Pozsonyban találkoztak a Justitia et Pax európai bizottságai

A Justitia et Pax Bizottságot VI. Pál pápa alapította 1967-ben, azzal a céllal, hogy az Egyház társadalmi tanítását nyilatkozatai és tevékenysége által képviselje a társadalmak aktuális helyzeteiben, így hozzájáruljon a nevében rejlő béke és igazságosság megvalósulásához. E tevékenységet sok országban civil munkatársak, különböző szakterületeken dolgozó szakemberek hálózata végzi, a püspöki konferenciák munkáját tanácsadó testületként támogatva, illetve különböző projekteken keresztül gyakorlati segítséget is nyújtva.

A Pozsonyban rendezett találkozón közel húsz ország küldöttei voltak jelen. Hazánkban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága végzi ezt a munkát. Magyarországot Bánlaki Zsanett, a bizottság irodavezetője, valamint Kunszabóné Pataki Anna, a Caritas in Veritate Bizottság tanácsadó testületének tagja képviselte. Kelet-Közép-Európából Magyarországon kívül Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Albánia és Litvánia képviseltette magát az októberi összejövetelen.

A hétvége tematikája mindig kapcsolódik a házigazda ország speciális helyzetéhez, ezért idén a Szolidaritás kihívásai – együtt élni Európában 30 évvel a vasfüggöny után címmel szervezték meg az eseményt.

Görögkatolikus Szent Liturgiával kezdődött a találkozó. A szertartás után köszöntőbeszédet mondott Stanislav Zvolenský püspök, a Szlovák Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Peter Rusnák püspök, a szlovák Justita et Pax Bizottság elnöke, valamint Noel Treanor, a down-connori egyházmegye püspöke, a Justitia et Pax európai bizottságainak elnöke. A szlovák parlament részéről Alena Basistová, a szociális ügyekért felelős bizottság elnöknője üdvözölte a nemzetközi csoportot.

Élénk eszmecsere jellemezte nemcsak a kerekasztal-beszélgetéseket, az előadások utáni vitákat, de a munkacsoportok együttgondolkozását, sőt még a programok közti szüneteket, étkezések alkalmait is. Nagy igény mutatkozott arra, hogy a különböző nemzetek bizottságai megismerjék egymás munkáját, aktuális fókuszpontjaikat, és jó gyakorlataikat, kezdeményezéseiket, projektjeiket megosszák egymással.

Kitüntetett figyelemmel fogadták Magyarország újbóli jelenlétét a találkozón, és reményüket fejezték ki a jövőbeni közös munkával kapcsolatban.

A Caritas in Veritate Bizottság beszámolt hazai munkájáról, kitérve a KATTÁRS bemutatására, a teremtésvédelem és cigánypasztoráció területén végzett tevékenységére, az MKPK társadalmi kérdéseket érintő megnyilatkozásainak szakmai előkészítésére, a társadalmi kérdésekkel foglalkozó civil és politikai területekkel való együttműködésére.

A magyar küldöttek meghívták a résztvevőket az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, mely nagy érdeklődésre tart számot, különösen a 2020. szeptember 17-ére szervezett cigány mise és a miseszöveg folyamatban lévő romani fordítása.

Szombaton három munkacsoportban folytatódtak a megbeszélések: a migráció és mobilitás munkacsoport kelet-európai perspektívából vitatta meg a kérdést – a vasfüggöny lehullásának mai üzenetét Európa számára szemtanú előadók tették élményszerűvé; a magyar delegáció a szegénység és kirekesztettség témájú munkacsoportban dolgozott, ahol kifejezetten a roma és egyéb szegregációval veszélyeztetett csoportok példáját vették górcső alá. Elhangzott: más és más kihívásokkal állnak szemben a különböző nemzetek. Szlovákia és Magyarország esetében hasonló fókuszpontok a mélyszegénység és romaintegráció kérdése.

A délutáni kerekasztal résztvevői – a Fokoláre Mozgalom és Sant’Egidio Közösség képviselői, valamint a Szent Erzsébet Egyetem rektora – a kommunizmus idejét a változások utáni időkkel hasonlították össze. Kiemelték: a vasfüggöny ugyan harminc éve lehullott, mégis lehetséges, hogy más falak épültek fel, melyek elválasztják az egyéneket és társadalmakat. A szegénység, a szegregáció, a migráció és elvándorlás képezte falakra Európának válaszolnia kell. Egyetlen lehetséges válasz létezik: a szeretet és a valódi testvériség válasza, melyek a szív megtéréséből fakadnak.

Dévény várának lábánál áll a szabadság kapuja, ahol több mint négyszáz embert lőttek agyon a kommunizmus idején, akik a szabadság érdekében át akartak kelni a vasfüggönyön. A delegáció megkoszorúzta az emlékművet, majd a Dunán elhajóztak Ausztriába, és az áldozatok emlékére fehér rózsákat szórtak a vízbe, majd egy kis lapra minden ország felírta azokat az értékeket, melyekért határokat lépnének át, akár életük kockáztatásával is. A koszorúzáson jelen volt a kilencvenéves Vaczola Ferenc is, aki felvidéki polgárként politikai fogoly volt és börtönbüntetést szenvedett el.

A vasárnapi szentmisét a Comenius Egyetem kápolnájában ünnepelték fiatal szlovák családok, seregnyi gyerek társaságában.

A nyugat-európai képviselők csodálattal vegyes döbbenettel vették tudomásul a vasfüggöny keleti oldalán elhelyezkedő országok nagy kincsét: a konzervatív értékek gyümölcsét, a gyermekáldást, fiatalon köttetett házasságokat, élő ifjúsági közösségeket. Kétségtelen, hogy ez lehet Európa egyik nagy reménye.

Szöveg: Bánlaki Zsanett/MKPK Caritas in Veritate Bizottság

Fotó: Bánlaki Zsanett, Ján Fabičovic

Magyar Kurír