Vörös színbe borult a Colosseum korunk üldözött keresztényeiért

Kitekintő – 2018. február 25., vasárnap | 19:02

A római műemlékkel egy időben világították meg vörös fénnyel február 24-én este a moszuli Szent Pál-templomot és az aleppói Szent Illés-templomot. Rómában Ászja Bibi lánya és egy Boko Haram fogságából menekült nigériai lány tett tanúságot.

A Colosseum a keresztény vértanúk emlékét őrzi. A vörös kivilágítással pedig korunk, a 21. század vértanúira, a több mint kétszáz millió üldözött keresztényre hívta fel a figyelmet. Kiáltás a közöny ellen. A Szükséget Szenvedő Egyház (Church in Need) pápai segélyszervezet a kormányokat és a közvéleményt akarja megszólítani a kezdeményezéssel.

Szíriában és Irakban az ISIS túlélői tettek tanúságot ezen az estén, Rómában pedig Rebeca Bitrus, a Boko Haram fogságát túlélő nigériai fiatalasszony, valamint a Pakisztánban káromlásért halálra ítélt Ászja Bibi lánya és férje.

A nigériai Rebeca Bitrust a Boko Haram két éven át tartotta fogságban. Tanúságtételében elmondta: „Amikor három napra bezártak étel nélkül, hogy áttérjek, azt hittem, nem bírom ki. Megkínoztak és megerőszakoltak, de soha nem tagadtam meg a keresztet. Amikor azt mondták, térjek iszlám hitre, a rózsafüzért imádkoztam. Hóhérai abortuszra kényszerítették és egyéves kisfiát is meggyilkolták, bedobták egy folyóba. „Sokat szenvedtem, a végén ismét terhes maradtam az egyiküktől” – vallotta meg. Mindennek ellenére szívből meg tud bocsátani fogvatartóinak, „ahogyan Jézus tette a kereszten… Az Úr velem volt azokban a pillanatokban, és az egyetlen reményem az volt, hogy nem veszítettem el a hitemet.” Amikor szombaton reggel Ferenc pápával találkozott, megvallotta neki, mennyire nehéz volt elfogadnia gyermekét, aki erőszakból született. „De ő bátorságot öntött belém és biztosított róla, hogy a gyermekem, akit meggyilkoltak, biztosan vértanú” – mondta.

Ejsam Asik, a Pakisztánban 2009 óta börtönben fogva tartott Ászja Bibi lánya elmondta édesanyjáról: „Amikor elfogták, kötélen vonszolták végig az utcán, pofozták, letépték a ruháját, nagyon vérzett… Néhány órával később pedig, amikor a börtönben vizet kért, a rendőrök vizeletet adtak neki”. Ejsam akkor még csak kilencéves volt. Amikor felajánlották Ászjának, hogy térjen át és menjen hozzá egy muszlimhoz, azt mondta: „Nem akarom elhagyni sem a hitemet, sem a családomat.” Ejsam könnyeivel küszködve vallotta meg, mennyire hiányzik neki édesanyja, most, hogy maga is felnőtt, még nagyobb szüksége lenne rá. A pápával való találkozás nagyon meghatotta: „olyan volt, mintha az apámat öleltem volna meg” – mondta.

Pietro Parolin bíboros államtitkár a Colosseumnál Szíriára és Irakra emlékeztetve elmondta: „Aleppó és Moszul annak a végtelen fájdalomnak a szimbólumai, amelyet a fundamentalizmusok és a geopolitikai érdekek okoznak…. A vallásszabadság folyamatosan veszélyben van, a keresztényeké és más vallásokhoz tartozóké is.” Ászja Bibiről elmondta, hogy a pápa vértanúnak nevezte. Reméli, hogy a vallásszabadsághoz, a hit szabad megvallásához való jog győzedelmével ér véget ez az ügy.

Irakról elmondta, azt remélték, hogy a háború végeztével megoldódik a keresztények helyzete, visszatérhetnek a Ninivei-fennsíkra. Sajnos a Szükséget Szenvedő Egyház kezdeményezése akadályba ütközött, mert a bagdadi kormány és a kurdok között megnőtt a feszültség. Hozzátette: „Egy keresztények nélküli Közel-Keletnek nincs értelme, ők alapvető alkotóelemei annak a földnek.” Reményre hívott az evangéliumi búzaszem hasonlatával, a búzaszemben rejlő erővel, és a kicsiny mustármag türelmével.

Az államtitkár felidézte a 2000-es szentév egy kiemelkedő eseményét, amikor II. János Pál pápa a Colosseum tövében megemlékezett a 20. század keresztény vértanúiról. Az ő vértanúságuk sorozata folytatódik napjainkban, ezért Ferenc pápa gyakran hívja a mai kor Egyházát a „vértanúk Egyházának”.

A vallásszabadság tiszteletben tartása nem más, mint az emberi személy méltóságának elismerése. Parolin bíboros említést tett a Colosseumban nemrég felfedezett emléktárgyról, melyen egy felirat látható, ami valójában egy pogány istenség neve, de betűi közé egyik korabeli Krisztus-hívő a kereszt jelét rajzolta. Krisztus üdvözítő hatalmának ez az alázatos jele továbbra is jelen van és hat a történelemben a szeretet erejével.

Nunzio Galantino, az olasz püspöki konferencia elnöke elmondta, hogy a mártírok vére tanúságtétel a Jézushoz való hűség mellett, ugyanakkor ítélet is felszínességünk ellen. Megosztotta a résztvevőkkel, amit egy Erbílbe menekült keresztény asszony üzent vele: „Mondja meg a pápának, hogy soha nem fogjuk elhagyni Jézus evangéliumát”. Végül arra hívott, törjük meg „számos intézmény fülsüketítő csendjét”.

A kórus arabul énekelt zsoltárt. Jalal Yako atya köszönetet mondott a jelen lévő muszlimoknak a keresztények közösségével való szolidaritásukért. Aleppói képeket vetítettek, Firas Lufti atya beszélt arról, hogy sok év vértanúság és szenvedés után a város újra egyesült, de Damaszkuszt még mindig vérrel borítja az erőszak. Elmondta, hogy Aleppó újjászületik, bár a keresztény kisebbség 250 ezerről 30 ezerre csökkent. Nem csak a köveket kell újra felépíteni, hanem a menekülteket és az árvákat is lábra kell állítani – mondta.

Joseph Tobji maronita érsek felhívást intézett a világhoz: „Kiáltunk a világ lelkiismeretéhez… Győzzük le a gyűlöletet szeretettel!”

A Szükséget Szenvedő Egyház elnöke, Mauro Piacenza bíboros a következő szavakkal fordult a résztvevőkhöz: „Maximilián Kolbe azt mondta, a 20. század drámája a közöny. Azt hiszem, ez a 21. század drámája is. A szenvedő testvér iránti közöny az ember individualista felfogásában gyökerezik.” Hozzátette, hogy a Szükséget Szenvedő Egyház hetven éve áll a világban szenvedő testvéreink mellett, és védi a hit megvallásához való jogot.

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke felhívást intézett az ENSZ-hez: „Azt szeretnék, hogy az Európai Parlamenthez hasonlóan az ENSZ-nek is legyen bátorsága népirtásnak nevezni a keresztényüldözést.”

Forrás: Avvenire, Occiodellaguerra.it; Vatikáni Rádió

Fotó: Avvenire

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria