Bronzszobor az „emberkatedrálisnak” – Ahogy Párkányi Raab Péter látja Márton Áront

Elképzelésüket tett követte: felhívásukra számos adományozónak és támogatónak köszönhetően a székesegyház közelében hamarosan felavathatják Párkányi Raab Péter bronzszobrát.   

Gyulafehérvár, Kolozsvár, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Csíkszereda és Szászrégen teljes alakú szoborral hódol az egykori gyulafehérvári főpásztor emléke előtt. Számos más településen táblával, mellszoborral emlékeznek a vértanú püspökre. Márton Áron 1896. augusztus 28-án Csíkszentdomokoson született. Főpapi jelmondatában – „Non recuso laborem”, azaz: „Nem futamodom meg a munkától” – is jelezte eltökéltségét, elkötelezettségét Isten népe mellett. Tevékenységét a román hatalom veszélyesnek találta, sorozatosan lehallgatták, letartóztatták, később „palotafogságra” ítélték. „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség” – mondta egy alkalommal Kolozsváron. Negyven évvel ezelőtt, 1980. szeptember 29-én halt meg, a gyulafehérvári székesegyházban alussza örök álmát. Boldoggá avatásáért nemcsak a katolikus, hanem az erdélyi református hívek is folyamatosan imádkoznak. (Ezt egyébként jó pár évvel ezelőtt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőtől tudtam meg, aki a Kaláka együttessel érkezett Kaposvárra, és lelkesen számolt be a hírről.) 

Kéki Zoltán, a somogyi megyeszékhely immár nyugalmazott címzetes főjegyzője, a búcsújárók vezetője elmondta: régóta érlelődött már bennük a szoborállítás gondolata, ezzel szerettek volna tisztelegni a meghurcolt és börtönbe zárt, szent életű főpap emléke előtt, aki Erdély jelképévé vált. Nem véletlenül nevezték „emberkatedrálisnak”. A szobor emellett tisztelgés mindazon nemzettársak előtt is, akik akár a magyarságuk, akár a hitük miatt üldöztetésnek voltak kitéve, börtönben raboskodtak, netán vértanúhalált haltak. A gyalázatos trianoni békediktátum századik évfordulóján pedig üzenni is szeretnének ezzel a kezdeményezéssel a határon túli honfitársainknak, köztük az erdélyi, a délvidéki, a szlovákiai és a kárpátaljai magyaroknak: az anyaországnak felelősségteljes feladata a méltó főhajtás a külhoni magyarok óriásai előtt. Ez a szobor ugyanakkor bocsánatkérés is a kettős állampolgárságról szóló, 2004. december 5-i népszavazás szégyenteljes eredményéért, illetve kiállás a székelyek autonómiatörekvései mellett.  

Ezeket az üzeneteket néhány hónapja egy ötpontos felhívásban tették közzé. Már akkor biztosak voltak abban, hogy hamarosan állni fog „az emberkatedrális” szobra Kaposvár főterén, az éppen most megújuló székesegyház közvetlen közelében. Időközben a szobor megalkotására pályázatot írtak ki öt szobrászművész meghívásával. Amíg készültek a tervek, a felhívásra sok adomány érkezett. Amint azt Ráczné Varga Mária Magdolnától, a szoborállítást koordináló Kaposvárért Közalapítvány kuratóriumi titkárától megtudtam, a megyei jogú városon kívül a kaposvári püspökség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő is jelentős összeggel támogatta az elképzelés megvalósítását. 

A zsűri Párkányi Raab Péter Munkácsy-díjas szobrászművész tervét ítélte a legkiválóbbnak. Azét a művészét, aki korábban már bemutatkozott Kaposváron: a Berzsenyi parkban álló Trianon-emlékmű is az ő keze munkája.

Párkányi Raab Péter szobrászművész budakeszi műtermében az 1:1-es méretarányú gipszmodell szakértői bírálatán a kuratóriumi titkár is jelen volt, és mint mondta, mindenkit lenyűgözött a látvány. A püspök bronzszobra, amely egy faragott mészkőkereszt közelében áll, hamarosan Kaposvárra kerül. Leleplezését Márton Áron halálának évfordulójához igazítva a tervek szerint október 3-án avatják fel és áldják meg. Ez a szobor újabb felkiáltójel lesz sokaknak, nem csak a város lakóinak. Hogyan fogalmazott a negyven évvel ezelőtt elhunyt főpásztor? „A szenvedés nagy nevelő iskola, s velünk is beláttatta, amire különben a kényelmes napokban kevés hajlamot mutatunk, hogy összetartsunk, egymást megértsük és támogassuk, az érdek-ellentéteket és társadalmi válaszfalakat eltüntessük, mert a magunk sorsát csak magunk és csak minden erőnk összefogásával munkálhatjuk eredményesen.” 

Fotó: Hegedüs György

Szöveg: Lőrincz Sándor 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. szeptember 13-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.