Augustin Pacha temesvári megyéspüspökre emlékeztek a bánsági Móricföldön

A liturgián koncelebrált Bakó László püspöki titkár, Máthé Lóránd gátaljai plébános, aki a móricföldi filia pasztorációját is ellátja, valamint a resicabányai Havas Boldogasszony-templom két lelkipásztora, Pălie Veniamin esperes-plébános és Iordache Gheorghe SVD segédlelkész.

A szentmisén jelen volt Pacha püspök néhány temesvári rokona, valamint a helyi hívek csoportja. A megemlékezésen, melyet a Bánsági Hegyvidéki Demokratikus Fórum és a resicabányai Kulturális és Felnőttképző Egyesület kezdeményezett, Brian Filimon polgármester üdvözölte a megjelenteket.

Az évforduló alkalmából a resicabányai Bélyeggyűjtők Egyesülete a Hegyvidéki Német Demokrata Fórummal közösen jubileumi úgynevezett elsőnapi borítékokat (FDC) jelentetett meg.

* * *

Augustin Pacha 1870. november 26-án született a mai Krassó-Szörény megyéhez tartozó Móricföldön, bánáti sváb családban. A család tizenhárom gyermeke közül – akik közül két fiú és két lány érte meg a felnőttkort – ő volt a tizenkettedik. Augustint az akkori legjobb iskolákba küldték Kecskemétre, Temesvárra és Szegedre. 1893-ban Temesváron szentelték pappá.

1923. március 12-én a Csanádi Egyházmegye Romániához csatolt részének apostoli kormányzójává nevezték ki; 1927. május 27-én – a korábbi címek és kötelezettségek megtartása mellett – lebedói címzetes püspökké szentelték. 1930. október 16-án Augustin Pacha lett az újonnan létrehozott Temesvári Egyházmegye első püspöke.

Főpásztorként bejárta az egész egyházmegyét, népmissziókat szervezett, a plébániákon és a filiákban kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, felszentelt számos templomot, részt vett templombúcsúkon és egyéb plébániai ünnepeken, a bencés nővérek segítségével megszervezte a katolikus ifjúsági pasztorációt. Német nemzetiségét intézkedéseiben is éreztette: a szemináriumban éveken át nem, vagy csak alacsony szinten oktatták a magyar nyelvet; emellett szerepe volt abban, hogy a bánáti svábok elfordultak a magyaroktól.

A II. világháború és az oroszországi deportálás éveiben a püspök mindent megtett annak érdekében, hogy elviselhetőbbé tegye a háború és az üldöztetés okozta nehézségeket és sebeket, ugyanakkor következetesen elutasította az egyre hevesebb egyházellenes ideológiákat.

1950. július 19-én letartóztatták, majd 1950 szeptemberében a papok perében – az akkor 81 éves püspököt – 18 évnyi fegyházra, 50 ezer lej perköltség megfizetésére, valamint Heber János egyházmegyei titkárral közösen 306 ezer lej kártérítésre ítélték. A börtönben csaknem teljesen megvakult. 1954. május 31-én bocsátották szabadon, haláláig újra kormányozhatta egyházmegyéjét, ám alig néhány hónap múlva, 1954. november 4-én elhunyt.

Forrás: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye; Magyar katolikus lexikon

Fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír