Boksay Péter lett a clevelandi görögkatolikus közösség új lelkipásztora

Egyetemistaként gyakran betért a budapesti Rózsák terén a templomba, mert azt a légkört kereste, amit gyermekkorában tapasztalt a szentmiséken. Bár dédapja pap volt, és vonzotta is az Egyház világa, ekkor még nem volt számára bizonyos, hogy Isten a papi szolgálatra hívja.

Boksay Péter atya Budapesten született 1978-ban. Szobon, a Dunakanyarban nőtt föl, később pedig Gödöllőre került a családjuk. Az érettségi idején még bizonytalan volt a pályaválasztást illetően, ezért először a pedagógus pályán indult el. Elvégezte a budai tanítóképzőt, majd felvételizett a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolára. A váci bemelegítő év után hat évig tanult Nyíregyházán. A teológiai tanulmányok révén megismerkedett a bizánci rítusú görögkatolikus vallással. Nem elégedett meg két diplomával, a szárazkápláni évek alatt ismét tanulni kezdett. A harmadik képesítését szintén a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán szerezte: kántor lett. A harmadik diploma a magánéleti boldogságot is elhozta számára, ekkor ismerte meg a feleségét, aki azóta négy gyermekkel ajándékozta meg. Pappá szentelését követően Hajdúdorogra helyezték, ahol hét-nyolc éven keresztül iskolalelkész is volt.

2021-ben kérte fel püspöke, hogy utazzon ki az Egyesült Államokba, és álljon a diaszpórában élő görögkatolikus hívek szolgálatába. A döntés előtt volt egy kis vívódás a családban, főként azért, mert semmit nem tudott arról, hogy milyen Amerikában szolgálni, milyen nehézségek merülhetnek fel. A paphiányra azonban sürgető megoldás kellett, ezért feleségével Isten szerető gondviselésére bízták magukat és gyermekeiket, és nekivágtak az ismeretlen Újvilágnak. Hihetetlen és meseszerű volt számukra, amikor tudatosult bennük a repülőúton, hogy mekkora kaland áll előttük. Egy kis segítséget adott számukra a tudat, hogy élnek rokonaik New Yorkban, illetve Kaliforniában, hozzájuk fordulhatnak majd, ha bármi gondjuk akad. Péter atya még indulás előtt pár héttel sem tudta pontosan, hogy melyik templomban szolgál majd, de mert püspökére és az Isten akaratára hagyatkozni. „Megnyugtató dolog a Katolikus Egyházban szolgálattevőként lenni, mert tudom, hogy van, akire számíthatok. Van főnököm, aki imádkozik értem, és aki tudja segíteni az én munkámat. Nem vagyok egyedül.”

A hosszú előkészületet követően idén februárban érkezett meg Péter atya, hogy szolgálatával az amerikai magyar hívek lelki épülésén munkálkodjon. Brunswickban, a Szent Emílián-templomban egy maroknyi, száz-százötven fős, főleg ruszin származású közösség van, akik komolyan veszik hitüket, és a templomot második otthonuknak tekintik. Nagy örömmel és őszinte szeretettel fogadták a Boksay családot. A közösségi tagok nagyszülei érkeztek Ausztriából, Magyarországról, Szlovákiából és Kárpátaljáról. A szentmise ma már angol szertartási nyelven folyik, ez egy angol nyelvű parókia.

A nagy ünnepeken visszanyúlnak a gyökerekhez. – A hagyomány szerint húsvétkor az evangéliumot is több nyelven olvassuk fel, és a Feltámadt Krisztust szlávul is, illetve most már magyarul is szoktuk itt énekelni ebben a templomban. Van egy kántoruk, Bob bácsi, aki több nemzetiségű közegben töltötte a gyermekkorát, megtapasztalta a bizánci rítust és a görögkatolikusságot. Ő szokott ünnepeken egy-egy tételt szlávul elénekelni a liturgiában – mesélte Péter atya, s megjegyezte az elmúlt három hónap alatt áldozatkésznek ismerte meg a Szent Emílián templomba járó családokat. – Úgy látom, és a hívektől én azt tanulom, tapasztalom, hogy fontos az Isten, fontos a bizánci rítus, fontosak a dallamok, a szövegek, és a közösségnek a megélése. Fontosnak tartják a közösséget, és a Szent Liturgián való részvételen túl készek időt, munkát áldozni a templom szépülésére is – mondta.

Az Egyházban akkor beszélünk jövőről, hogyha vannak gyermekek a templomban. Péter atya egyik legfőbb lelkipásztori célkitűzése, hogy megszólítsa a fiatalokat. Ezt komoly kihívásnak látja jelen pillanatban, viszont a szolgálati idő végén úgy akarja majd átadni a templomot utódjának, hogy vannak fiatalok, vannak gyermekek a templomban, van jövő. De elsődleges feladatának mégis azt tekinti, hogy a jelenlegi híveknek lelki táplálékot tudjon adni. Péter atya felesége úgy látja, hogy jelenleg leginkább imádsággal tudja segíteni férjét, és azzal, hogy ő is bekapcsolódik a közösségi énekekbe, az egész közösségi életbe. A gyermekeknek sincs könnyű dolguk, hiszen új iskolába kerültek, ráadásul meg kell birkózniuk az angol tanítási nyelvvel.

A Boksay család minden tagja örömmel tapasztalta, hogy Clevelandban aktív magyar élet van. Bóna Richárd atya meghívására részt vettek a márciusi nemzeti ünnepen tartott megemlékezésen, és azóta már a cserkészettel is szemezgetnek a gyermekek. Mélyen megható volt számukra, hogy hallották a gyermekeket magyarul szavalni, és megismerkedhettek magyar családokkal. Meglepően szeretetteljes fogadtatásban részesültek, amiért a mai napig hálásak.

A húsvéti idő végén a következő üzenettel zárta Péter atya a beszélgetést: Krisztus valóban feltámadt, a feltámadás örömhíre nagyon nagy segítség a mi személyes életünkben is, a környezetünkben különösképpen. Tehát mindenképpen érdemes a Jóistenbe kapaszkodni és az ő segítségét kérni.

Szerző: Dorgay Zsófia/Bocskai Rádió

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír