A Szeplőtelen Fogantatást ünnepelték a szatmárnémeti Zárdatemplomban

A Hám János alapította szerzetesrend, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájának temploma 1846-os felszentelésétől kezdve vonzotta a környék Mária-tisztelőit, hogy imáikban megszólítsák, kérjék a szeplőtelenül fogantatott Istenanyát. Meszlényi Gyula püspök 1899-ben a templomban felajánlotta az egész egyházmegyét Jézus szentséges Szívének.

„Valahányszor eljövünk Zárdatemplomunk búcsújára, nagy szeretettel és bizalommal ajánljuk magunkat és mieinket a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz oltalmába – mondta köszöntőjében Schönberger Jenő püspök. – A szeplőtelen fogantatás kiváltsága a Szűzanyáé. Hozzá a bűnnek az árnyéka sem fért. És ő a mi égi édesanyánk.”

A búcsúi szentmise szónoka Simon Attila püspöki titkár, ifjúsági és ministránslelkész a bűnös ember újjáteremtésének kezdeteként, a bűntelen ember megjelenésének előkészítéseként beszélt Mária szeplőtelen fogantatásáról. „Mária, aki fogantatásának pillanatától kezdve mentes volt az áteredő bűntől és annak minden következményétől, aranyhíddá vált azért, hogy rajta keresztül lépjen majd a világba a megtestesült bölcsesség, a názáreti Jézus. A szeplőtelen fogantatás titka előkészíti a bűntelen ember megjelenését a világban.”

Simon Attila kiemelte, az életszentségre törekvő ember Máriára tekint. „Az életszentség útján való elindulás a vágyakozással kezdődik, a szép, az igaz, a jó és a szent után. Ezeket az értékeket tökéletes, sértetlen formában a ma ünnepelt názáreti lány, Mária szívében rejtette el Isten. Nézz Mária arcára, nézd, hogy sugárzik rajta a szentháromságos egy Isten arcának dicsősége! Szemléld Mária arcának szépségét, tekintetének tisztaságát, és megérzed, megsejted a mennyország örömének előízét, a mennyország szépségének lebilincselő csodáját! Az ő szeplőtelen szívének a szentélyéből lépett elő az, aki megmentette a világot, az egész emberiséget az áteredő bűntől és annak következményeitől. Tudatosítottuk-e már magunkban, hogy a teremtésnek köszönhetően a mi szívünk mélyén is el van rejtve az Isten arcának tündöklő szépsége, úgy, ahogy Mária arca is ezt az ősvalóságot, minden szépségnek forrását magában hordozta? Ennek az igazságnak a felismerése, tudatosítása, és az isteni erények ragyogó szépségének a kimunkálása a szívünkben az első lépés az életszentség útján!”

Szentbeszéde végén Simon Attila azt kérte a hívektől, Máriához hasonlóan a szelídség, alázat, az Isten gondviselő jóságára és szeretetére való ráhagyatkozás legyen jellemzőjük.

A szentáldozást követően Hankovszky Ferenc püspöki helynök, templomigazgató szólt a hívekhez, Máriát a legnagyobb közbenjáróként említve. „Máriára emeltük tekintetünket, ahogyan az év minden napján, mert tudjuk és tapasztaljuk, hogy a Szűzanya valóban a leghatásosabb közbenjáró: Isten irgalmát esdi ki irántunk.”

A teljes búcsú elnyeréséért előírt imák, illetve a püspöki áldás után, a kivonulás alatt a hívek Mária-énekekkel köszöntek el egymástól és a templomtól.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye/Romkat.ro

Magyar Kurír