Az ukrajnai római katolikus püspökök levele a Szent Család ünnepe alkalmából

Tisztelt házastársak, nagyszülők, szülők, kedves fiatalok és gyerekek!

Szeretettel köszöntünk benneteket ezen a szép ünnepen, a názáreti Szent Család ünnepén. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott (Jn 1,14)! Jézus, Mária és József családja példaként szolgálhat számunkra. Példa lehet mindnyájunk számára – mivel mindnyájan valamilyen közösségben élünk, emberek között, embertársaink mellett, akiket testi szívünkkel is szeretnünk kell!

Szemléljük a Szent Családot és kérjük, hogy adjanak nekünk erőt.

Mindnyájan nehéz időket élünk. Az idő azonban Istené, aki igéjét adja nekünk, mely világítótoronyként világít a sötétben, és mutatja az élet és a remény útját.

Igen, Isten az ő igéje által beszél hozzánk, amit megérthetünk, ha az Egyház közösségében hallgatjuk.

Ma csodálatos szavakat hallottunk a szentleckében: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1a). Abban szeretnénk segíteni nektek, hogy meglássátok ezt a szeretetet és hivatásotok nagyszerűségét. Meg vagytok keresztelve, és ennek köszönhetően személyes, gyermeki, bizalommal teli kapcsolatban lehettek Istennel mint szerető Atyával, és kölcsönös szeretetben élhettek szeretteitekkel.

Isten gyermekének lenni olyan életmódot is jelent, amely örömet és boldogságot hoz.

A ma uralkodó kultúra azonban nem érti ezt az életmódot, sőt, el is utasítja. János apostol megmagyarázza, miért van így: „Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri” (1Jn 3,1b). Mivel mi is ebben a világban élünk, néha kísértésbe esünk, hogy mi is elutasítsuk az isteni viselkedési elveket. Ne feledjük, hogy ezeket az elveket csak a Szeretet fényében érthetjük meg. A szeretet Istenébe vetett hit nélkül nem érthetjük meg, miért olyan értékes a házasság előtti tisztaság, miért olyan fontos a hűség a házasságban, miért kell tisztelnünk az időseket, miért kell elfogadnunk és felnevelnünk az Istentől kapott gyermekeket, miért kell megbocsátanunk és hűségesnek lennünk mindvégig.

Nézzük meg egy pillanatra, hogyan keres és nevel mindannyiunkat a szeretet Istene. A mai szentmise olvasmányában látjuk Hannát, egy olyan asszonyt, aki sokáig nagyon szenvedett, mert nem volt gyermeke. Szenvedésében teljes szívével Istenhez fordult, és Isten fiút adott neki – Sámuelt, aki később nagy próféta lett. Hannát keresztje vezette el az Istennek való teljes önátadáshoz. Ennek az önátadásnak lett a gyümölcse a fiú születése, és az, hogy utána Istennek adta őt, hogy megvalósulhasson Isten örök terve. Kulcsfontosságú ez az Istennek való teljes önátadás. Akkor minden szenvedés és nehézség túlélhető, mert vele járunk.

Kedves Testvérek! Keresztjeitek titeket is vezessenek el az Istennek való teljes önátadásra, és arra, hogy gyermekeiteket is odaadjátok neki. Isten nem ártani fog nekik, hanem boldog emberekké teszi őket.

Gyakran előfordul velünk, hogy csak a kereszt tud kiszakítani bennünket az önmagunkba való bezárkózásból, az önzésből, és abból, hogy bezárjuk a szívünket Isten szeretete előtt és felebarátaink előtt, akikkel nap mint nap találkozunk.

A keresztség által Istenhez tartozunk. Ez az önazonosságunk alapja, ami minden másnál fontosabb. Hanna odaadta elsőszülöttjét Istennek, Mária és József ugyanezt tették a kis Jézussal, ma pedig az evangéliumban látjuk a gyermek Jézust, aki megerősíti, hogy az Atyához tartozik, hogy „Atyja dolgaiban van”, abban van, „ami az Atyáé”. Van-e valami, ami jobb annál, mint Istenhez tartozni és az Ő kezében lenni?

Mindannyian arra kaptunk hivatást, hogy Istennek szenteljük magunkat. Ne féljetek ettől!

Tekintsetek a Szent Családra: együtt mennek a zarándokúton, együtt vannak, együtt élnek, együtt imádkoznak. Milyen fontos a családoknak ez az együttléte! Gratulálunk minden szülőnek, aki ezt az együttlétet, közelséget éli meg a családjával azon a közös zarándokúton, melyen együtt járnak Istennel és Isten felé.

A názáreti Szent Család példája mellett szeretnénk röviden bemutatni nektek néhány kortárs példaképet – boldogokat és szenteket –, akiknek példája segíthet nekünk abban, hogy megvalósítsuk élethivatásunkat.

Boldog Carlo Acutis 1991-ben született. Kisgyermekkorától szerette az Eucharisztiát és gyakran járult a bűnbánat és kiengesztelődés szentségéhez. Olyan fiú volt, mint a többi, focizott, szeretett utazni, szaxofonozni tanult. Gimnazista korától naponta járt szentmisére. Az Eucharisztiát „mennybe vezető autópályának” nevezte. Internetes oldalakat hozott létre, melyeken az eucharisztikus csodákat és a szentek életpéldáit gyűjtötte össze. Leukémiában halt meg 2006-ban, mindössze 15 évesen. Életét a pápáért és az Egyházért ajánlotta fel. Ferenc pápa 2020-ban avatta boldoggá.

Kedves szülők, kérjétek Boldog Carlo közbenjárását gyermekeitek számára. Különösen arra kérjétek, hogy segítsen nekik megfelelően használni az internetet. Igaz, hogy sok veszély leselkedik a használatában, mégis lehet Isten dicsőségére használni, mint ahogy Carlo is tette. Legyen időtök gyermekeitek számára, beszélgessetek velük, ellenőrizzétek őket, s közben mindig mutassátok ki nekik szereteteteket!

Kedves fiatal jegyesek, benneteket is biztosítani szeretnénk arról, hogy szerelmetek kiteljesedhet, nem feltétlenül kell csalódással végződnie, úgy, ahogy jelenleg nagyon gyakran előfordul. Ha tisztaságban éltek esküvőtök napjáig, kapcsolatban lehettek Istennel, aki a Szeretet Forrása. Az a vágyakozás, mely szívetek mélyén él – hogy átéljétek az igazi szerelmet és családot alapítsatok, ahol a gyerekek nem fognak szenvedni szüleik válásától – megvalósítható! Amikor a katolikus házastársak egy testté válnak – Isten közvetlenül részt vesz kapcsolatukban. Ez nagy kegyelem. Hallottatok Boldog Sandra Sabattiniről? Néhány hónappal ezelőtt avatták boldoggá. Ő is olyan fiatal lány volt, mint a többi, aki szerelmes volt a vőlegényébe és várta esküvője napját. Mindig közeli kapcsolatban volt Istennel és tevékenyen részt vett az Egyház életében. Elsőáldozása óta lelki naplót vezetett. Orvosi egyetemre járt, akkoriban ismerkedett meg későbbi jegyesével. Még nem volt 23 éves, amikor elgázolta egy autó; három nappal később halt meg.

Kedves jegyesek, forduljatok Sandrához, kérjétek segítségét abban, hogy meg tudjátok őrizni tisztaságotokat a házasságig! Valaki azt mondta, hogy a házasság előtti tisztaság a legfontosabb próba, mely valóban összekapcsolja a jegyeseket. Ha valaki nem tartja meg ezt a tisztaságot, az nagyon megnehezíti annak felismerését, hogy az a másik valóban a megfelelő személy-e számára. Ha hisztek Istennek, tisztelitek a házasság szentségét és kitartotok a tisztaságban, akkor nagy lehetőséget nyertek arra, hogy szerelmetek növekedjen. Tegyetek meg mindent azért, hogy öregkorotokban is fogjátok egymás kezét és egyre jobban szeressétek egymást!

Kedves házastársak, nektek is meg szeretnénk mutatni a mély házastársi szeretet példáit, azokat a boldogokat, akiket a történelem folyamán először emeltek oltárra együtt, házaspárként. Maria és Luigi Beltrame Quattrocchi négy gyermek szülei voltak, a 19–20. század fordulóján éltek. 2001-ben avatta boldoggá őket II. János Pál pápa. Liturgikus emléknapjukat házasságkötésük napján, november 25-én tartjuk. Később hasonlóan avatták boldoggá, majd szentté Lisieux-i Szent Teréz szüleit, Zélie és Louis Martint.

Fennmaradt Maria és Luigi levelezése, és néhány könyv, melyeket Maria írt szerelmükről és Isten jelenlétéről a kapcsolatukban. Ők annak példái, hogyan lehet kettesben szentté válni, hogy Istenhez együtt megyünk, és ez a megszentelődés szép útja. Maria özvegyként hangsúlyozta, hogy Luigival való egysége annak halála után is tart, hogy Istenben továbbra is együtt vannak. Ahogy látjátok, ő az özvegyek pártfogója is lehet.

Maria és Luigi egyik lányának boldoggáavatási pere is elkezdődött. Enrica Beltrame Quattrocchi 98 éves korában halt meg 2012-ben. Enrica hivatása az lett, hogy gondoskodott idős szüleiről – ez rávilágít a családi kapcsolatokra is. Tevékenyen részt vett a karitatív munkában. Életében különböző betegségek és pénzügyi nehézségek érték, de mindenekelőtt az imádság és a napi szentmisehallgatás volt jellemző rá. Utolsó éveiben a krízisben lévő házastársak megsegítésének szentelte magát. Forduljatok ehhez az Isten szolgájához is nehézségeitekben! Az egyedülálló személyek is példaképet és megerősítést találnak benne.

Hitünk útján különféle próbákat kell kiállnunk. Vannak olyan pillanatok, amikor erőtlenséget és kétkedést érzünk. Ezért akarjuk hirdetni nektek ezt a nagy örömet és reményt, hogy a betlehemi kis Jézus az emberiség és minden egyes ember Megváltója!

A nehézségek, melyeket házasságotokban megéltek, mindig felhívást jelentenek a megtérésre, az Istennek való önátadásra, annak elismerésére, hogy egyedül nem boldogulok, és felkiáltok: „Istenem, ments meg!”, és ő meg fog menteni, mert hűséges ígéretéhez. Amikor ma ismét megújítjátok házastársi ígéreteiteket, mindannyian emlékezzetek vissza az eskü végén kimondott szavakra: „Úgy segítsen meg a mindenható és szentháromságos Isten és az összes szentek.” Gondoljatok vissza ezekre a szavakra attól függetlenül, hogy ebben a pillanatban együtt vagytok, vagy egyedül. Isten szeretete nélkül nem tudunk feltétel nélkül szeretni, hűségesnek lenni minden élethelyzetben, folyamatosan megtérni.

Tudatában vagyunk annak, hogy a társadalom, melyben éltek, nem támogat benneteket, negatív hatással van rátok, ezért nagy szükségetek van az Egyház, a környezet, a közösség támogatására. Számos különböző lelkigyakorlat és találkozó létezik házaspárok és családok számára, vegyetek részt ezeken! Plébániáinkon különféle közösségek és mozgalmak is segítségére vannak a családoknak: Családegyház, Neokatekumenális Út, Názáreti Családok, a Szentlélekben való Megújulás Közösségei…

Mint látjátok, minden élethelyzetben találhatunk az Egyházban személyeket, akik megmutatják, hogy meg lehet valósítani élethivatásunkat, ha egészen közel vagyunk az Úristenhez. Támogassanak minket ezek a szentek és boldogok a mennyből! Forduljunk hozzájuk gyakran. Ők is sokszor éltek meg problémákat, mint mi is, örültek az életnek és hivatásuknak. Mindvégig kitartottak az Isten és szeretteik iránti hűségben és szeretetben. Köszönjük a Mennyei Atyának, hogy megengedi nekünk, hogy a családban és a családdal elmélyítsük hitünket, és hogy minden nehézséget, minden erőfeszítésünket nagylelkűen felajánljunk Neki. Örvendezzünk, mert Isten gyermekei vagyunk. A szerető Atya velünk van utunkon és vár ránk a mennyben. Gondoljatok gyakran arra, mennyire szeret minket! Az Ő áldása, Szűz Mária, Szent József, a többi szent és boldog oltalma legyen veletek és fölöttetek!

Ukrajna római katolikus püspökei

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír