltó bűntett volt ez éppúgy, mint a hét trappista szerzetes lemészárlása 24 éve, 1996. március 26-án az algériai Tibhirine-ben.
Tavadrosz kopt ortodox pátriárka vértanúságuk után nem sokkal beírta a huszonegy mártír nevét az egyház Sinaxarionjába, mely a római martirológium mintájára híven őrzi a vértanúk emlékezetét.
Az egyiptomi samaluti kopt ortodox egyházmegyében február elsején kezdődött a megemlékezéssorozat, melynek során felidézték a líbiai kopt vértanúk tanúságtételét. Az események abban az új székesegyházban folytak, melyet két éve, 2018. február 15-én szenteltek fel a kopt vértanúk emlékére. A templom mellett múzeumot is berendeztek, hogy a kegyeleti tárgyak látványa is erősítse a hitet. A huszonegy kopt vértanú emléktemploma és a múzeum felépítését túlnyomórészt az egyiptomi kormány támogatta. Az ötéves évfordulóra szoborcsoport is került a templom elé, mely a térdre kényszerített hitvalló kopt keresztényeket ábrázolja, amint mögöttük fölmagasodik Krisztus hatalmas alakja, aki kitárt kezeivel megáldja őket.
Az emlékmúzeum legújabb tárgyait, melyeket 2017 szeptemberében találtak meg egy közös sírban, ahová a terroristák behajigálták és elföldelték a vértanú koptokat, Bevnotious helyi kopt püspök áldotta meg. Rajtuk maradt a véráztatta narancsszínű ruha, kezüket tarkójukra téve bilincselték meg. A ruhák és a bilincsek most a múzeumban láthatók, pár pénzdarabbal együtt, amit a zsebükben találtak. A kétezer éves keresztény hagyomány kötelez bennünket méltó eltemetésükre és emlékük megőrzésére. Az első vértanú, István diakónus Jézus könyörgését ismételte halála előtt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudták, nem tudják, mit cselekednek.”
E könyörgés nélkül nincs megbékélés, csak dühödt igazságkeresés. Az „igazság” pedig a kopt keresztények számára sem igazoló tények pontos halmaza, hanem egy személy, Istennek egyszülött Fia, akit mindnyájunk bűnéért emeltek a fára. Ez a közös hit köti össze a keresztényeket kétezer év távlatában és egyesíti a különféle rítusú keresztényeket, mindazokat, akik Jézustól, az Egyetlentől vették a bátorságot, hogy a kimondhatatlant Abbának, Atyának szólítsák, és így egymásnak a közös hitben testvérei legyünk. Köszönjük, Atyánk, a rólad, megbocsátó szeretetedről tanúságot tévőket, és kérjük, légy irgalmas mindnyájunkkal, azokkal is, akik a te szentjeidre törnek. Ámen!
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria