Böjte Csaba az úzvölgyi megemlékezésen: A kövekből, amivel megdobnak minket, hidakat kell építenünk

Külhoni – 2019. augusztus 27., kedd | 8:01

Több ezren vettek részt augusztus 26-án, hétfőn az úzvölgyi temetőben tartott megemlékező ünnepségen. Az eseményen a II. világháború úzvölgyi csatájának 75. évfordulójára emlékeztek, és a résztvevők lerótták kegyeletüket a temetőben nyugvó hősök emléke előtt.

A megemlékezés kezdetén Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket.

„Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik elfeledkeznek a nagyokról, a hősökről, akik életüket adták a hazáért. Éppen ezért minden évben ezen a napon ide szoktunk zarándokolni, hogy emlékezzünk azokra, akik a II. világháborúban életüket adták a hazáért ezen a helyen. Szeretnénk a mai zarándoklatban is leróni kegyeletünket, megbecsülésünket, és szeretnénk töltekezni az ő lelkületükkel, hogy mi is ezért a szülőföldért és az itt élőkért tudjunk megtenni mindent” – ezt már az ünnepi szentmise főcelebránsa, Tamás József püspök mondta az egybegyűlteknek.

„A Jóisten irgalmába ajánljuk az itt nyugvókat, de Isten oltalmába ajánljuk önmagunkat és a népünket is, hogy a földi életben megtegyünk mi is mindent, ami kötelességünk, feladatunk, hogy Isten szolgálatában és szeretetében mindvégig kitartsunk, hogy majd az ő örök boldogságában is mind együtt legyünk” – fogalmazott a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspöke.

Amikor felkérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy legyen az ünnepség szónoka, elgondolkodott azon, hogy Jézus vajon mit mondott volna az Úzvölgyében összegyűlt emlékezőknek, mivel vigasztalta volna őket a sírkertben történt kegyeletsértés után.

A ferences szerzetes elmondta: véleménye szerint Jézus csak tényeket közölt volna. Talán elmesélné azt, hogy a tavaszi EP-választások alkalmával 500 millió személy egymásnak feszült, az erőviszonyokat feszegették, majd végül felállt egy olyan bizottságrendszer, amely Európát irányíthatja. A nagy dolog az, hogy mindez alatt nem halt meg senki, nem voltak polgárháborúk, ez pedig Isten szeretetének a jele. Európában nagyon fontos dolgokról nagyon sok ember tud úgy dönteni, hogy az nem vezet vérengzéshez – fejtette ki a ferences szerzetes.

Ez a remény jele lehet számunkra, hiszen rengeteg kegyetlenség történt népünkkel a múltban, most azonban mégis itt vagyunk, együtt. Ez a remény, a bizalom és a megmaradásba vetett hit ereje – tette hozzá Böjte Csaba.

A ferences szerzetes hangsúlyozta:

Az a dolgunk, hogy a követ, amivel megdobnak, összeszedjük, és hidat építsünk belőle.

„Ezt az országot egész biztosan csak együtt tudjuk Tündérkertté tenni. Valahogy a román testvéreinknek el kell mondanunk, hogy nem az a baj, hogy hol van egy temetőben egy kereszt, hanem hogy a fiataljaink, a tanáraink és az orvosaink elmennek, itt hagynak bennünket. Biztatnunk kell a jó szándékú román embereket, hogy értsék meg: ha a társadalomban feszültség van, akkor nem lehet eredményt elérni. Mert ha ennek az országnak jó a mi verejtékes munkánk és a pénzünk, amit adóként befizetünk, akkor legyen jó a zászlónk is, a himnuszunk is, a nyelvünk is. A törvények mindenkire egyformán legyenek érvényesek” – hangoztatta homíliájában Böjte Csaba.

Az ökumenikus megemlékezés végén a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a temetőben kialakított történelmi emlékműnél.

Forrás és fotó: Székelyhon.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria