Egyháztörténeti tárgyú bélyegek kiállítása Csíkszeredán

A Romkat.ro hírportálon interjú jelent meg Gombos Zoltán Csabával a bélyeggyűjtésről, kollekciójáról és céljairól.

– Kérem, mutatkozzon be az olvasóknak.

– Marosvásárhelyen születtem 1977-ben. Egy ideig Vásárhelyen tanultam, majd a középiskolát Gyulafehérváron, felsőfokú teológiai tanulmányaimat pedig Szegeden végeztem, Kolozsváron diplomáztam. Teológiai végzettségem mellett több idegen nyelvet is tanultam, de legjobban az olasz nyelv nyerte el tetszésemet, ezt olyan szinten sajátítottam el, hogy szakmai pályafutásomat fordítóként, tolmácsként és nyelvtanárként kezdtem. Jelenleg négygyerekes családapa vagyok és Csíkcsicsóban tevékenykedek katolikus kántor-karnagyként és plébániai kisegítőként.

– Miért éppen a bélyeggyűjtés került az érdeklődése homlokterébe?

– Életünket meghatározzák a gyerekkorunkban látottak, tapasztaltak. A szülői házban sok mindent láttam: papagájtenyésztéstől akváriumi halakig, bélyegektől képeslapgyűjtésig. Tehát a bélyegészet tudományával, más néven a filatéliával már egészen kicsi koromban találkoztam. Édesapámmal hetente jártunk bélyegklubba, ahol adtunk-vettünk. Amit vásároltunk, hazavíve megfelelően rendszereztük, albumokba helyeztük. Így ismerkedtem a történelemmel, földrajzzal, virágokkal, állatokkal, és lehetne sorolni tovább a területeket, hiszen a bélyegeken való ábrázolás életünk minden részét, témáját átöleli. Felsőfokú tanulmányaim alatt nem volt lehetőségem bélyegekkel foglalkozni, édesapám is eladta kollekcióját. 2002-ben ajándékba kaptam egy kis bélyegalbumot, amelyben vatikáni bélyegek voltak. Ennek is megvan a története, de most ez nem annyira fontos, maradjunk annyiban, hogy keresztény, teológiát végzett emberként nagyon örvendtem. Néhány év eltelte után úgy alakult az életem, hogy sokszor megfordultam nyugati országokban, és ott kezdtem el vásárolni tudatosan vallásos tematikájú bélyegeket. A mostani gyűjteményem kezdeteként egyébként a 2007. évet tartom számon.

– A legtöbb ember számára a bélyeg az a használati tárgy, amit a borítékra rak, hogy a feladványa eljusson a címzetthez. Gondolom, a gyűjtőknek nem csak ennyit jelent egy-egy bélyeg…

– Bélyegekkel gyakorlatilag mindennap találkozhatunk. Ha postai küldeményről van szó, vagy ha éppen hivatalos papírokhoz keresünk okmánybélyeget. A postai bélyeg célja, hogy bérmentesítse a címzettet, és ez így van 1840-től kezdve napjainkig. Ha akarunk küldeni egy levelet postán, akkor megfelelő értékű bélyeget kell vásároljunk hozzá. Minden állam kiadja a postai bélyegeit, de ugyanakkor kibocsát alkalmi bélyegeket is a gyűjtők számára: ez lehet egy sportesemény, megemlékezés valakire, történelmi pillanat megörökítése, vagy akár ilyen a pápalátogatás is. A bélyeggyűjtők arra törekednek, hogy egy adott tematikában a lehető legtöbb bélyeget összegyűjtsék, sőt még a tematikán belül is lehet csak egy-egy ország összes bélyegére összpontosítani. A saját példámmal szemléltetem: gyűjtök vallásos tematikájú bélyegeket bármely országból, de arra törekszem, hogy a vatikáni posta által kiadott összes bélyegből legyen egy-egy példányom, vagyis 1929-től, a legelső vatikáni bélyeg kiadásának évétől napjainkig.

– Hogyan tud új darabokat beszerezni gyűjteményébe?

– A kommunista időszakban nagyon jól működtek a bélyegklubok, sőt voltak az országot járó bélyegárusok is, akik ismervén édesapámat, házhoz jöttek kínálatukkal. Most is emlékszem ezekre az izgalmas pillanatokra, szebbnél szebb bélyegeket láthattam, amelyeket nem kevés pénzért árultak, de valahogyan sikerült mindig vásárolni valamit. Napjainkban is valószínűleg vannak bélyegklubok, jómagam nem ismerek, de nem is kerestem ilyen helyeket, és mivel nem mozgok ilyen körökben, más beszerzési forrásaim vannak. Főleg olaszországi bélyegboltokból vásárolok, akár személyesen vagy arra járó ismerős által, illetve internetes rendeléssel is bővítem gyűjteményemet.

– A csíkszeredai kiállításon milyen jellegű bélyegeket láthatnak az érdeklődők?

– A csíkszeredai kiállítás premier, az én életemben mindenképp az, de ilyen formában valószínűleg Erdélyben is egyedi. A kiállításra ellátogatók láthatják a Szent II. János Pál pápa külföldi (összesen száznégy) utazásairól kiadott vatikáni bélyegeket, emellett szintén őt ábrázoló bélyegeket láthatnak más országok kiadásában, és természetesen nem marad ki a sorból Benedek emeritus pápa és Ferenc pápa sem. Már említettem, hogy főleg a vatikáni bélyegeket gyűjtőm, ezekből is elég sokat megmutatok, hogy felelevenítsük egyházunk történelmének legfontosabb pillanatait. Így a kiállítás megtekintése például gyerekekkel, hittanos csoportokkal, igazán izgalmas, tartalmas órát eredményezhet, mert nemcsak mesélünk nekik, beszélünk hozzájuk, hanem meg is mutatjuk a bélyegek segítségével az események egy-egy „szeletét”. Továbbá nagyon sok karácsonyi bélyeget is láthatnak, ezek szintén különböző országokból, a világ minden tájáról származnak, de a nagyhét eseményeiről és a húsvétról is vannak kiállított darabok. Ugyanakkor külön pannón láthatnak Szűzanya-ábrázolásokat, köztük a csíksomlyói Szűzanyáról is, és egy másik pannón szentekről készült bélyegek láthatók. Összesen negyvenkét kiállítófelületen (50x40-es pannón) láthatnak körülbelül ezer bélyeget.

– Melyek a jövőbeni tervei?

– Amikor eldöntöttem, hogy kiállítást szervezek, egyetlen célom volt: ez is legyen Isten dicsőségére. Ha csak én nézegetem a bélyegeim, akkor csak én gazdagodom belőlük, de ha más is megnézi, és ezáltal Istenre, a Szentháromságra, a Szűzanyára gondol, s az élmény talán imádságra is indítja, akkor elértem a célom. Misszióként, küldetésként élem ezt meg, és ezért szeretném minél szélesebb körben ezt megmutatni, elvinni más városokba, plébániákra, beszélni a bélyegek alapján vagy általuk a hitről, keresztény szimbólumainkról, értékeinkről, történelmünkről és természetesen Egyházunk jelenéről.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír