„Eltéphetetlen kapocs és súlyos feladat a keresztény házasság” – Családok csíksomlyói zarándoklata

A házasság az egyik legragyogóbb hivatás: Istentől ránk bízott feladat férjnek, feleségnek lenni – a szervezők szerint is, akik a zarándoklatot az egyházmegyei hivatások évéhez kapcsolódva rendezték meg.

Több mint hatvan család előzetesen is jelentkezett a főegyházmegye felhívására, és sokan csatlakoztak hozzájuk Csíkszereda főterén szeptember 7-én. A Márton Áron püspök szobránál gyülekezőket Kertész Tibor köszöntötte. Útravalóként – Márton Áron hivatással kapcsolatos gondolatát idézve – a következőket fogalmazta meg: a keresztény házasság feladat; a súlyosabb feladatok közül való mind a családalapítás, mind a családfenntartás, egyúttal legnagyobb igazolása annak az eltéphetetlen kapocsnak, amellyel egy férfi és egy nő életét egymáshoz fűzi.

Bakó Marika, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának munkatársa arról szólt, hogy a zarándoklat úton levés, és ez nagyon jó analógia a házasságra is: „Elindulunk szép nagy reményekkel, szerelemmel, örömmel, biztatással, Isten áldásával, és mint egy zarándoklaton, változik a táj. Mindig változik. Van, amikor szép a kilátás, örülünk, csodálkozunk, tapasztaljuk Isten jelenlétét, az együttlét örömét; de van, amikor megizzadunk, ahogy megyünk felfelé az úton; utána megint egy kicsit megpihenünk, együtt örülünk. Ahogy születnek a gyerekek, a csapat bővül, egyre többen vannak körülöttünk: van, aki lemarad; van, aki velünk jön. A természet Isten közelsége. Ugyanígy a házasság is. Arra hív, hogy Isten közelségében éljük meg ezeket. Majd elengedjük a társakat. A gyerekeket útra indítjuk, ők új csapatot alakítanak, és mi megyünk – talán hármasban Istennel – tovább.”

A több száz zarándok imádkozva, énekelve vonult a csíksomlyói kegytemplomhoz, ahol hálaadó szentmisén vettek részt.

Pál József Csaba temesvári megyéspüspök – a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia családpasztorációért felelős megbízottja – a szentmise homíliájában kiemelte, Szűz Máriát úgy nevelték szülei, hogy ő Isten rendkívüli hívására is igent mondott. „Nem kis feladat Isten hívására igent mondani, és ebben kitartani. A szülőknek nem kis feladat úgy nevelni gyermekeiket, hogy erős akarattal hűségesek legyenek a hitük által befogadott értékekhez” – hangsúlyozta a főpásztor.

Egy évszázaddal ezelőtt keresztény közegben éltek a térség családjai. Most miért nem látja a gyerekek többsége, hogy örömteli világ van, ahol érdemes kereszténynek lenni? Mert sokan beengedték azt, ami eltávolította őket Istentől. A fogyasztói társadalom pluszmunkába hajszol: ez csapda, amelyben sok család vergődik. Krisztus követéséhez bátorság kell; Jézus nélkül az élet vergődés, nincs benne öröm, és nincs alapja az egésznek – hagsúlyozta a szónok.

Figyeljünk a Szűzanyára, aki Istent befogadta lelkébe, majd testébe is. Isten lelke töltse be életünket, mert biztonságot ad az a tudat, hogy az Úr szeret bennünket. Döntést kell hozni, hogy akarunk-e keresztények lenni. Kérjük a kegyelmet ehhez – buzdított szentbeszédében Pál József Csaba püspök, majd Ferenc pápa tanácsát idézve arra hívott: gondolkodjunk el azon, milyen folyamatot tudunk elindítani életünkkel, ami a társadalmat is meg tudja változtatni.

A hálaadó szentmisén a házaspárok megújították házassági esküjüket, majd a liturgia végén egyenként is püspöki áldásban részesültek.

A zarándoklat a dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiumának kertjében közös ebéddel folytatódott, majd tanúságtétellel és beszélgetéssel zárult.

Forrás: Csúcs Mária/Romkat.ro

Fotó: Csúcs Endre

Magyar Kurír