A szentmise volt a szatmári egyházmegye papi rekollekciójának témája

Külhoni – 2018. március 9., péntek | 9:43

Nóda Mózes docens, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanára tartotta a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye papjainak tavaszi lelkigyakorlatát március 5. és 7. között.

Nóda Mózes március 5-én Szatmárnémetiben a Szatmári Főesperesség papjainak, 6-án Nagykárolyban a Nagykárolyi Főesperesség papjainak, majd 7-én Nagybányán a Máramarosi Főesperesség papjainak tartott előadást.

Az egyházmegye honlapja számára készült interjúban Nóda Mózes elmondta, nemrég került a kezébe az angol domonkos szerzetes, Timothy Radcliffe Miért járjunk szentmisére? című könyve és arra gondolt, nagyböjtben vagyunk, jó a szentmiséről kicsit másképp is elmélkedni, hiszen a legszentebb dolgok is megszokottá tudnak válni. A lelkipásztorkodó papoknak, akik naponta, vasárnap többször miséznek, a szentmise ünneplése, bemutatása, végzése alkalmanként a sok feladat közül az egyik lehet – pedig az egész pasztoráció központja, lényege a szentmise ünneplése. A teológián világban élő keresztényekkel foglalkozik, az ő körükben mozog, előadásában kicsit azt is próbálta érzékeltetni a paptestvérekkel, milyen érzés a szentmisén részt venni a híveknek.

Előadása jórészt a II. vatikáni zsinat tanítására, a liturgikus konstitúcióra épült, arra a rendelkezésre, amely a liturgiával foglalkozik: hogyan ünnepeljük, hogyan végezzük, mi a lényege? Liturgikus szempontból a szentmise ünneplése a csúcs és a forrás. Csúcs abban az értelemben, hogy ennél szebbet nem tudunk Istennek adni. Hiszen Krisztusnak újra és újra a jelenbe hozzuk a megváltó áldozatát: ami az utolsó vacsorán és a Golgotán történt. Úgy ünnepeljük, hogy mi is részesei akarunk lenni. Ez lenne a csúcs, ennél többet és szebbet nem tudunk Istennek adni. Ugyanakkor ez a forrás is.
Elmondta, hogy a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a kegyelem évét ünneplik: ki kell hangsúlyozni, hogy valójában minden kegyelemnek a forrása maga a szentmise. Nemrég olvasta Karl Rahner nagy német teológustól, hogy a kegyelem gyakorlatilag nem dologi – elimádkoztam egy imát és kapok érte Istentől valamit –, hanem az a lényege, hogy az ajándék és az ajándékozó ugyanaz. Ez a szentmisében hatványozottan van jelen. Amikor részt veszek a szentmisén, akkor részesülök a kegyelemben, az ajándékban, amelyet Isten ad nekem, de gyakorlatilag az ajándék az maga Isten. Ő akarja önmagát ajándékozni, és a legszebben, a legtökéletesebben ez a szentmisében valósul meg. A szentmise minden kegyelem forrása, mert magával az Istennel, a megváltó Krisztussal találkozunk.

Nóda Mózes arra emlékeztette hallgatóságát, hogy a kegyelemnek soha nem a gazdái, nem a tulajdonosai, hanem a továbbajándékozói. Így látja papság lényegét: Isten adja a hivatást azért, hogy mindazoknak az ajándékoknak, amelyekben a népét részesíteni akarja, a pap legyen továbbadója. És mindig legyen a tudatában annak, hogy az ő szolgálata és feladata, hogy mindig Istent tudja adni. Amit papként végeznek, az szolgálat. De nemcsak Istent szolgálják, hanem Isten népét is. Aki ebben a kettősségben próbálja megélni a papságát, annak reménye van arra, hogy saját életében is tudatosuljon: Isten rábízott egy szolgálatot.

A pap azért van, hogy szolgálatot tegyen azok felé, akik rá vannak bízva. De Istennek szolgálni valójában kitüntetést jelent. Ez tehát nem a papságnak a leértékelése, hanem egy kicsit más oldalról való megközelítése: amikor Istennek szolgálok, amikor Isten népét szolgálom, akkor teljesítem azt a feladatot, amit rám bíztak.

Forrás és fotó: Szatmári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria