A 75 évvel ezelőtt elhurcolt svábokra emlékeztek Szatmárnémetiben

Külhoni – 2020. február 11., kedd | 9:51

70 ezer embert, köztük 5 ezer szatmári svábot deportáltak szovjet munkatáborokba a II. világháború végén Romániából. Február 8-án rájuk emlékeztek Szatmárnémetiben, ennek keretében a Kálvária-templomban szentmisét mutatott be Schönberger Jenő megyéspüspök.

Hetvenöt éve indultak el a vonatok a Szovjetunióba, a vagonokban ártatlan emberekkel, akik aztán sokat éheztek, szenvedtek. Sokan a kényszermunka alatt haltak meg, mások halálos betegen tértek haza. Ahogy 1990 óta évről évre, ma is rájuk emlékezünk – kezdte szentbeszédét a püspök. – Szomorú ez az emlékezés, különösen, ha arra gondolunk, hogy azok, akik ezt a szörnyűséget elkövették, ugyanolyan keresztények voltak, mint az áldozatok, vagy legalábbis ugyanabban az Istenben hittek. És mégis, mekkora kegyetlenségre voltak képesek!

Az olvasmányban az isteni bölcsesség kieszközléséről hallottunk. Minden cselekedetünk előtt vizsgáljuk meg, vajon helyes-e az, amit teszünk. Imádkozzunk a bölcsességért, amit a Szentlélektől kaphatunk meg. Ha gyakran imádkoznánk a bölcsességért, és feltennénk magunknak a kérdést: helyes-e, amit cselekszünk, akkor talán nem követnénk el annyi bűnt, akkor nem lenne annyi háború és szenvedés. A bölcsesség forrása, Krisztus itt van velünk, az Eucharisztiában, minden szentmisében és szentségimádáson találkozhatunk vele – folytatta Schönberger Jenő.

Majd megbocsátást kért az egykori deportáltaktól és utódaiktól. „Az Úr Jézus tanításának lényege, magja a megbocsátás. Ha mi nem bocsátunk meg, akkor mi sem kapunk Istentől bocsánatot. Ahogyan elvárjuk, hogy bocsásson meg nekünk Isten, úgy bocsássunk meg mi is ellenségeinknek. Sőt, ne csak megbocsássunk, szeressük is ellenségeinket!”

Ahhoz, hogy bennünk is életre keljenek ezek a szavak, időre van szükség, hiszen emberi természetünk nem ezt diktálja. Ha megütnek, visszaütünk, ha rosszat tesznek nekünk, megharagszunk, és amikor tudunk, bosszút állunk. Ezek a bűnbe esett ember jellemzői. De Krisztus azért jött, hogy ezt a bűnbe esett embert megszabadítsa és fölemelje. Mit kell nekünk ehhez tennünk? Először is tanuljunk meg megbocsátani, engedjük el az adósságot, engesztelődjünk ki a másik emberrel, szeressük őt. Az a kereszténységünk csúcsa, amikor már imádkozni is tudunk az ellenségeinkért, amikor már jót akarunk nekik. Vajon meg tudjuk-e tenni? Ha vannak ellenségeink, gondoljunk arra, hogy Jézus azt kéri tőlünk, szeressük ellenségeinket. Imádkozzunk értük, kérjük, hogy ők is térjenek meg Istenhez – biztatott szentbeszédében a szatmári főpásztor.

Forrás: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Józsa János

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria