Van élet a börtön után – Börtönpasztorációs szolgálat Indiában

Kitekintő – 2022. november 16., szerda | 15:19

Nem maradnak teljesen reményvesztetten a világgal szemben az indiai fogvatartottak – hangsúlyozta Francis Kodiyan börtönlelkész a Fides hírügynökségnek. Az indiai börtönpasztorációs szolgálat célját és munkásságát ismertette a szervezet 13., november 15. és 18. között megrendezett tanácskozása kapcsán.

Az indiai börtönpasztorációs szolgálat (Prison Ministry India) önkéntesei (papok, apácák, laikusok) november 15. és 18. közt Goában tartják 13. országos kongresszusukat több mint 460 küldöttel, akik India minden részéből érkeznek. Lelkipásztori szolgálatuk főként a börtönökben zajlik, ott találkozhatnak a fogvatartottakkal, meghallgathatják, megérthetik, segíthetik és kísérhetik őket a szabadulástól a teljes rehabilitációig vezető úton, a társadalmi reintegráció útján. Az általuk nyújtott segítség a jogi és pénzügyi támogatástól kezdve az erkölcsi, emberi és lelki támogatásig terjed. 

A szövetség kongresszusa az egész ország életét érintő, alapvető kérdésre összpontosít: az indiai büntetés-végrehajtási rendszer reformját elemzi és vitatja meg. A téma a közelmúltban ismét előtérbe került, mivel újfent a végrehajtó hatalom politikai napirendjén szerepel. Szeptemberben Amit Shah indiai belügyminiszter arra kérte India minden államát, hogy korszerűsítsék börtöneiket, és kijelentette, hogy „hamarosan új törvényt fogadnak el a büntetés-végrehajtás reformjáról”. A miniszter szerint felül kell vizsgálni a börtönrendszer célját és alapgondolatát, és nem egy pusztán büntető, hanem egy „rehabilitációs jövőképet” kell kínálni. Megjegyezte, hogy „a büntetés-végrehajtási rendszer a nemzet belső biztonságának fontos eleme”, továbbá azt is, hogy „a börtönöknek moderneknek és technológiailag fejletteknek kell lenniük, szigorú biztonsági intézkedésekkel; jobb lakó- és egészségügyi létesítményeket, könyvtárakat és képzési programokat kell létrehozni a rabok számára, hogy segítsék a társadalomba való visszailleszkedésüket, olyan kezdeményezésekkel, amelyek előmozdítják mentális fejlődésüket”. Shah hangsúlyozta, hogy az indiai kormány „az emberi jogokra, a foglyok rehabilitációjára, a női foglyok jogaira, az oktatáshoz való jogra kíván összpontosítani, beleértve a halálraítélteket is”.

A Prison Ministry India szerint e téren az indiai katolikus egyház fogvatartottaknak nyújtott lelkipásztori szolgálata „támogathatja az elméleti és gyakorlati segítségnyújtás mindhárom szakaszát, amelyek a szabadulás, a megújulás és a rehabilitáció” – magyarázta a Fides hírügynökségnek Francis Kodiyan, az Oltáriszentség Missziós Kongregációjának tagja, aki 1981-ben kispapként kezdte el szemináriumi évfolyamtársával, Varghese Karippery atyával együtt a fogvatartottak lelkipásztori szolgálatát. „Egy lelki tapasztalat volt a kiindulópont, nevezetesen az, hogy mindennap fél órát töltöttünk az Oltáriszentség előtt, és imádkoztunk a foglyokért.” 1982-ben létrejött egy imacsoport, amely a következő években elkezdte látogatni a börtönöket Keralában, ahol a szeminárium működik. A csoport elnevezése 1995 óta: Prison Ministry India. Karizmájuk a fogvatartottak megsegítése, onnan kezdve, hogy szabadulnak, és elhelyezik őket egy otthonban, szakképzési tanfolyamokat kínálnak nekik, amíg fokozatosan vissza nem illeszkednek a társadalomba.

Amint valakit jogerősen elítélnek – magyarázta a lelkipásztor –, az ügy az igazságszolgáltatás és a civil társadalom számára egyaránt lezárul. Megbélyegzik azt az embert. De nem felejthetjük el és nem hagyhatjuk magukra ezeket az embereket, akiket Isten szeret, és akik hibáik ellenére mély méltósággal rendelkeznek. A Prison Ministry India önkénteseit „álmodozóknak” nevezik, mert megpróbálnak tanúságot tenni arról, hogy az emberi személy értékét nem a hasznossága vagy a tehetsége, az egészsége vagy a betegsége, a kora, a meggyőződése vagy az elkövetett gonoszságai alapján mérik.

„Segítünk a foglyoknak, hogy összeszedjék összetört életük darabjait, mert az életük szent, mint Isten valamennyi ajándéka. Szolgálatunkban arra törekszünk, hogy elősegítsük az elkövető megbékélését azzal, akit megsértett, és az elkövetett sérelem jóvátételét. Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst, és megbocsát neki. A börtönben reményt akarunk ébreszteni a reménytelen emberekben, lehetővé téve – ha Isten is úgy akarja – az ember találkozását a Teremtővel, aki az Ő képmására megteremtette őt.”

A Prison Ministry India önkéntesei „olyan hellyé teszik a börtönt, ahol férfiak és nők imádkoznak… Tudatjuk a fogvatartottal, hogy nincs egyedül, barátok nélkül: mi vagyunk a barátai, és szeretjük őt, Krisztus pedig mélységesen szereti őt, úgy, ahogy van. Ez belső újjászületéshez, bűnbánathoz és megváltáshoz vezethet. E cél elérése érdekében mindannyian együttműködésére törekszünk, hogy megnemesítsük azt, akit a társadalom haszontalannak vagy károsnak tart. Ha kedvező feltételeket teremtenek, bármelyik fogvatartott elérheti a normális életszínvonalat. A rabok erős vágya, hogy jobb életet éljenek a társadalomban. A társadalom azonban nem áll készen arra, hogy ezt elfogadja, és a fogvatartott sincs felkészülve arra, hogy szembenézzen a társadalom kihívásaival. El kell kísérni az embert a megújulás és a rehabilitáció útján, ahogyan azt intézményeinkben is tesszük egy átmeneti időszakban, hogy segítsük az embert abban, hogy visszailleszkedjen embertársai közösségébe.”

Ezt a víziót és megközelítést – amely az évek során, mint Kodiyan megjegyzi, sok gyümölcsöt hozott – mélyítik el a börtönpasztorációs szolgálat indiai kongresszusán: továbbfejlesztik és konkrét javaslatok formájában fogalmazzák meg. A közös gondolkodás egy javaslat alapjául szolgál majd, amelyet megosztanank az állami intézményekkel és a kormánnyal. A lelkipásztor konkrét példákat említett a lehetséges reformokra: az indiai börtönökben több száz olyan elítélt van, aki ugyan már letöltötte büntetését, vagy óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de nem tudja megfizetni a hazatéréshez szükséges eljárás lezárásának jogi költségeit. Így még hónapokig vagy akár évekig börtönben marad. A Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal adatai szerint 2021 végén Indiában összesen 5,5 millió ember volt börtönökben, miközben a büntetés-végrehajtási intézményekben 4,22 millió férőhely van, ami 130 százalékos túlzsúfoltságot jelent. A túlzsúfoltság csak még tovább súlyosbítja a börtönlakók problémáit.

Fordította: Varga Juti

Forrás: Fides

Fotó: Prisonministryindia.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria