Megújították fogadalmukat a munkácsi egyházmegye szerzetesei a megszentelt élet ünnepén

A kápolna előterében Majnek Antal püspök megáldotta az égő gyertyákat. A jelenlévők ezeket kezükben tartva vonultak be a templomba.

A szentbeszéd előtt Lucsok Miklós segédpüspök köszöntötte és mutatta be a vendégszónokot.

Roman atya az aznapi evangéliumhoz kapcsolódóan a pihenés fontosságáról szólt.

Jézus pihenni hívta tanítványait. Mit jelent a pihenés? Megállni. A zsidók számára ez a szombatot, a sabbatot jelentette. Számunkra ez a vasárnap. A hét többi napján belefeledkezünk a tevékenységeinkbe, önmagunkra figyelünk, arra, amit teszünk.

Amikor megállunk, és körülnézünk, észrevesszük, hogy mindabban, ami körülvesz bennünket, a mindenható és mindeneket teremtő Isten van jelen, ő működik.

Valójában ő működik bennünk, általunk is. Ha soha nem állunk meg, akkor ez nem tudatosul bennünk.

A homília és a Szentlélek segítségül hívása, a Veni Sancte eléneklése után következett a fogadalommegújítás.

*

A szentmise végén Pilip Viktor felolvasta Ferenc pápa levelét, mellyel Majnek Antal püspököt köszönti püspökké szentelésének ezüstjubileuma alkalmából. A levél felolvasása után a jelenlevők tapssal köszöntötték a főpásztort.

A miseruhát, melyet a püspök a szentmise alatt viselt, valamint a hozzá tartozó két dalmatikát, melyet a diakónusok öltöttek magukra, Huszt, Técső, Visk, Bustyaháza és Kerekhegy hívei – Majnek Antal egykori hívei, akik között 1996-ig plébánosként működött – készíttették a jubileuma alkalmából.

Az ajándékot a két jelenleg ott szolgáló lelkipásztor, Szulincsák Sándor és Pilip Viktor hozták el.

*

A szentmisét követően Roman Łaba konferenciabeszédében a megszentelt élet mibenlétéről, szerepéről elmélkedett, az első századok keresztényeinek életét és az akkori történelmi körülményeket bemutatva.

Mint elmondta: az első három évszázad a vértanúk korszaka volt, amikor nem annyira a hit megtanulására, hanem annak megtapasztalására tették a hangsúlyt. Amikor a kereszténységet elfogadták, és „divat” lett templomba járni, a kereszténység felhígult, már nem azt mutatta meg a világnak, amit az első századokban,

amikor kereszténynek lenni egyenlő volt annak a lehetőségével, hogy az embert megölhetik a hitéért.

Ekkor, a 4–5. században alakultak az első szerzetesközösségek, melyeknek az volt a céljuk, mint az első századok egyházának: megmutatni a világnak, mi a kereszténység, tanúságot tenni Krisztusról. Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atyja felismerte, hogy az akkori civilizáció összeomlik, és ő semmit nem tud tenni a megmentéséért. Kivonult hát belőle, és olyan szerzetesközösséget alapított, melynek szellemiségéhez számos világi is csatlakozott, és ennek a szellemiségnek az alapjára új európai civilizációt építettek fel. 

A szerzetesség feladata a mai világban is ugyanaz, mint az első keresztényeké és Szent Benedeké:

tanúságot tenni a valódi kereszténységről, megmutatni a világnak Krisztust.

A beszéd után Lucsok Miklós segédpüspök mondott köszönetet Roman atyának, majd Majnek Antal püspök áldásával zárult az ünnep.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Szöveg: Pápai Zsuzsanna

Fotó: Reshetar Tetjana

Magyar Kurír