Bepillantás az erdélyi katolikus nőszövetség és oltáregylet tevékenységébe

A katolikus oltáregylet-nőszövetség hivatalosan 1898-ban alakult gróf Majláth Gusztáv Károly püspök kezdeményezésére Gyulafehérváron, ami egybetömörítette a már meglévő egyesületeket. Abban az időben a szegény templomok támogatása volt a célkitűzésük, az igazi vallásosság követése, terjesztése mellett. A hithű emberek megmozdultak, és országszerte megindult a belső lelki újjászületés, így az egyesületnek 1902-ben 55 fiókegyesülete és 8364 tagja volt. 1905-ben 94 egyesület és 14 000 tag, 1942-re pedig 1300 egyesülettel 80 000 tagra gyarapodott. 1948 után a betiltás ellenére szerény formában, rejtett körülmények között tovább tevékenykedett, szentségimádásokat, rózsafüzér-társulatokat tartott fenn, és díszítette templomaikat.

1999-ben Brassóban újraindult Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesülete (ERKNE) néven, „Hitben, szeretetben, jóra való törekvésben – együtt!” jelmondattal. Jelenleg 40 római katolikus, valamint 1 görögkatolikus egyesület tagja az országos nőszövetségnek a három egyházmegye (Szatmár, Várad és Gyulafehérvár) területén. A helyi plébániák keretében működnek, létezésük nagyban a helyi plébánosoktól függ, aki egyben a lelki vezető is. Ezenkívül minden egyesületnek van egy elnöke, egy alelnöke, egy pénztárosa és egy jegyzője. Napjainkban helyenként folyamatban van az önálló jogi szervezetként való bejegyeztetés. A tagok mintegy 80 százaléka a nyugdíjas korosztályhoz tartozik, de nyitottak az egyesületek, és folyamatosan várják az új jelentkezőket, az olyan lányokat, asszonyokat, akik arra vágynak, hogy aktívan részt vegyenek az egyházközségük életének építésében, szépítésében, a hitélet kibontakoztatásában, a katolikus öntudat ápolásában, az együvé tartozás tudatosításában és fejlesztésében.

Minden hónap elején helyileg megszervezett gyűlést tartanak, ahol megbeszélik az elmúlt hónap tevékenységeit és az aktuális hónap teendőit. Fő tevékenységeik közé tartoztak és tartoznak napjainkban is a szentségimádások, az Oltáriszentség liturgikus ünneplésének megszervezése: a hónap első vasárnapi szentségimádási óra; az úrnapi körmenetnél az oltárok díszítése; elsőáldozásra készülő gyerekek felkészítésében és az elsőáldozási ünnepségek megszervezésében való segítségnyújtás; a templom ékesítése saját kézzel varrott, szépen kimunkált oltárterítőkkel, valamint heti rendszerességgel segítségnyújtás a templom takarításában, nagy ünnepek előtt pedig nagytakarítás szervezése; a templombúcsúk megszervezésében, a vendégek fogadásában és ellátásában való aktív részvétel, segítségnyújtás; a szegény templomok támogatása.

Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír