Utcagyerekből egyetemista – valóra vált az álom, amelyet a Don Bosco Ásálajam álmodott az életéről

Kitekintő – 2017. augusztus 12., szombat | 15:00

Az indiai Sanjoy szülők nélkül nőtt fel. Az utcán élt, dolgozott, aludt, és keresett élelmet, hogy túléljen. Egy család befogadta, de hamar kiderült, hogy becsapták; úgy bántak vele, mint egy házi rabszolgával, sőt, bántalmazták is. Sanjoy ekkor tízéves volt.

Akkor történt, hogy a Don Bosco Ásálajam szalézi civil szervezet szociális munkásai meglátták Sanjoyt, amint kéreget az utcákon, és beszédbe elegyedtek vele. Sanjoy elfogadta segítségüket, a szervezet munkatársai pedig felkarolták és iskolába küldték. Attól a pillanattól kezdve már nem kellett aggódnia, hogy hol talál ételt, hol fog aludni, vagy valakit, aki érdeklődne a sorsa iránt. Ez volt Sanjoy új életének kezdete, egy új jövő kezdete. Az iskolában jól tanult, teljesítette az összes tanfolyamot, majd elektronikával kezdett foglalkozni. Tanulmányai folytatásában is a Don Bosco Ásálajam segítette, és Sanjoy most, huszonkét éves korában ösztöndíjat nyert a chicagói DuPage Collegeba.

„A Don Bosco Ásálajam az egyetlen család, amelynél valaha is voltam – mondja Sanjoy – Olyan életet kínált fel nekem, amely túllépett az álmaimon; soha nem képzeltem, hogy egy utcagyerek, mint én, az Egyesült Államokban tanulhatna.”

A Don Bosco Ásálajam szakképzést és szabadidős tevékenységeket kínál, hogy összegyűjtse a gyermekeket az utcákról. A kiskorúak, akiket felkaroltak, új lendületet adhatnak életüknek: az oktatáson és a játékon keresztül fontos ismeretekre tesznek szert mind a személyes higiénia és a szexuális egészség, mind az önbecsülés és a kábítószer-használat elkerülése terén. Azáltal, hogy az intézmény foglalkozásait látogatják, sok utcagyerek és tizenéves dönt úgy, hogy a Don Bosco Ásálajamban marad. A szervezeten keresztül sokuknak nyílik arra lehetőségük, hogy tanulhassanak és teljesen megváltoztathassák életüket – ahogyan Sanjoynak is sikerült.

A Don Bosco Ásálajam akkori igazgatójával Magyarországon készült interjúnk ITT olvasható, egy magyar látogató beszámolóját pedig ITT találják.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír