Egyháztörténeti konferenciát rendeztek Nagyváradon

Az egyháztörténet, a maga „tolvajnyelvével” mindig is érdekes színfoltja volt, s ma is az a történetírásnak. Hol van az egyháztörténet helye a történettudományok színes világában? Melyek ennek a historiográfiai műfajnak a sajátosságai? Ezekre a kérdésekre kívántak választ adni a nagyváradi nemzetközi konferencián. Az eseményt a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Magyar Nemzeti Levéltár, a META – Pécsi Egyháztörténeti Bizottság, valamint a nagyváradi Posticum Kulturális Központ és a Szacsvay Akadémia szervezte.

A konferencia első napján, november 8-án három újonnan megjelent kötetet mutattak be: elsőként a Bánkuti Gábor, Csibi Norbert, Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs és Vértesi Lázár által összeállított Teológia és történettudomány – Antológia az egyháztörténet-írás elméleti kérdéseiről című kötetet, ezt követően pedig Bánkuti Gábor és Nagy Mihály Zoltán Historiográfiai mérleg és az egyháztörténeti kutatások új irányai – Tanulmányok a Posticum 2015-ben és 2016-ban tartott egyháztörténeti konferenciáinak előadásaiból című összeállítását, valamint Denisa Bodeanu Reménysugár a sötétségben – A romániai felekezetek külföldi segélyezése a ’70-es és ’80-as években című könyvét. November 9-én és 10-én több romániai és magyarországi történész beszélt kutatásairól.

Nagy Mihály elmondta, a 2012-ben indult konferenciasorozat célkitűzése, hogy résztvevői feltárják, milyen kapcsolat volt az állam és a különböző felekezetek között Romániában és Magyarországon a kommunizmus idején. Először azt vizsgálták, milyen volt az intézményes kapcsolat állam és egyház között, s milyen módszerekkel próbálta az állam az egyházaknál akaratát érvényesíteni. A későbbi konferenciákon a kutatók arról számoltak be, milyen volt az egyház hatalma, az egyház társadalma és a társadalom egyháza, az egyház belső működése. Az idei konferencián főleg a klérus 18–20. századi felépítéséről volt szó, valamint arról, hogyan teljesítette küldetését és milyen szerepet játszott a társadalomban. Bemutatták, hogy a püspökök kinevezésük előtt milyen társadalmi szerepet töltöttek be, majd azt, mennyiben létezik folytonosság, illetve mennyire, hogyan alkalmazkodtak a normákhoz. Hogyan értelmezi magát egy püspök, egy pap, egy szerzetes, egy szerzetesnő? Mi hogyan határozta meg mozgásterüket?

„A kétnyelvű konferencián magyar és román történészek is részt vettek. Ez azért fontos, mert a román szakemberek olyan témákat vizsgálnak, amelyek ennek a régiónak a sajátosságai” – mondta Nagy Mihály. A szervező hozzátette, az esemény ökumenikus jellegű, valamint az egyetlen olyan egyháztörténeti konferencia Erdélyben, melyen ennyire széles körben vizsgálódó kutatókat szólítanak meg.

A konferenciának az is célja, hogy a teológia és a történettudomány elméleti kérdéseit is feltárja; megvizsgálja, milyen módszerekkel dolgozik az egyháztörténet, s hogyan kell egyháztörténetet írni. A már hatodik alkalommal megszervezett konferenciát Nagy Mihály folyamatos útkeresésként, valamint olyan fórumként jellemezte, ahol különböző területek kutatói nemcsak legújabb eredményeikről számolhatnak be, hanem újabb kérdésekre is választ kereshetnek.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Posticum Kulturális Központ

Magyar Kurír