Édesanyáknak tartottak lelkigyakorlatot Munkácson

Külhoni – 2019. július 31., szerda | 17:00

Huszonnégy édesanya vett részt július 11. és 14. között a munkácsi Szent Imre Kollégiumban rendezett lelkigyakorlaton. A munkácsi egyházmegye különböző plébániáiról érkezett résztvevők közös lelki utat jártak végig, arról tanultak, hogy Isten ingyenes szeretetét, az élő vizet elfogadva hogyan válhatnak maguk is az élő víz forrásává a családjuk és mások számára.

A lelkigyakorlatot Majnek Antal munkácsi megyéspüspök és Popovicsné Palojtay Márta vezette.

A három nap folyamán sok minden történt a lelkigyakorlatozók életének legfontosabb területén – az Úrral való kapcsolatban. Ahogy az egyik résztvevő elmondta: „Eddig is jártam rendesen gyónni, de most végre megértettem, hogy Isten tényleg megbocsátotta a bűneimet. Mintha mázsás kő esett volna le rólam…”

* * *

Az egyik lelkigyakorlatozó édesanya beszámolóját olvashatják az alábbiakban:

„Az elmúlt időben egyre gyakrabban éreztem azt, hogy kiüresedtem, nem maradt bennem szeretet, amit tovább oszthatnénk a körülöttem lévőknek. Úgy éreztem, belerokkanok abba, hogy egyszerre megfeleljek az életem minden területén megjelenő kihívásoknak, de mindeközben próbáltam mosolyogva élni a mindennapjaimat, mintha az erőm mit sem fogyatkozna. Minél gyengébb voltam, annál gyakrabban tapasztaltam Isten különös jelenlétét az életemben, ugyanakkor azt is éreztem, hogy – bár végtelen mértékben árad felém a kegyelme – mintha ez a forrás elakadna bennem, és nem tudna tovább áramolni a körülöttem élők felé. És ekkor egy újabb kegyelmi ajándékot kaptam Istentől, egy háromnapos lelkigyakorlatot kimondottan édesanyáknak, Majnek Antal püspök atya és Popovicsné Palojtay Márta vezetésével.

Az együtt töltött napok során nem kellett megfelelnem a világ irántam támasztott valós vagy vélt elvárásainak, egyszerűen belehelyezhettem magam Krisztus gyógyító jelenlétébe. Kizárhattam magam körül mindazt a zajt, ami elnyomta bennem az Ő hangját, és az Ő fényében nézhettem magamra és a kapcsolataimra. Szembesültem vele, hogy a bűneim és a meg nem bocsátott sérelmeim azok a gátak, amelyek megakadályozzák bennem az isteni kegyelem továbbáramlását; és azzal is, hogy tudok tenni azért, hogy ezeket a gátakat megszüntessem.

A lelkigyakorlat idejére kialakított kápolnában folyamatosan jelen volt az Oltáriszentség, így csak rajtunk múlt, mennyi időt adunk Jézusnak arra, hogy megtisztítson és megerősítsen minket. A szentgyónás, a közös imák, elmélkedések, szentmisék segítettek abban, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez, hogy az ő szeretetében megfürödjünk és feltöltődjünk.

Megfogadtam, hogy törekedni fogok tudatosan élni, osztogatni azokat a kincseimet, melyekből – úgy érzem – kevés van, hogy Isten ezáltal gyarapíthasson engem. Igyekszem nem a véges önerőmből törekedni a tökéletességre, hanem elindulok Jézus szavára az úton, amelyre hív, megadva számára a lehetőséget, hogy hozzátehesse törekvéseimhez mindazt, ami bennem még hiányos. Nem várom a körülöttem élőktől, hogy betöltsék lelkemben az Isten-alakú űrt, hanem elfogadom, hogy ahogy az én szeretetem, úgy az övék is véges és emberi. Igyekszem minél több időt tölteni Jézus jelenlétében, hogy töltekezni tudjak és felismerjem az Ő ajándékait, és figyelni fogok rá, hogy imáimban ne csak a kérés, de a hála is mindig megjelenjen.

Hálás szívvel gondolok mindazokra, akik lehetővé tették számomra és további huszonhárom édesanya számára, hogy Isten kegyelmében ilyen módon is részesülhessünk. Remélem, minél több édesanyának lesz módja arra, hogy megtapasztalhassa ezt a kegyelmet, amelyet mi is megtapasztaltunk e három nap alatt Munkácson, a Szent Imre Kollégium falai között.”

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria