„Az iga testre szabott, mint egy ortopéd cipő” – A Vajdaságban segített a Karitász orvosmissziója

Péntektől vasárnapig Magyarországról érkező orvosok, ápolók és laikus segítők lepik el a helyi magyar kollégium termeit, rendezik be azokat orvosi eszközökkel, és fogadják a helyieket megelőző és kontrollvizsgálatokra. Ahogy Vojczek László, a Karitász orvosmissziójának vezetője mondja, önzetlen szeretettel jönnek: „Azért jövünk, mert a szeretet törvénye azt parancsolja, hogy a legkisebbnek is segítsünk, aki erre rászorul Isten teremtményei közül, és azért ide, mert az itt élők nagy része még magyarul beszél, magyarul álmodik, magyarul imádkozik. Vagyis száz éven át megőrizte azt a magyarságot, amit a nyelvében is megőrzött.”

Közelednek a vizsgálatokra érkező helyiek, és ahogy azt az utóbbi hónapokban megszokhattuk, a bejáratnál alkoholos kézfertőtlenítés és érintésmentes lázmérés fogadja őket. Asztaloknál ülő segítők írják a betegkartonokat, regisztrálják az érkezőket és irányítják őket a különböző tantermekbe, vagy éppen a tornacsarnokba, ahol az orvosi vizsgálatok folynak. Gyorsan megy a regisztráció, nem kell sokat várni. A szalézi kollégiumot vezető Kalapiš Stojan atya és helyi segítői alaposan előkészítették az eseményt, időpontra érkezik mindenki. Az adminisztráló önkéntesek már régóta tagjai a csoportnak, rutinosan írják fel az adatokat, keresik elő a korábbi vizsgálatok eredményeit és tájékoztatják az embereket.

A szűrésre érkezők arcát figyelem: ilyen nyugalommal és jókedvvel jön orvoshoz az, aki bizalommal érkezik. Jó ezt is megélni: bíznak bennünk, mert szeretettel, önként és magyarként jövünk.

A szükséges mobil orvosi eszközökkel berendezett tantermekben folynak a vizsgálatok. A gyerekeknél szemészeti, fogászati, mozgásszervi betegségek szűrésére van lehetőség, a felnőttek esetében vércukorszint- és vérnyomásmérést, nőgyógyászati és EKG-vizsgálatokat végeznek el. Az ellátottak egymás után látogatják a vizsgálatokat, még nőgyógyászati rákszűrés és ultrahangvizsgálat is van. Sok mindenre fény derül: van, akinek szemüveg vagy talpbetét kell, de több súlyos betegség is kiderül, olyan is van, akit helyi szakorvoshoz irányítanak, és olyan is, akit műteni kell. Aki egészséges, annak prevenciós tanácsokat adnak, akinél beavatkozásra van szükség, őt a megfelelő intézménybe irányítják, de több esetben gondozás is elindul. Szemüvegeket és gyógyászati segédeszközöket juttatnak el azoknak, akiknek a vizsgálatok alapján szüksége van rá. De nemcsak kézzel fogható segédeszközöket adnak, hanem szükség esetén például konduktor mutatja meg a gyakorlatokat, tornafüzetet adnak, ami mentén mozgásgyakorlatokat végezhet otthon a beteg, vagy uszodába küldik. A csapat minden tagja szeretetből jön, és ez érződik rajtuk, kedvesen és vidáman vizsgálják a gyerekeket, de ugyanolyan gondossággal és türelemmel a felnőtteket is. A nap végére meghaladja a százötvenet a vizsgált személyek száma, de a mosoly nem szűnik meg a „személyzet” arcán.

Nagyon színes a csapat, van szakorvos, rezidens, egyetemi tanár, megyei főorvos, ápoló és technikai személyzet is, Pécstől Nyíregyházáig. Nagyszerű érzés ezeknek a szorgos önkéntes orvosoknak, segítőknek a munkáját látni, akiknek a közössége egyre nagyobb, már hetvenketten vannak összesen. Ebből a csapatból megy havi rendszerességgel mintegy tizenöt fő a határon túli területekre. Écsy Gábor atya, a Karitász igazgatója, aki most is elkísérte az orvosmissziót, így fogalmaz a csoportról: „Szimbolikusan most olyan ez a közösség, mint a hetvenkét tanítvány, akiket elküld az Úr Jézus, hogy vigyék az örömhírt. Ennek jegyében mennek szerte a Kárpát-medencében a misszió tagjai is.”

Amilyen szívszorító látni a trianoni szerződés következményeit, s ismerni a határon túli testvéreink nehézségeit, olyan csodálatos érzés magyarként találkozni az ott élőkkel, elmenni a vizsgálatok után a római katolikus templomba a vasárnapi szentmisére, ahol megindító tisztasággal és magyarsággal csendülnek fel az énekek a gyermekek és felnőttek ajkáról. Szinte teljesen megtelik a templom. Mi is megtöltünk két sort az orvoscsapat tagjaival. Ahogy megszólal a templomi csengő, belépnek a miséző atyák a szentélybe, otthon érzed magad ma is, s gyorsan rájössz, hogy otthon is vagy. Magyarok építette templomban, magyarok művelte földön, magyarok között. György Alfréd kamilliánus szerzetes is eljött most a missziós útra. Ott áll az oltár mögött, erősítve a közösség lelki összetartozását, és szentbeszédében az evangélium üzenetét a mostani találkozással összekötve szól a helyi közösséghez:

„Jézus azt mondja, hogy próbáljunk úgy jelen lenni a kapcsolatainkban, hogy mindig tanuljunk tőle, a legkisebbtől. Azért van itt a Karitász orvosmissziója is, hogy Jézusnak ezt az arcát megmutassa. Nem azért, mert bölcsebbek és okosabbak vagyunk. Hanem azért, mert szeretnénk találkozni Jézussal bennetek. Amikor a szakmai tudást elhozza ez az orvosközösség ide szabadidejéből, szívéből, akkor szeretettel köti össze a nemzettest egységét, amit száz évvel ezelőtt a történelmi dráma szétválasztott.”

Frédi atya a szelídségről és az alázatosságról úgy fogalmaz: „Az alázatos ember meghajtja a fejét, mint Jézus a kereszten. Jézus hozzánk fordul, hogy minket felismerjen. Az alázatos Jézustól tanulunk mi is, amikor egymás felé hajolunk a nehézségben, a bizonytalanságban.”

A nehézségekről, a szenvedésről, a terhek cipeléséről pedig azt üzeni a közösségnek: „Az iga testre szabott, mint egy ortopéd cipő, és segít nekünk abban, hogy jobban járjunk, jobban lépjünk. Nézzétek meg a másik embert! Hallgassátok meg, és vegyétek komolyan! Amikor szemléled az ember törékenységét, észre kell venned, mit akar neked üzenni Jézus. Azt, hogy a szívedben értsd meg a másikat.”

Mély érzéseket ébreszt bennem, hogy közösen adhatunk hálát és imádkozhatunk a helyi magyarokkal, egyszerre sír a lelkünk, s egyszerre van bennünk remény és öröm. Ezzel a lelkülettel kezdjük a szentmise végén a délvidéki Mária-éneket, s így kéri a magyar közösség az orvosmissziós önkéntesekkel együtt a Magyarok Nagyasszonyát:

„Mária, Mária, betegek gyámola,
Gyógyítsd meg lelkemet, s légy annak orvosa.
Őrizz és légy velem, míg üdvöm fellelem,
Ó, el ne hagyj, ó, el ne hagyj,
ó, el ne hagyj, Szűz Mária!”

Szöveg: Zagyva Richárd/Katolikus Karitász

Fotó: Vermes Tibor

Magyar Kurír