A megemlékezés kezdetén Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
„Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik elfeledkeznek a nagyokról, a hősökről, akik életüket adták a hazáért. Éppen ezért minden évben ezen a napon ide szoktunk zarándokolni, hogy emlékezzünk azokra, akik a II. világháborúban életüket adták a hazáért ezen a helyen. Szeretnénk a mai zarándoklatban is leróni kegyeletünket, megbecsülésünket, és szeretnénk töltekezni az ő lelkületükkel, hogy mi is ezért a szülőföldért és az itt élőkért tudjunk megtenni mindent” – ezt már az ünnepi szentmise főcelebránsa, Tamás József püspök mondta az egybegyűlteknek.
„A Jóisten irgalmába ajánljuk az itt nyugvókat, de Isten oltalmába ajánljuk önmagunkat és a népünket is, hogy a földi életben megtegyünk mi is mindent, ami kötelességünk, feladatunk, hogy Isten szolgálatában és szeretetében mindvégig kitartsunk, hogy majd az ő örök boldogságában is mind együtt legyünk” – fogalmazott a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspöke.
Amikor felkérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy legyen az ünnepség szónoka, elgondolkodott azon, hogy Jézus vajon mit mondott volna az Úzvölgyében összegyűlt emlékezőknek, mivel vigasztalta volna őket a sírkertben történt kegyeletsértés után.
A ferences szerzetes elmondta: véleménye szerint Jézus csak tényeket közölt volna. Talán elmesélné azt, hogy a tavaszi EP-választások alkalmával 500 millió személy egymásnak feszült, az erőviszonyokat feszegették, majd végül felállt egy olyan bizottságrendszer, amely Európát irányíthatja. A nagy dolog az, hogy mindez alatt nem halt meg senki, nem voltak polgárháborúk, ez pedig Isten szeretetének a jele. Európában nagyon fontos dolgokról nagyon sok ember tud úgy dönteni, hogy az nem vezet vérengzéshez – fejtette ki a ferences szerzetes.
Ez a remény jele lehet számunkra, hiszen rengeteg kegyetlenség történt népünkkel a múltban, most azonban mégis itt vagyunk, együtt. Ez a remény, a bizalom és a megmaradásba vetett hit ereje – tette hozzá Böjte Csaba.
A ferences szerzetes hangsúlyozta:
Az a dolgunk, hogy a követ, amivel megdobnak, összeszedjük, és hidat építsünk belőle.
„Ezt az országot egész biztosan csak együtt tudjuk Tündérkertté tenni. Valahogy a román testvéreinknek el kell mondanunk, hogy nem az a baj, hogy hol van egy temetőben egy kereszt, hanem hogy a fiataljaink, a tanáraink és az orvosaink elmennek, itt hagynak bennünket. Biztatnunk kell a jó szándékú román embereket, hogy értsék meg: ha a társadalomban feszültség van, akkor nem lehet eredményt elérni. Mert ha ennek az országnak jó a mi verejtékes munkánk és a pénzünk, amit adóként befizetünk, akkor legyen jó a zászlónk is, a himnuszunk is, a nyelvünk is. A törvények mindenkire egyformán legyenek érvényesek” – hangoztatta homíliájában Böjte Csaba.
Az ökumenikus megemlékezés végén a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a temetőben kialakított történelmi emlékműnél.
Forrás és fotó: Székelyhon.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria