Párizs orvos végzettségű érseke a fogyatékkal élők integrációjáért küzd

Sokkal több beteg, fizikai korláttal küzdő keresztény van, mint gondolnánk, viszont nem mernek a plébániai programokon részt venni, azt feltételezve, hogy jelenlétük zavarja a többi hívőt. 2017 decemberében a frissen kinevezett főpásztor a La Vie című katolikus folyóiratnak adott interjúban feltárta, hogy amikor (1979 és 1990 között) általános orvosként dolgozott, a sérültekkel folytatott munka merőben megváltoztatta látásmódját: „Jóval többet tanítottak nekem az emberi mivoltról, mint bármely szakkönyv.” Párizs érsekeként ezt a tapasztalatot szerette volna egyházmegyéjével megosztani.

Kezdeményezésére 2019. szeptember 1-jén új helynökség alakult, amely a fogyatékkal élőknek a plébániai közösségbe való beilleszkedését segíti. A helynökség vezetője, Franck Souron hangsúlyozza, hogy „az ügy magát az Egyházat érinti, nem csupán egy specializált egyesület felelősségvállalásáról van szó; az egész egyházi közösségnek kell osztoznia a csökkent képességűek gondjai hordozásában, annak mintájára, ahogyan ez már több mint tíz éve az úgynevezett »Szolidáris tél« akció keretében a hajléktalanok érdekében történik”. Souron atya lelkipásztorként kapta kinevezését, nem azért, mert a fogyatékkal élők problémáinak specialistája.

„A társadalom érzékelhetően fejlődött a korlátokkal élők nehézségeinek észlelésében, de az Egyházban mi egy kicsit le vagyunk maradva” – véli helyettese, Isabelle Dieudonné. „De már elmondhatjuk, hogy létezünk!” – teszi hozzá Franck Souron, aki Lourdes lelkiségét szeretné felfedezni a párizsi plébániákon is: „Ott senki sem lepődik meg azon, ha valakit kerekesszékben lát. Nálunk is hétköznapi kellene, hogy legyen ez a hozzáállás.”

Azonban a valóság teljesen más. Sok sérült személy inkább lemond arról, hogy kopogtasson a plébánia ajtaján, attól félve, hogy alkalmatlankodik vagy terhet jelent majd. A helynökség első lépésként egészen konkrét ötletekkel szolgál. „Vajon a plébánosok nem tudnák-e megtenni, hogy közlik valahol, mondjuk a plébánia honlapján, hogy könnyen megközelíthető-e a templom bejárata, vagy van-e fogyatékkal élők számára fenntartott parkoló, valamint mellékhelyiség?” – jegyzi meg Isabelle Dieudonné. A helynökség munkacsoportja, melyben egy hallássérült kollégát is foglalkoztatnak, felvette a kapcsolatot a 106 párizsi plébánia felelőseivel. Szeretnék őket érzékenyebbé tenni erre a témára – s ez csupán a kezdete egy hosszú távú munkának. „Nem arról van szó, hogy megítéljük őket, vagy arról, hogy újabb feladatokat rakjunk a nyakukba, hanem arról, hogy megértessük velük, a megoldás sokszor egyszerűbb, mint ahogy hisszük” – hangsúlyozza Franck Souron.

A párizsi Sacré Coeur-bazilika felszentelésének 100. évfordulójára készülődve, amely 2020. február 1-jére esik, a helynökség azon dolgozik, hogy megszervezze a fogyatékkal élők odajutását. „Létezik egyfajta értetlenség, vannak, akik azt erősítgetik, hogy ez lehetetlen” – osztja meg a helynökség helyettes vezetője. De mindent megtesznek azért, hogy ezt a fontos egyházmegyei eseményt a korlátokkal élők ugyanúgy élhessék át, mint bárki más. „Evangelizációs munkát kell folytatnunk. Vajon hogyan tekintünk azokra a sérültekre, akik a mi egyházközségünk tagjai?” – zárja a beszélgetést Souron atya.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Forrás és fotó: La Croix/Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír