Böcskei László nagyváradi megyéspüspök húsvéti üzenete

Kedves ünneplő testvéreim!

Akik a húsvétot megelőző napokban figyelmesen követték a szentírási történeteket, észrevehették, hogy Jézus életének utolsó szakaszában vannak olyan jelenetek, amelyeknél szemlélőként vagyunk jelen, és vannak olyan jelenetek, amelyeknél megszólítottnak érezzük magunkat.

Virágvasárnap jelenetében a Messiás Jézust láttuk, aki a nép hozsannázása közepette vonul be Jeruzsálembe. Megelevenedett előttünk a történet, és megfogalmazódott bennünk is a kérdés: virágvasárnap és a többi napokon hol találjuk magunkat Jézus átvonulásakor?

Nagycsütörtökön még közelebb kerülünk Jézushoz, aki szavaival és gesztusaival beemel bennünket abba a világba, amelyben az Atya akaratának teljesítéséről van szó. Önátadása mellé a mi döntésünket várja, amikor szeretetének jelével kéri tőlünk: „Amit én tettem veletek, ti is tegyétek egymással!”(Jn13,15) Olyan példával tanít, amelyet nem lehet kimagyarázni és nem szükséges értelmezni. Csak követni érdemes az önmagáról lemondó szeretet gazdagságát.

Nagypéntek következett, amikor valami hallatlan kezdődött el az emberiség történetében. Jézus, aki a középpont, annyira erőtlen, kiszolgáltatott és megvetett lett, „aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat” (Iz 53,3). Kiszolgáltatta magát az emberek indulatának, hogy egészen közel vigyen bennünket az Atya kimeríthetetlen szeretetéhez. Mert amikor a kereszten megmutatta Isten Fiának szenvedését, az embert helyezte a középpontba, akitől Isten soha nem fordult el.

Ma pedig húsvétot ünneplünk, amikor ugyanezt tapasztaljuk: Isten terve szerint az ember kerül a középpontba. A feltámadott Krisztust ünnepelve, a középpontban az ember áll, aki egy üres sír előtt találja magát, de nem futamodik meg, hanem ennek az ürességnek a hatására újra elindul, hogy megkeresse az igazságot! Mária Magdolna belenéz az üres sír sötétségébe és kezd megváltozni az élete. Észrevétlenül oldódik fel a szemet-szívet borító sötét fátyol, hogy meglássa az új valóságot. Valami egészen új veszi kezdetét az ő életében.

Kedves Testvéreim! Ezt tette Isten Jézus kereszthalála és feltámadása által: középpontba helyezte az embert és elindította egy új útra, az igazi élet útjára. Ezt kell nekünk ünnepelnünk húsvétkor. Ezt ünnepelem akkor, ha érzem, hogy ki merek mozdulni az eddigi egyhangúságból. Ha érzem azt, hogy közöm van felebarátomhoz és felelős vagyok érte. Ha égek a vágytól, hogy az öröm sugarát vigyem embertársaimhoz és ezzel eltakarjam mindazt, ami eddig talán megterhelte és megmérgezte kapcsolatunkat. Ha így közelítem húsvét nagy csodáját, akkor jogosult az én ünneplésem és megértettem húsvét üzenetét. Akkor a sír már nem üres sír, hanem megtérésemnek kezdete és kiindulópontja.

Ennek a húsvéti történetnek, amelyben Mária Magdolna alakján keresztül maga az ember kerül a középpontba, van egy olyan üzenete is, amely a hitelességről szól. Hitelesség alatt arra a kisugárzásra gondolhatunk, amely másokat is készségessé tesz arra, hogy megszabaduljanak az emberségüket elborító homályos fátylaktól. Magunk elé idézhetjük a jelenetet, amikor Mária Magdolna rohanva megérkezik az apostolok közösségébe, akik szomorkodva keresgélték útjuk további lehetőségeit. Ellenállhatatlan kisugárzással hozza a hírt, amely az apostolokat is kiemeli a kételyek és csalódások mélységeiből azért, hogy az Élő Krisztusba vetett hitükkel eljussanak Isten hűségének megismeréséhez. Sokszor halljuk a keserű megállapítást: beteg és meghasonult ez a világ. Semmi jóra sem lehet már számítani. Elég vagyok hát önmagamnak! Valóban annyira beteg és irányvesztett ez a világ, hogy már nincs kilátás a gyógyulásra?! Húsvét arról szól, hogy van kiút, és lehetséges a gyógyulás: de szükség van a húsvéti kisugárzásra bennünk és körülöttünk. Szükséges az, hogy ne a megszokott szinten közelítsük meg a valóságot, hanem magasabbra emelkedjünk és kiemelkedjünk ennek a világnak sokszor beteges vonzásából, amikor Isten tervét és akaratát is beengedjük emberi számításainkba. A húsvéti megújulás reménye erre a kisugárzó erőre épít, amelynek kezdeténél az élő Krisztus áll, aki a maga leereszkedésével a teremtés középpontjába emeli vissza az embert.

Nagy hírnek számított, amikor Ferenc pápa a vakok intézetében tett váratlan látogatást. Barátságos és családias hangulatban zajlott a találkozás. Megható volt, amikor az egyik gyermek, simogatva a pápát, megkérdezte tőle: „Tényleg, te vagy a pápa?” – ugyanis nem láthatta őt. Számunkra ez lehet a húsvéti megújulás ikonja és egyben hitelességünk bizonyítéka ebben a mai nehéz világban. Olyan húsvéti emberré válni, amelyre rácsodálkoznak az emberek: Tényleg, te húsvéti ember vagy! Benned élet van, mert van reményed! Fény van tebenned, mert örömet sugárzol és békét közvetítesz!

Ilyen húsvétot kívánok mindenkinek: fényt és örömet jelentő találkozást az élő Krisztussal! Megosztott örömet embertársainkkal!

Nagyvárad, 2018 húsvétján

Böcskei László megyéspüspök

Forrás és fotó: Hírek.Várad.org

Magyar Kurír