Az irgalmasság témájában szerveztek lelkigyakorlatot Szatmárnémetiben

Külhoni – 2018. március 23., péntek | 12:09

Öt héten keresztül zajlott, és március 20-án ért véget a szatmári püspökség által szervezett nagyböjti lelkigyakorlat, melyen mintegy százan vettek részt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hat településének kilenc közössége kapcsolódott be a hétköznapok lelkigyakorlatába. Az öt hét folyamán az irgalmasság cselekedeteiről elmélkedtek, különböző jelszavak, célok nyomán haladva: „közénk tartozol”, „meghallgatlak”, „elkísérlek egy darabon”, „osztozom veled”, „meglátogatlak”, „jól és szépen beszélek rólad”, „imádkozom érted”.

A programot koordináló Kujbus Márta referens és a csoportvezetők így fogalmazták meg az irgalmasság lelkigyakorlatának célját: a résztvevőknek „legyen szívünk az emberek iránt, mivel Istennek van szíve irántunk”.

Akik rászánták az időt, hogy részt vegyenek a hétköznapok lelkigyakorlatán, hetente megoszthatták egymással eredményeiket, tapasztalataikat. A résztvevők a Szatmárnémetiben tartott záró találkozón reflektáltak a megtett útra, tapasztalaikról vallva.

* * *

Részlet néhány tanúságtételből:

A lelkigyakorlat „rávilágított arra, hogy hiányosságaim vannak az irgalmasság gyakorlásában, de lehetőségeket is mutatott, hogyan növekedhetnék ezen a téren” – vallotta egy résztvevő.

Másikuk így fogalmazott: „Átéltem, hogy Isten komolyan vesz, és én gyermek módjára oda tudok hozzá fordulni.” 

„Az egész lelkigyakorlat üzenete a végén állt össze bennem. Szeretem a kis lépéseket, melyek mindennap vezettek. (…) Végigkísért az irgalmasság egyik mai megfogalmazása, ami már az elején megszólított: »Ide tartozol«.”

„Szembesültem azzal, hogy nem kell tanácsokat, megoldásokat osztogatnom. Arra vezetett, hogy ráálljak arra, hogy a másik ember jó oldalát meglássam.”

„Az együttérzést a lelkigyakorlat kulcsszavának mondanám. Azon gondolkodtam, hogyan magyaráznám el az unokámnak az irgalmasságot. Azt mondanám, hogy az egy isteni tulajdonság, de ha én képes vagyok együttérzésre, akkor abból talán irgalom fakad. Számomra ott kezdődik az irgalom, ha valahol belül megérzem, hogy fáj, ha a másikra nézek.”

„A lelkigyakorlat elején megfogalmaztam magamnak: arra vágyom, hogy a nagyböjtben valamit tudatosan komolyan vegyek. Ez a téma, illetve az irgalmasság cselekedetei alapdolgok, amiket sokszor hallottam. Ez a lelkigyakorlat azért volt jó, mert sikerült ezeket a témákat rendszeresen a napom részévé tenni. Sokszor nincs nyugtom imádkozni, már lépnék tovább a következő feladathoz, de a lelkigyakorlat segített, hogy mégis mindennap kitartsak az imában, és tudatosította bennem a cselekedeteket azáltal, hogy mindennap valamire figyeltem. Azt ismertem fel, hogy az irgalmasság nagy rugalmasságot feltételez, hogy tudjak változtatni az eredeti terveimen, amikor a helyzet úgy kívánja.”

„…az elengedést gyakoroltam. Szeretem magam biztonságban tudni. Most azt gyakoroltam, hogy ebből kilépjek, és más nézőpontból lássak dolgokat, nyitott szívű legyek. Amikor én irányíthatom, hogy kivel beszélek, és mennyi időt szánok rá, az könnyű. De ha az élet olyankor hozza, amikor nincs kedvem hozzá, akkor tudom igazán a nyitottszívűséget gyakorolni. Irányított ez a lelkigyakorlat abban, amit talán magamtól nem tettem volna meg.”

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria