A posztulátor szerint jól halad Hám János boldoggáavatási ügye

Külhoni – 2019. július 29., hétfő | 18:28

A Szentek Ügyeinek Kongregációja március 7-én hagyta jóvá Jakkel Károly szatmári származású római káplán posztulátori kinevezését. Hám János boldoggáavatási eljárása római szakaszának hivatalos intézője a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye sajtóirodájának nyilatkozott a kanonizációs folyamatról. Az interjút szerkesztve közöljük.

Jakkel Károly egy római plébánia segédlelkésze. Két éve, hazalátogatásakor kérte meg őt Schönberger Jenő püspök, hogy végezze el a posztulátori kurzust, ami 2018. január és május között megtörtént. Kovács Gergely, Márton Áron boldoggáavatási ügyének posztulátora végezte a Hám János boldoggáavatási ügy római fázisának első részét, azzal a megkötéssel, hogy addig folytatja, amíg a szatmári főpásztor nem talál más alkalmas személyt Hám János ügyéhez. A püspök után a főpásztorok elfogadták Jakkel Károly kinevezését. Ekkor lett hivatalosan az ügy posztulátora.

– Milyen stádiumban van Hám János boldoggáavatási eljárása?

– 2016-ban a püspökség elküldte a kongregációnak az eljárás egyházmegyei szakaszának dokumentumait, de a kongregáció pótlásokat kért: Hám János megjelent írásait, személyes leveleit, a róla megjelent könyveket igényelték. Kiválasztottuk a legfontosabbakat, lemásoltuk, és elküldtük még márciusban, majd április 29-én jött a hír, hogy a vizsgálat érvényes, az eljáráshoz megadták a dekrétumot. Most meg kell írnom olasz nyelven az úgynevezett Positiót. Positio super vita, virtutibus et fama sanctitatis, vagyis életéről, erényeiről és életszentségéről – ez egy legfeljebb 500 oldalas könyv, ami bizonyítja majd, hogy Hám János hősies módon élte az erényeket. A sarkalatos (okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség), teológiai (hit, remény, szeretet) és – mert papról van szó – az engedelmesség, tisztaság, szegénység, alázatosság erényét is vizsgálom. Hám János esetében kevéssel a halála után elvégezték a tanúkihallgatásokat. Ők vallottak az erényeiről.

A Positio tartalmaz még egy rövid életrajzot, tárgyalja a személy jelentőségét, illetve az ügy történetét és előmenetelének akadályait. Még Meszlényi Gyula (1887–1905) püspök idejében megkezdték az ügyet, de a világháborúk miatt abbahagyták, és a kommunizmus ideje alatt sem haladt előre. Amikor újraindították, azt kérték, hogy folytassuk le újra az egyházmegyei szakaszt. Tehát indokolnunk kell, miért most kérjük a boldoggá avatását. A Positio legfontosabb része az „információ”, amelyben be kell bizonyítanunk, hogy Hám János hősies módon gyakorolta az erényeket; végül kibontjuk, hogy halála után hogyan maradt fenn és hogyan él ma is az emléke. Bizonyítani kell, hogy emléke folytonos. Ezt követi a Summarium testium, a kihallgatások összefoglalója, amely tartalmazza a tanúk listáját és a nyilatkozatok kivonatát. A Summarium documentorum tartalmazza a személyes dokumentumait, leveleit, a nem publikált és a kiadott írásait, és amit mások írtak róla. A dokumentált életrajzában szerepel a születési bizonyítványa; a keresztelési, elsőáldozási és bérmálkozási dokumentuma.

Az utolsó fejezetben szerepel az egyházmegyei szakasz történelmi bizottságának jelentése – ez tárgyalja Hám János jelentőségét a maga idejében – és a teológusok bizottságának jelentése; végül egy nyilatkozat, amely kimondja, hogy Hám Jánosnak még nincsen helyi kultusza. Nem szabad boldogként vagy szentként tisztelni valakit, csak ha a Szentek Ügyeinek Kongregációja ezt kimondja. Személyes indíttatásból bárki imádkozhat közbenjárásáért, és kérhet az ő segítségével kegyelmeket Istentől. Ha készen lesz a Positio, a teológusokból álló bizottság elolvassa. Ha a többség a boldoggá avatás mellett van, a Positio továbbmehet. Ha nem, kiegészítést kérhetnek, vagy visszautasíthatják. Közben megírjuk a második Positiót (Positio super miro), ami a csodát dolgozza fel, ami alapján a boldoggá avatást kérjük. Ezt a bíborosok és püspökök testülete vizsgálja meg. Ők is szavaznak róla, és úgy kerül az ügy a pápához, aki a végső döntést hozza. Ha a pápa is jóváhagyja, megtörténhet a boldoggá avatás, ami azt jelenti, hogy helyi szinten kultikus tisztelet övezheti Hám Jánost.

– Milyen érzésekkel vállalta el a posztulátori feladatot?

– Nagyon nagy megtiszteltetés, örülök, hogy jobban megismerhetem Hám János életét, és ezáltal segíthetem is az egyházmegyémet, ahonnan származom. Fontos, hogy ne szakadjak el teljesen az egyházmegyémtől, és valamit visszaadjak abból, amit kaptam. 1976. január 20-án születtem Szatmárnémetiben, katolikus családban. A Hildegárda-plébániához tartoztam, gyermekkorom óta templomba jártam, és abban az időben, ami fejlődésem szempontjából meghatározó volt, Láng Pál volt a plébánosom. Schönberger Jenő volt a káplán, amikor elsőáldozásra készültem, nála gyóntam először. A Hildegárda-plébánián „nevelkedtünk” a bátyámmal, eljártunk az ifjúsági misére, mi voltunk az első csoport, amelyik gitárokkal kísérte az énekeket, az új káplán, Reszler Mihály irányításával. Ebben a környezetben nőttem fel, és minden vasárnap ministráltam. Ezt a közösséget kinőttük, a fiatalok elmentek egyetemre, dolgozni; én a faipari líceumban folytatott tanulmányaim után főiskolára.

Féltem a katonaságtól, ezért főiskolára iratkoztam. Abban a két évben ismertem meg a Neokatekumenális Út közösséget. Meghívtak, elmentem, és megtetszett. Sok fiatal volt ott, jó csapat alakult ki. A székesegyházi plébánián Láng Pál atya vezetése alatt fejlődtem. Egyszer megkerestem, és megkérdeztem tőle, vajon miért érzem azt, mintha bizonyos olvasmányok az igeliturgiák alkalmával megszólítanának engem. Vonzást éreztem. Ő azt felelte: lehet, hogy Isten a papságra hív. Mindig elhessegettem ezt a gondolatot; elmentem Brassóba a faipari egyetemre, de az utolsó évben kiírtam a bentlakási szoba falára: „Miért is vagyok én itt?” Néztem a feliratot, és gondolkodtam: Tényleg ezt akarom csinálni? Brassóból minden szombaton lejártam vonattal Sepsiszentgyörgyre, a neokatekumenális közösségbe. Aztán hazajöttem Szatmárra, és elkezdtem bútortervező mérnökként dolgozni. Közben Szatmárnémetiben továbbra is jártam a neokatekumenális közösségbe, és továbbra is úgy éreztem, hogy az igék megszólítanak. Láng Pál atya vezetésével elvégeztem egy hivatástisztázót, és úgy döntöttem, válaszolok Isten hívására, elmegyek egy missziós szemináriumba. A jelentkezők nevét és a lehetséges célállomásokat egy kalapból húzzák ki a neokatekumenális közösség szemináriumválasztásán. Nekem Róma jutott. (…) Rómában tanultam két éven keresztül filozófiát, majd három éven keresztül teológiát. Minden nyáron misszióba küldtek minket: így mentem az első nyáron Chilébe, ahol megtanultam spanyolul, majd Spanyolországba; a harmadik nyárra esett az ifjúsági világtalálkozó; a negyedik évben Elefántcsontparton töltöttem három hónapot. Az ötödik évben befejeztem az egyetemet, két évre pasztorális évre mentem Strasbourgba, ahol vicerektorként segítettem egy Redemptoris Mater-szemináriumot. A két pasztorális év után visszatértem Rómába, hogy megszerezzem a licenciátusomat. Három éven keresztül a Pápai Keleti Intézetbe jártam. Diakónussá szenteltek. Kihelyeztek egy plébániára Ostiába, majd pappá szenteltek. Öt éven keresztül voltam káplán. Áthelyeztek a Santa Maria delle Grazie-plébániára. Szeptembertől plébános leszek.

– Visszatérve a boldoggáavatási folyamatra, újra jó ütemben halad az előkészítés.

– Igen, már dolgozom a Positión, már kértem relátort, egy, a Szentek Ügyeinek Kongregációja által kijelölt tisztviselőt, aki felügyeli a munkámat, és jóváhagyja majd, mielőtt nyomdába kerülne. Ha a Hám János életéről és erényeiről szóló Positiót megírom, elkezdem a csoda feldolgozását: ezt külön Positióban (Positio super miro) adom le. A csoda egy budapesti kórházban történt, ahol a Páli Szent Vincéről nevezett szatmári irgalmas nővérek szolgáltak. Egy halálos betegnek sikertelen műtéte volt, az orvosok lemondtak róla. Végnapjain Hám Jánost ajánlották figyelmébe; buzdították, hogy imában kérje közbenjárását. A beteg csodás módon meggyógyult. Rendelkezünk az orvosi dokumentációval is, amelyben leírják a beteg helyzetét, majd gyógyult állapotát; kijelentik, hogy tudományos eszközökkel nem tudják magyarázni a gyógyulást. Jól haladunk, ami tőlünk telhető, megtesszük. Határidőt nem tudunk mondani, nem lehet előre látni, hogy meddig fog tartani az ügy, és hogy mikor lesz majd a boldoggá avatás.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye; Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria