A szinódus európai szakasza: egymás kölcsönös meghallgatása

Az Egyház állandóan alakul, hangzott el az előadás során, így a szinodális kezdeményezés, a szinodális Egyház nem korlátozódik a meglévő intézményekre, túlmutat azokon. Éppen ennek a változásnak, formálódásnak köszönhetően a szinódusi folyamat nem is fog véget érni.

Csiszár Klára Tomáš Halík Templeton-díjas cseh katolikus pap, vallásfilozófus és szociológus szavait idézve emlékeztetett a kereszténység dinamikus jellegére: „Az Egyház mint az úton járók közössége egy élő test, egy élő szervezet, ami azt jelenti, hogy mindig nyitott, átalakuló és fejlődő. A szinodalitás, a közös út (syn-hodos) állandó nyitottságot jelent a Szentlélek előtt, Isten Lelke előtt, aki által a feltámadt Krisztus él és munkálkodik az Egyházban. A szinódus lehetőséget ad arra, hogy közösen hallgassuk, mit mond a Lélek napjaink Egyházának.”

Az Egyház szinodális arcához hozzátartozik egymás kölcsönös meghallgatása, „amelyben mindenkinek van mit tanulnia: a hívő népnek, a püspöki testületnek, a római püspöknek…” A kölcsönös meghallgatás szellemében tartották Prágában az európai kontinentális szakasz gyűlését, ahol véleménykülönbségek is megfogalmazódtak. A szinódus működési elve, hogy a feszültségeket nyíltan kell vállalni, nem szabad a szőnyeg alá söpörni őket, meg kell vizsgálni a nyílt sebeket, hogy gyógyírt vagy enyhülést lehessen rájuk találni. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) harminckilenc tagjának négy-négy delegátusa volt jelen személyesen a prágai gyűlésen, a delegációk beszámoltak egyházmegyéik felismeréseiről, feszültségeiről és a prioritásokról. Minden negyedik összegzést követően egy perc ima, éneklés következett, ami a lelki ráhangolódást segítette, ugyanakkor Csiszár Klára szerint ennek is köszönhető, hogy a feszültségek ellenére senki sem hagyta el a szinódusi aulát.

A szinódus minden szintjén nagy jelentősége van a folyamatos visszacsatolásnak, amelyben újból és újból megkérdezik a helyi egyházak véleményét, kikérik a visszajelzésüket, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a részegyházak és a világegyház között. Ugyanilyen visszacsatolás történt az európai gyűlést megelőzően is, az egyházmegyék a megkapott kérdések, szempontok szerint fogalmazták meg a visszajelzésüket. A záródokumentum – amelynek összeállításába az előadó, Csiszár Klára is bekapcsolódott – ezen visszajelzéseknek az összesítése, azok lejegyzése.

Az európai szinódusi záródokumentum 95 pontja négy fő részből áll. Az első rész ismerteti a szinódusi gyűlés résztvevőit és munkáját, az Egyház helyzetét Európában. A második rész hét releváns pontban foglalja össze azokat a dolgokat, amelyek inspirálják az európai helyi egyházakat. Ezek között kiemelt szerepe van a Krisztushoz való folyamatos visszatérésnek, a közös keresztségi méltóság újrafelfedezésének, a missziónak, a párbeszédnek, a nyílt sebek kezelésének és az előítéletek leküzdésének. Különös figyelem irányul a családokra, a nőkre és a fiatalokra. Kiemelt szempont, hogy a szinodalitás strukturálisan beépüljön az Egyházba a meghallgatás, a lelkek megkülönböztetése, az egyházjog továbbfejlesztése, a klerikalizálódás kísértésének levetkőzésével.

A harmadik rész a kérdéseket és perspektívákat foglalja össze, amelyekkel a helyi egyházak állnak a szinodalitás kihívásai előtt. Az egyházak küzdenek az igazság és az irgalom, a hagyomány és az aggiornamento (az Egyház II. Vatikáni Zsinaton elindított megújulásának megjelölése) szembenállásával, a liturgia körüli feszültségekkel (például nem megfelelő nyelvezet, homília minősége), a misszió megértésének kihívásával. Hangsúlyozzák mindenki társfelelősségét, a szolgálatok és karizmák sokféleségét, keresik a hatalom gyakorlásának útjait egy szinodális Egyházban, az egységet a sokféleségben, a harmóniát a helyi és az egyetemes között. A negyedik rész a perspektívákat és prioritásokat foglalja össze, amelyben foglalkoznak az egyházi szolgálatok kérdésével (felszentelt és nem felszentelt személyek), a szinodális hatalomgyakorlás formáival. Téma a konkrét és bátor döntések meghozatala a nők Egyházon belüli szerepéről és a nők nagyobb mértékű bevonásáról minden szinten, a döntéshozatali folyamatokat illetően is. A liturgia körüli feszültségek megfontolása is fontos szempont, tudatosítják, hogy Isten népét fel kell készíteni a szinodalitásra, illetve szükséges a misszió értelmének megújítása. Fontos, hogy az evangéliumot visszahozzuk az emberek életébe, megtalálni egy olyan nyelvezetet, amely képes a hagyomány és a naprakészség ötvözetének megfogalmazására, de mindenekelőtt képessé teszi az Egyházat arra, hogy együtt járja az emberekkel az utat, miközben nem csupán róluk vagy hozzájuk beszél, hanem meghallgat.

A szinódusi folyamatban történelmi jelentőségű, hogy a szinódusi testület hetven nem püspöki taggal egészül ki, akik Isten népe különböző csoportjait képviselik és szavazati joggal rendelkeznek majd. Ezen új tagok fele nő lesz, illetve a fiatalok jelenléte is fontos szempont lesz.

Szöveg és fotó: Szász István Szilárd

Forrás: romkat.ro

Magyar Kurír