A csend akkor tér vissza, amikor újra ránk nehezedik az ő igája – Jézus Szíve-búcsú Szatmárnémetiben

Külhoni – 2020. június 21., vasárnap | 18:12

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepét, a Jézus Szíve-búcsút sokak örömére idén is a hagyományoknak megfelelően tarthatták. Június 21-én, vasárnap délelőtt Schönberger Jenő püspök mutatott be ünnepi szentmisét a szatmárnémeti székesegyház előtti téren, az egyházmegye papjai közösségében.

A szatmárnémeti Kálvárián a Jézus Szíve-búcsú reggelén Veres Stelian, a kolozsvári Szent Mihály egyházközösség helyettes plébánosa román nyelvű búcsúi szentmisét celebrált. A német gyökerekkel rendelkező híveknek Simon Attila püspöki titkár mutatott be német nyelvű szentmisét.

A székesegyház előtti téren tizenegy órakor kezdődő hagyományos búcsúi „nagymisét” Schönberger Jenő püspök papjai közösségében celebrálta.

A bevonulást követően a főpásztor hálát adott Jézus Szentséges Szívének a közös ünneplésért, és megemlékezett a balázsfalvi püspökszentelésekről is: „Az elmúlt hónapok megpróbáltatásai komoly kihívás elé állították az egész világot és benne az Egyházat, alkalmat adva a hősiességre, a szolidaritásra és a felebaráti szeretet számtalan szép megnyilvánulására. Bízva abban, hogy ez a megpróbáltatás véget ért – vagy legalább is hamarosan megszabadulunk tőle –, és a Gondviselés által inkább jó gyümölcseit, mint veszteségeit tapasztalhatjuk, adjunk hálát ma Jézus Szentséges Szívének minden kegyelméért. Külföldi meghívottaink nem tudnak most velünk ünnepelni, de a közös imádság és Jézus Szentséges Szívének szeretete egybekapcsol valamennyiünket. Kérlek benneteket, imádkozzunk együtt Călin Bot és Cristian Dumitru Crișan nemrég kinevezett két görögkatolikus püspök atyáért, akiket ma szentel püspökké a balázsfalvi bazilikában Lucian Mureșan nagyérsek, bíboros atya.”

A román és német nyelven elhangzó olvasmányok, illetve magyar nyelven felolvasott evangélium után Hankovszky Ferenc püspöki helynök, irodaigazgató mondott homíliát.

A szónok az evangéliumi részre utalva (Mt 11,25–30) kifejtette: a Jézus által készített iga nem mentesít a terhek alól, de az egyetlen, amelynek értelme van, amely személyes kapcsolatba hoz Istennel. A segítség és gyógyítás, amelyet Jézus nyújt, abban áll, hogy megtanít megismerni Isten nagy szeretetét. Az új élet tehát az Isten szeretetének bizonyosságában élt életet jelenti. Jézus nem végzett félmunkát, hogy Isten szeretete felől bizonyosak lehessünk. Nemcsak addig dolgozott rajta, amíg könnyű volt. Akkor is, mikor vért kellett verítékezni, amikor az életébe került. De azt akarta, hogy ha rajta keresztül megismerik az emberek, hogy Isten szereti őket, akkor igazán megismerjék.

Az ő igája, mert ő nyújtja felénk, unszoló szeretettel. Az övé ez az iga abban az értelemben is, hogy tőle kapjuk. Az ő igája, mert személyes kapcsolatba hoz vele bennünket. E gondolat megoldja azt a nagy talányt, hogy Jézus miért nem úgy orvosolja az embert, hogy minden tehertől mentesíti, hanem úgy, hogy meghagyja a terhet, és mégis mássá teszi. Kínos lehet valamely feladat, ha nem tudjuk, hogy kiért kell végezni, de boldog lehet, ha olyan valaki kívánja, aki iránt szeretettől ég a szívünk – hangzott el a szentbeszédben.

Van egy drága szócska az evangéliumban: „érettem”. Tudod-e mit jelent ez? – tette fel a kérdést Hankovszky Ferenc atya. – Azt, hogy ha Jézus rak rád esetleg olyan terhet, mely vérig sebez, boldog és hálás szívvel fogod viselni; hogy nem érhet olyan kellemetlenség, melynek keserűségébe, ha beleveted ezt az orvosságot, édessé ne válnék számodra!

Nem tudom, milyen teher alatt sóhajtozol, nem tudom, le lehet-e venni rólad, de azt tudom, hogy ha ugyanazt a terhet Jézus kezéből veszed, ha megpróbálod azzal a gondolattal vinni tovább, hogy ő rakta rám, érte viselem, akkor elveszti gyötrelmes voltát, és megtelik a szíved hálaadással.

(...) Ragyogjon fel új fényben előttünk ez a szó: „érette”! Érezzük meg, hogy nincs az életnek olyan nehéz terhe, melyet ne fogadhatnánk el tőle, mint az ő igáját. S ekkor visszatér szívünkbe a nyugalom. Amíg magunkat kímélgetni akartuk, addig odaveszett. A csend akkor tér vissza, amikor újra ránk nehezedik az ő igája. (...) Az ő igája, mert ő maga is hordozta, mindenekfelett ezért az övé – mondta Hankovszky Ferenc. – Ez az iga mégis szabadságot jelent. Minden más iga azért iga, mert mások kényszerítik ránk. Jézus igája nem ilyen. Ő nem akarja, hogy ökölbe szorított kézzel, fogcsikorgatva szolgálják az emberek. Rabszolgatartó van elég. Ő nem akar ezek közül egy lenni. Éppen ezért senkire sem kényszeríti rá igáját. Csak kínálja. Vegyétek fel magatok, jószántatokból! „Az a szolgálat, melyre én hívlak, szabadság. Én kínálom az igámat; mondjatok rá ti magatok boldogan az igent.”

Az áldozás után a szentmise résztvevői elénekelték a Jézus Szentséges Szíve litániáját, majd a főpásztor szentségi áldásban részesítette a híveket.

Az engesztelő imádság után Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott mindenkinek a szervezésben nyújtott segítségért. A papság és a hívek elmondták a teljes búcsú kegyelméért szóló imákat, és elénekelték a himnuszokat.

Az idei búcsún a szatmári egyházmegye papságával együtt ünnepelt Urbán Erik OFM., a Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány provinciálisa, továbbá Veres Stelian kolozsvári helyettes plébános és Keresztes Olivér kolozsi plébános.

A jezsuiták honosították meg Szatmáron a Jézus Szíve tiszteletet 1858-as, második letelepedésükkor. Meszlényi Gyula püspök 1888-ban ajánlotta fel az egyházmegyét Jézus Szívének, majd Boromisza Tibor 1909-ben az újjáépített Kálvária-templomot is a Szentséges Szív tiszteletére szentelte fel.

Az 1800-as években a szatmárnémeti székesegyház, majd a 20. század elejétől a Kálvária lett az ünnepségek központi helyszíne. Reizer Pál püspök 1999-ben vitte vissza az ünnepi nagymisét a székesegyházhoz, a nagyszámú résztvevő miatt már a térre, ahova azóta is minden évben helyi és zarándokok jönnek meríteni a legszentebb és legtökéletesebb szeretet forrásából.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria