XVI. Nemzetközi Középkori Kánonjogtörténeti Világkongresszus

Kitekintő – 2022. július 23., szombat | 18:11

A kánonjogtörténet-tudomány négyévente megrendezendő legrangosabb seregszemléjének ezúttal a Saint Luis University adott otthont a Missouri állambeli Saint Louisban július 17. és 23. között. A XVI. Középkori Kánonjogtörténeti Világkongresszuson Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem is előadást tartott.

A Nemzetközi Középkori Kánonjogtörténeti Társaság (ICMAC) világkongresszusát hagyományosan, alkalmanként felváltva, európai és észak-amerikai székhellyel szervezik meg. 2008-ban Esztergom adott otthont a rangos eseménynek, amelynek előadásai 2010-ben láttak napvilágot a Vatikáni Könyvtár kiadásában. Ezt követte 2012-ben Torontó, 2016-ban pedig Párizs. A tizenhatodik alkalomra Saint Louis kapta meg a rendezés jogát, azonban a világjárvány miatt két évvel el kellett halasztani a világkongresszust. A halasztás ellenére kiemelkedő számú – száznegyven – előadóval került sor hétnapos szakmai eszmecserére.

A kongresszus ünnepi szentmisével vette kezdetét, amelyet Thomas Paprocki springfieldi (Illinois) megyéspüspök mutatott be a megjelent papokkal együtt a Xavéri Szent-Ferenc templomban. A tudományos megnyitót Steven A. Schoenig, SJ, a Saint Louis University Történeti Intézetének társelnöke – a konferencia szervező bizottságának elnöke – tartotta.

Maga a szakmai program négy fő téma köré csoportosult: I. Források és joggyakorlat; II. A középkori kánonjog és az egyes országok és területek saját történelmének a kapcsolata; III. Az ún. ‘ius commune’ (azaz a római jog, a kánonjog és a longobárd hűbérjog) befolyása a nyugati jogtudomány hagyományaira és a nemzetközi jogra; IV. Lelkipásztorok, lelkipásztori gondoskodás és normatív teológiai tanítás a középkori kánonjog keretei között. Az említett témákat összesen további harminchét szesszióra osztották fel.

Újdonságként került be a programba az úgynevezett Stephan Kuttner-emlékelőadás, amelyre elsőként Kenneth Penningtont kérték fel az Amerikai Katolikus Egyetemről (Washington, D.C.). Az előadás témája a középkori kánonjog és a ‘ius commune’ kapcsolatát vizsgáló kutatás tudománytörténetének áttekintése volt. Megjegyzendő, hogy a névadó, Stephan Kuttner (†1996) volt az, aki 1955-ben életre hívta mind a Nemzetközi Középkori Kánonjogtörténeti Társaságot, mind a Nemzetközi Középkori Kánonjogtörténeti Világkongresszus intézményét.

Az előadók közül természetesen kiemelkedtek a középkori kánonjogtörténetet, történelemtudományt vagy jogtörténetet művelő klasszikus nagy generáció tagjai. Közülük is elsősorban Charles Donahue, Jr. (A klandesztin házasság kérdése a középkori zsinati jogalkotásban), Dick Helmholz (A ‘ius commune’ és a természetjogi hagyomány) és Anne J. Duggan (A római jog szerepe 1150 körül az angol egyházi bírósági ügyekben és befolyása az angol ‘közös-jogra’) előadásai.

A világkongresszus programjában meggyőző új tudományos eredményként kapott helyet a rendezvény egyedüli magyar résztvevőjének, Szuromi Szabolcs Anzelmnek az előadása, Új bizonyítékok a kánonjogi kéziratoknak az angolszász királyságok és az európai kontinens közötti kétirányú vándorlásáról (7–12. század) címmel. Ezzel a premontrei professzor előszőr fejtetti ki részletesen a legszélesebb nemzetközi szakmai körben az elmúlt hat év paleográfiai és kodikológiai alapkutatásával kellő módon alátámasztott elméletét.

E szerint az úgynevezett ír bűnbánati gyűjtemények, valamint az ír használatban fellelhető egyéb fegyelmi, liturgikus és lelkipásztori művek esetében egy folyamatos, öt évszázadon keresztül zajló tartalmi fejlődésről és kölcsönhatásról beszélhetünk, melynek során maguk az egyes kéziratok számos esetben többször vándoroltak az angolszász-skót területek és Európa között, nemcsak a francia, de az itáliai és németalföldi területeket is érintve. Mindennek a kétirányú vándorlásnak szövegszerű hatásai azonosíthatók az egyes kódexekben. A Szuromi professzor által felvázolt új elmélet elnyerte a nemzetközi szakma képviselőinek egyöntetű elismerését, kifejezve azt az álláspontot, hogy az nemcsak választ ad több, eddig nyitott kérdésre, hanem jelentősen átalakítja a gyóntatási könyvekre, azok fejlődésére és hatására vonatkozó korábbi tudományos álláspontot, a 7. és 12. század közötti időszak vonatkozásában.

A hat és fél évtizedes hagyományra visszanyúló tudományos szimpózium résztvevői július 22-én imádságos keretek között emlékeztek meg mindazokról a középkori kánonjogtörténet művelése iránt elkötelezett kutatókról, akik a megelőző világkongresszus, azaz 2016 óta hunytak el.

Forrás és fotó: Csornai Premontrei Apátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria